Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület

Régóta halogatott célpont volt az ipolytarnóci őslenyomatok megtekintése, végre megvalósult.

Nem csupán ismeretek megszerzésére jó a tanösvény felkeresése, hanem a táj is csodálatos. Hangulatos útvonalon járhatod be az elmúlt évmilliókat.

A fogadóépülettől jó pár száz méter gyaloglásra van a tanösvény bejárata, ahonnan szakképzett vezetővel tekintheted meg a régmúlt lenyomatait, maradványit, úgy másfél órás sétálgatással, nézelődéssel.

A mi vezetőnk egy igazi palócos kiejtéssel beszélő, nagy tudásról tanúbizonyságot tévő ember volt.

Ízesen beszélt, magyarázta a néznivalókat, vezetett be a több millió év távlatából itt maradt kövek, maradványok, lenyomatok rejtelmeibe.


Mindezt viccesen, érdekesen, nem lehetett egy percnyit sem oda nem figyelni, unatkozni. Mindenre volt elég idő, pont annyi, amennyi kellett.

Út közben találkozhattál számtalan megkövült fával, láthattad a kőbe zárt maradványokat, megtudhattad, mi minden történt e vidékkel valaha.

Védett helyen embernyi átmérőjű fa megmaradt darabjainak megtalálásáról mesélt, méreteiről, hányattatott sorsáról tudtál meg érdekességeket.

Egy csiszolaton közelről megnézhetted, sőt meg is tapogathattad az évgyűrűket.

Zárt térben óvják a valamikori vízparton hagyott lenyomatokat, amiket vízilovak, különböző patások, ragadozók hagytak a valamikori agyagos parton.

Igaz, meg kellett mutatni, melyik kié lehetett, de akkor már "nyilvánvalóvá vált".

Bemutatják közelebbről is az errefelé fellelt cápafogakat, a valamikor lépten-nyomon található megkövesedett lábnyomokat.
Ezekből számtalan található a vitrinekben.
A legvégén 3D-s filmen mutatják be az előbb látott nyomokhoz tartozó állatokat, életüket.


Visszafelé szépen kiépített parkban találkozhatsz a valamikori tájat szemléltető növényzettel, az előbbi állatok másaival.




Még egy lényegesről majd elfeledkeztem, mégpedig a Bükkábrány mellett talált 7 millió éves fenyőket bemutató teremről, ahol közelről megnézhetsz öt példányt e csodából. Az épület a bejáratnál található.

Akinek van egy cseppnyi affinitása a régmúlt időkhöz, szereti a természetet, feltétlenül látogasson el Ipolytarnócra. Picivel több képet is megnézhetsz itt erről a túrámról.

Somoskő - Bazalt Panzió - Fülek

Somoskő egy picinyke falu Nógrád megye szélén, közvetlenül a szlovák határnál. Nem esik messze Salgótarjánhoz, közigazgatásilag hozzá is tartozik.

Tarjánból Somoskőújfalun keresztül éred el.
Somoskőújfalu most már önálló település. Valamikor határátkelő állomás volt, most is itt lépheted át a képzeletbeli határt.

Somoskő várát pár évtizede még csak útlevéllel látogathattad, mivel Szlovákiához csatolták, majd később az útlevél ellenőrzést sem vették komolyan, manapság pedig egy szokásos igazolvánnyal is felkeresheted. Igazolni persze sehol sem kell magadat.

A vár felé haladva benézhetsz a Petőfi kunyhóba. Igaz, nem igaz, hogy erre járt, itt pihent meg, teljesen mindegy, szép emlékhely.

Kialakítottak egy kellemes pihenő parkot a vár alatt emlékhelyekkel, padokkal, asztalokkal, szalonna sütő hellyel, ivóvizes kúttal, wc-vel.

A vár mögött található egy bazaltömlés felszínre került része, szép, érdekes látvány. A várat részben ezekből a kövekből építették, a faluban is találhatók kisebb darabok belőle.

A vulkáni hegy mint magaslat is kiváló hely egy várnak, természetesen mint építő elem is jó szolgálatot tett.

A várat szépen rendbe rakták, most már megmutatja valamikori szépségét, nagyságát.


Csodálatos kilátás nyílik a környék völgyeire,hegyeire, a messzi távolban felsejlik a szomszédos Salgó vára is. Mikoriban Salgótarjánban laktunk, sokszor kirándultunk a vár alá, felmentünk a várba, így most őt nem látogattuk meg.

Innen jól látható a panzió ahol megszálltunk, mellette a hozzá tartozó tenisz pályával. Ez pedig a Bazalt Panzió baráti árakkal, jó szobákkal és csodálatos kilátással, szép felső és alsó terasszal, grillezési lehetőséggel.



A kezdetekben a híres-nevezetes Ugrógálát még Salgótarján főterén rendezték, majd áttették a székhelyet a teniszpályára, ebbe a lenyűgöző környezetbe. Pár éve nem rendezik meg, talán az idén újra...

Két szoba, a "Júlia" és az "Eszter" nevű néz a várra. A "Júliából", ahol aludtunk, még a völgyet is látod. Azt hiszem a képek mindent elmondanak.
Vannak még kisebb, nagyobb szobák, turista szállás jellegű helyiség alvásra, tanácskozásra egy nagy terem, és persze egy büfé.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek a panziót, biztosan vissza térünk még ide, akár több napra is.

 

Ha már itt jársz, ugorj el a 16 kilométerre lévő Fülekre, megnézni az ottani várat is.
Mint írtam, a határ nem gond, az út jó, hamar odaérsz.
Ebben a városban is sokat voltunk, "persze" akkoriban bevásárolni az olcsó szlovák koronáért vettünk sok mindent, főleg élelmiszert, legfőképpen Deli csokit.

A vár mindig kimaradt, most sorra került, természetesen megérte. Távolról is látszik, milyen tekintélyes, de belépve, a három védelmi vonalon átjutva eléd tárul monumentalitása. Szétnézve a vártoronyból, illetve a felső várfalról érzékeled a szédítő magasságot.

Van még számtalan látnivaló a környéken, nem fogsz unatkozni. A bemutatott látnivalók kitesznek egy hétvégét, így ha csak ennyi időd van, akkor is megéri útra kelni.

További képeket találsz még itt Salgótarjánról, ahol 16 évig laktunk, a Salgótarjáni Síküveggyár bontásáról, Somoskőről és Fülekről, pontosabban a várról. Jó nézelődést kívánok!

Fekete Gólya Étterem - a 44-gyes főúton

Most egy éttermet szeretnék az olvasónak ajánlani, mert megérdemli az ingyen reklámot.

Ez pedig a Fekete Gólya étterem a 44-gyes főúton, mégpedig Kecskeméttől Békéscsaba felé haladva nagyjából a 9. kilométernél található.



Ami kimagasló ebben az étteremben: szép környezet, kulturált külső és belső rész, kiváló ennivalók, lehetőségek gyermekeknek és a szívélyes, kedves személyzet.

Igen fáradtan érkeztem meg ide, már éhes is voltam, és nem akartam az autópályára így felhajtani, ezért amikor megláttam megálltam.

Kezdem azzal amit ettem. Imádom a velőt, ezer éve nem ettem, ezért amikor kinyitottam az étlapot és megakadt a szemem a velőrózsa rántva nevű ajánlaton, nem is mentem tovább. Röviden és tömören, kiváló volt, plusz bőséges. A sült krumpli hozzá szintén megérdemel pár szót, mégpedig azért, mert nem mirelitből készült, nagyon ízletes volt önmagában is. Ezután egy fenséges kávé, már-már olaszos minőségben, és végem is volt. Kénytelen-kelletlen egy fél órát el kellett itt még töltenem, most már nem az álmosság, hanem az agybeli vér hiánya miatt.

Mondom, akkor körbe nézek. Megérte.
Talán észre sem vettem volna, ha rohanok azt a szép környezetet, ami még tovább növeli e hely értékét. Elég nagy pázsitos rész tartozik hozzá, egyik sarkában egy kis tavacskával, abban szebbnél szebb tavi rózsákkal.

Mellette egy minden igényt kielégítő játszótér, lekötendő a gyermekeket, megmozgatandó a kiadós ebéd után a szülőket is.
A másik sarokban karámok szürke marhákkal, pónikkal és egy aranyos csacsival. Igaz, csak messziről nézheted őket, hacsak nem tisztelnek meg azzal, hogy a kerítéshez jönnek.



Láttam még egy grillezős helyet, igaz azt nem kérdeztem meg, mikor és hogyan lehet használni.

Nem baj, biztosan meglátogatom még ezt az éttermet és ezt ajánlom másoknak is!