Translate

Keresés ebben a blogban

2015. július 4., szombat

Szlovénia - csillagtúra - várak/1 (főleg)

Mielőtt belekezdenék a csodálatos egy hét elmesélésébe, azelőtt az utazási irodát szeretném propagálni, a Fehérvár Travelt.

Ez már a sokadik utunk volt velük, eddig egyszer sem okoztak csalódást. Érdekes, lenyűgöző helyek, kényelmes, modern busz, kiváló sofőr, színvonalas idegenvezetés, kellemes szállás jellemző minden útjukra.



Most akkor a részletek következnek.
Szállásunk egész hét alatt egy picurka faluban, Szlovénia, Ausztria, és Olaszország találkozásánál, Krajnska Gorában volt. Ez a település egy igazi sícentrum télen, nyáron pedig hasonló turistáknak és konferencián résztvevőknek ad otthont.

Innen jártuk be Szlovénia nyugati részét egészen délig, átruccanva Triesztbe is, a Miramare kastélyhoz.


Mivel a Júliai-Alpokban, a Triglav Nemzeti Park peremén helyezkedik el, ezért a reggelek igen csak hűvösek, a hegyoldalakat pára lepi el, a magasabb csúcsok felhőkbe burkolóznak.
Amint megjelenik a nap, egyből jelentős változás áll be, a pára kezd felszállni, lassan minden felszárad, és kellemes meleg lesz. Hacsak nem esik az eső...

Mert arra van esély. Nekünk szerencsénk volt, mert vagy útközben ért el bennünket, vagy a célállomáson zavart be egy kávázóba, maximum negyedórára. Az pihenésnek éppen megfelelt.

Odafelé persze megálltunk Ljubljanában, a nem túl nagy fővárosban, ahol a történelmi városmagot és a várat néztük meg. A Ljubljanica folyó a hidakkal, a parton számtalan étteremmel, sörözővel, kávézóval akkor is felkeresésre ajánlott hely, ha éppen nem akarsz csodaszép, Monarchiabeli épületeket látni.



A vár lentről mutatós, egyébként nem túl nagy, de szépen felújítva várja a látogatókat. Akár siklóval is megközelítheted, de gyalog is beléphetsz a várkapun.
Egy számunkra fontos emlék kapcsolódik hozzá, mégpedig  gróf Batthyány Lajos, az első alkotmányos miniszterelnökünk három hónapos, kivégzése előtti itteni raboskodása.
Ha már vár, akkor maradjunk a témánál, mert egy posztba úgysem férne bele az összes élmény bemutatása.


Első meglátogatott várunk a bledi volt (azaz a második).
Bled önmagában is egy csodálatos város, mellette a meseszép környezetben elhelyezkedő tó, rajta egy kis szigetecske templommal, és a tó felett magasodó szikla tetején a vár.

Szépen felújítva (akkoriban is lelkesen dolgoztak rajta), érdekes múzeummal, gyönyörű kilátással a tóra, a hegyekre.
Éppen ezeréves fennállását ünnepli.


A tóra pletnával juthatsz el, majd egy félóra múlva visszahoznak.


Úgy nagyjából ez a fél óra elég is a tenyérnyi hely bejárásához, a templom megtekintéséhez. Van egy harang, amit ha sikerül háromszor megkongatnod, akkor teljesül a kívánságod, de nekem nem sikerült...





Nem azért, mert nem tudtam, hanem a népes kínai turista csapattól esélyem sem lett volna odajutni. Pár sikertelen és egy sikeres próbálkozást megtekintve feladtam a reményt.






A városban van még egy kihagyhatatlan nevezetesség, mégpedig a bledi krémes. Azt állítják, hogy ők találták ki, de ez lényegtelen, a lényeg a minősége, az íze.
Kiváló, a krémesek közt a legjobb. Ehetsz sokfelé, de a legfinomabbat a Park Hotel előtti kávézóban kapod. Annyira jó, hogy a verebek már ott sorakoznak, várva az elfogyasztását, mert nekik a morzsákra fáj a foguk. Akarom mondani a csőrük.


Folyt. köv. (várak/2)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése