Translate

Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 23., péntek

Kulturális Örökség Napja - 2016.szeptember 17-18.

Mivel ezeken a csodálatos napokon szerzett élményeimet, tapasztalataimat osztom most meg a kedves Olvasóval, így csak jövőre hasznosíthatja mindezeket. Esetleg a lehetőség közül a választásában lehetek segítségére, tapasztalataim birtokában remélem zökkenőmentesen tud majd jelentkezni, részt venni a programokon.
Egy kicsit sűrűre sikeredett a felfedezésre szánt két nap, de így több
mindenről adhatok számot.

Az időben elkezdett szervezés ellenére pár dolgot át kellett terveznem,
mert sajnos nem egységes a regisztráció (viszont nem követelik meg mindenhol). Van, ahol a weboldalon található link segítségével kellett kiválasztanom az időpontot, van ahol elektronikus levélben kellett jelentkezni, és a végleges útitervhez meg kellett várnom a
visszaigazolásokat, amik viszonylag gyorsan meg is jöttek. Ezek tartalmazták mindazon információkat, amik a beléptetéshez, a gond nélküli részvételhez kellettek. Volt, hogy más időpontot ajánlottak fel az általam kért helyett, mert az már betelt. Sőt, még az esetleges kérdésekre is készségesen, egyértelműen válaszoltak. Ilyen volt a fotózási lehetőségekkel kapcsolatos
érdeklődésem, de ezekre majd az adott programnál kitérek.
Egy helyen, az Országház kupolatúráján nem tudtam részt venni, mert szeptember elsejétől lehetett regisztrálni, mint utólag kiderült 9 órától, mire ezt a választ megkaptam 9:13-kor, már mind a hét túra foglalt volt. Igaz, alkalmanként csak nyolc főt tudtak felvinni a hely adottsága miatt, de országosan
összesen az 56 fő igen kevésnek tűnik.

Akkor sorjában, miket is láttam, milyen élményekben volt részem szombaton.

Elsőként a Nemzetgazdasági Minisztérium, a valamikori Magyar Általános Hitelbank épületét néztem meg József nádor téren. Erre elektronikus levélben kellett jelentkezni,
személyes adatok megadásával (ezt részletesen leírták), valamint a személyi igazolvány számára is szükség volt.
A belépéskor egy ellenőrző kapun kellett áthaladni, a fém tárgyakat, a táskát külön kellett tenni, utóbbiba bele is néztek, de a több mint tíz fős csapattal ügyesen végeztek. Érdemes tehát úgy tíz perccel a kezdet előtt ott lenni.

Az épület, a folyosók, a megnézett államtitkári, miniszteri szoba és a tárgyaló
csodálatosak, az alagsorban lévő páncéltermek, ajtók érdekesek, de ezeknél nem lehetett fotózni, így ezeket nem is tudom megmutatni. Sőt láthattunk egy még működő páternosztert is.
Ahol már nyugodtan fényképezhettél, az a valamikori, lenyűgöző Főpénztár terme. Itt egy kis tárlattal is készültek, amiben képek voltak
az épület múltjához, személyekhez kapcsolódóan. Nyugodtan nézelődhettél, még a meglévő széfterembe is benézhettél.

Következő állomás a Várban található Országos Széchényi Könyvtár épülete, ami nekem csalódást okozott.
Az idegenvezető itt is, mint mindenhol, lelkes volt, beszámolt a könyvtár működéséről, hogyan nézett ki az épület amikor még palotaként működött, miért lett olyan, amilyen mostanság, és mit
terveznek vele a jövőben.
Akadtak azért érdekes látnivalók is, mégpedig egy hagyatékból összeállított kiállítás, Kossuth könyvtárából néhány kuriózum, egy minikönyv kiállítás, szintén hagyatékból, és a szintek között a megigényelt könyveket szállító
alkalmatosság, amit a gyerekek kipróbálhattak.
Meglepő módon 8 emeletes az épület. A legfelső szinten van egy hatalmas erkély, ahonnan a budai oldal látható, a Citadellától a Tabánon keresztül az északi várfalig.

Ezután irány a Bécsi kapunál található Levéltár, ott is a raktárlátogatások. Ezek minden órában indulnak, és az éppen aktuális ajánlatra előre fel tudsz iratkozni. A főbejárattól indulnak, jelezve, hogy melyik raktár esedékes.
Az épület kívül-belül lenyűgöző, már sokadszorra jártam ott, de nem tudok betelni vele.
Három raktárra volt időm, de ezek is maradandó élményt nyújtottak.
Többek között megismerhettünk Széchenyihez és Görgeyhez  kapcsolódó iratokat, amik finomították a mindkettőjükről kialakított nézeteinket.
Megtudhattuk számtalan érdekességen túl, hogy a Kancellária hogyan tartotta nyilván a fontosabb döntéseket, az akkori jogszabályokat, hogyan térképezték
fel Trianon után a Magyar-Román határvonalat, milyen leltár készült a szerzetes rendek felszámolásakor.
Itt is fotózhattál egy kikötéssel, vakut nem lehetett használni. Minden esetre nagy fényérzékenységű gépet vigyél, mert az épület belseje is fényszegény, a raktárbeli fényviszonyok is gyengék vaku nélkül. Részemről telefonnal fotóztam, szerintem elég jól kivehetők a képek, ha nem is művésziek, de a
láthatóság a lényeg.

Vasárnap két regisztrációt igényelő túrán vettem részt az Ország Házában.

Ez esetben egy weboldalon kérték az adataidat, itt is kellett a személyi igazolvány
száma.
Minden túra egy helyről indult, jelen esetben az I. kapu előtt, a kordonon kívül gyülekeztünk, majd egy névsor alapján ellenőriztek, megnézve az igazolványodat is.
A beléptetés hasonlóan történt, mint a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

Elsőként az Országgyűlési Könyvtárat tekintettem meg. A kaputól a könyvtárig a Parlament falai mentén haladtunk el, közelről egy egészen más, új nézőpontból szemlélhetted meg ezt a fenséges épületet, valamint onnan tekinthettél a Dunára, a budai oldalra, ez is különleges volt.

A könyvtár látványként is csodálatos, a tájékoztató pedig felvillantotta, micsoda kincsekkel rendelkeznek. A könyvtárban szabadon fotózhatsz, sőt akár még a zárásig bent is maradhattál (volna, de várt a következő túra).
A Széchenyi, a Zrinyi, és '56 évfordulóira való tekintettel az ablakbeugrókban
rögtönzött kiállítások szemléltették az adott személyhez, történéshez kapcsolódó relikviák sokszínűségét.
Addig nem tudtam, hogy mint magánszemély is beiratkozhatsz a könyvtárba, élvezve a rengeteg olvasni, tanulmányozni való könyveket, iratokat, sőt még a beiratkozási díj ellenében wifit is használhatsz, másolatokat is kérhetsz. Egyet nem tehetsz meg, kölcsönözni nem lehet, érthető okokból.


Második, egyben e két szép napon az utolsó túra a Parlament alagsorában folyt.
Itt az egyik karbantartó kalauzolt végig a Ház valamikori levegőztető, hűtő, fűtő rendszerén, ami nem más, mint az alagsori pincerendszer. Az épület tér felőli oldalán látható két hatalmas kerek nyílás díszráccsal lefedve, ami a levegővétel helye, és szükség szerinti hűtéskor a jégverem volt. Manapság a hűtést korszerű hűtőberendezések végzik tekintélyes hőcserélő csövekkel, de a légjáratok és a szabályzók a régiek.
Lehetőség van a levegő párásítására is egy, a jégverem bejáratánál
működtethető permetező rendszerrel.

A fűtés gőz segítségével történik, bonyolult csőrendszeren keresztül elvezetve a szükséges helyekre, számtalan szabályozó szelep működtetésével.
Ennek az igen bonyolult rendszernek az üzemeltetéséhez nagy szakértelem, és sok-sok évi tapasztalat kell, ami szakiról szakira száll.

Szóval ennyi mindent láttam, láthattam a kiváló kezdeményezés jóvoltából, sok ember áldozatkész szervező munkája eredményeként, nem is beszélve a túravezetők lelkes, alapos
szakértelemről tanúskodó részvételével.


Még sok mindent megnéztem volna, de majd jövőre...