Translate

Keresés ebben a blogban

2015. július 10., péntek

Miramare kastély - Trieszti öböl

Bár nem kötődik a korábban írt szlovén túrához, de mégis csak annak kapcsán kerestük fel a trieszti öbölben, Trieszttől észak felé, úgy 8 kilométerre fekvő Miramare kastélyt.
Miksa főherceg, I. Ferenc József öccse rendelte meg, építtette.

A fekvése fenséges, kertje hatalmas, bár maga az épület nem túl nagy és különösebben nem is mutatós, de a belső kialakítása, a szobák, azok berendezései pompásak.


Már a lépcsőházban is jócskán elidőzhetsz, mert a faragott korlát, mellvéd, a szobrok gyönyörű műalkotások.

Az osztrák haditengerészet főparancsnoka lévén Miksa hálószobája hajókabinra emlékeztet, saját óhaja szerint.






Mindenütt annyi figyelemre méltó apróság van, hogy csupán szabadidőd, a látogatásra szánt kereted szab határt az itt eltölthető időnek.









Minden stílusos, hangulatos, még ha esetleg eredetileg nem is így nézhetett ki, de a lényeg, megmutatja, milyen is lehetett a miliő a kastély hőskorában.







Körbejárva a földszintet és az emeleti szobákat az ablakon is tekints ki, mert minden irányban lenyűgöző látvány fogad.

Kilátás az angolparkra, illetve a tengerre.

Az angolpark felé, illetve azt szegélyezve árnyas lugasokban pihenhetsz meg, élvezheted a fák illatával keveredett sós tengeri levegőt.



Az olasz parkban sajnos éppen kertrendezés folyt, ami akkor teljes virágmentességet jelentett, csupán képekről szemlélhettük meg, milyen is volt, és talán milyen lesz. Minden esetre a kilátás a tenger felé innen is csodálatos.

Visszaúton, a parkoló felé pedig ilyen látvány fogad a viszonylag hosszú tengerparti sétányon.

Triesztben csupán az Olasz egység terét, illetve az előtte elterülő kikötőt néztük meg.

A tér nem túl látványos, óriási épületekkel szegélyezett, így csak egy parti szobrot mutatok meg innen. Ha nem is érdekel Trieszt, akkor is kerülj errefelé, mert a Miramare kastélyt ha többször nem is, de egyszer feltétlenül meg kell nézned.



2015. július 6., hétfő

Szlovénia - csillagtúra - hegy, temető, vízesés, tó, városok

 Következő kirándulásunk célja a Bohinj tó körüli látnivalók felkeresése volt.
Elsőként a Vogel hegyre mentünk fel kabinos felvonóval. Már út közben is szédületes volt a látvány, felérve ez még csak fokozódott.


Amikor felérsz, kilépsz a kabinból, szánj rá kis időt a nézelődésre mielőtt belépnél az épületbe, ugyanis innen a legjobb a kilátás.

Másrészt öltözz fel jól, mert legalább tíz fokkal hidegebb lesz, mint az induló állomásnál, nem is beszélve a szélről.



Körülnézve meglátod a Triglav Nemzeti Park majd' mindegyik kétezresét, köztük a 2800-as Triglav-ot.
Fent túl sok nézelődni való ezen túl nincs, így az a fél óra, míg a felvonó elindul újra lefelé, bőven elég lesz.
Azért még megnézheted az alpesi kertet, ahol a környék növényeit mutatják be szépen megtervezve, információs táblákkal felszerelve.




Visszaérkezésünk után felkerestük a pár száz méterre lévő első világháborús temetőt, amiben már csak a Monarchia katonáit temették el, immáron feliratos sírokba.

Számtalan magyar névvel is találkozhatsz, de azért akad "Unbekannt" felirat is.





Következő állomás a Száva folyó egyik forrása, ami tulajdonképpen a sziklából előtörő Savica vízesés. Ez a folyó Bohinjka ága, ami egyesülve a Dolinka ággal alkotja a Szávát.

Nagyjából 600 lépcsőn baktatva éred el a vízesést, de közben lankásabb részeken, vagy kialakított pihenőhelyeken szusszanhatsz egy cseppet a közel félórás úton.




Közben sem fogsz unatkozni, mert a sziklákon nőtt óriások, a mohával takart fák, kövek, a virágok szemet gyönyörködtető látványa biztosan leköti a figyelmedet.


A túra kiindulási helyén figyeltünk fel egy különleges képződményre, ami a fa északi oldalán megtelepedett mohából, és az azon fejlődő páfrányokból állt. Teljesen meseszerű volt.




Ezután meglátogattuk a Bohinj tó túlvégén található  Ribčev Laz települést.

A tóból elfolyó Száva folyó felett ívelő kőhíd a 15. századi, gyönyörű freskókkal díszített Szent János templommal együtt kiváló fotótéma.

A tóban úszó vadkacsák az első vízbe dobott kenyérdarabra csapatostul megindulnak, mintha valami titkos riadólánc működne.
Egy kis pihenésre, sétára feltétlenül érdemes itt is megállni.


Hazafelé tartó utunk utolsó állomása Maribor, Szlovénia második legnagyobb városa volt.

A történelmi belvárosban sétálgatva sok szép épületet, köztük a várat (németül Marburg a neve, nem véletlenül), a Dráva partján pedig egy 400 éves szőlőtőkét  csodálhatsz meg.

Szóval érdemes itt is legalább egy, vagy inkább két órát eltöltened.


Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy minket lenyűgözött Szlovénia általunk meglátogatott része a vendégszeretetével, a gyönyörű látnivalóival, a renddel, a tisztaságával.

Feltétlenül keresd fel, nem fog csalódni!

Előzmények:
Várak/1
Várak/2
Barlangok, egy folyóvölgy, és egy szurdok 

2015. július 5., vasárnap

Szlovénia - csillagtúra - barlangok, egy folyóvölgy, és egy szurdok

Utunk során két barlangot is meglátogattunk, sajnos azokról csak minimális fotó készült, készülhetett, mert tilos volt fényképezni. No nem azért, mert a szikláknak, vagy a cseppköveknek bármi baja eshetne, hanem - és ez így is van - mert balesetveszélyes lenne. Ha a gépre figyelsz, könnyen elcsúszhatsz, eleshetsz, vagy beeshetsz egy szakadékba, az pedig nem lenne túl szerencsés.
Sajnáltam, de el kell fogadni, ez van.



Kezdem az így csak  szóbeli bemutatást a Postojna melletti cseppkőbarlanggal. Egy hatalmas barlangrendszer, lenyűgöző képződményekkel, hatalmas termekkel. Van ott számtalan álló-, függő- (és amik már összeértek), szalag-, szalma cseppkő, fehéren, sávokban színezve, és teljesen színesek.

A túra egy jó negyedórás (elektromos hajtású) vonatozással indul. Majd másfél óra gyaloglás fel és le, közben a magyar nyelvű fülhallgatós idegenvezetés tájékoztat a sorszámmal ellátott nevezetességekről, figyelemre méltó helyekről. Nem terjengősen, de éppen elég információt adva ismerheted meg az több százezer éves képződményeket. Kellően elfáradva a gyaloglástól és a rengeteg ismerettől újra felülhetsz a vonatra, ami visszavisz a kiindulási helyre, a barlang bejáratához.

Bent úgy 8-10 fok van, ami elbír egy pulóvert, de a vonaton szükséged lehet még egy széldzsekire is, ugyanis a száguldozás alatt igen csak hűs a levegő.






Majd elfeledtem! A bejáratnál található étteremben feltétlenül kóstold meg a Kaiserpalatschinken-t, fenséges. Finom palacsinta ribizli lekvárral, vanília fagyival és tejszínhabbal.





 A másik pedig Skocjan barlang, ami áll a csendes és a morgó ágból.
A csendes ág cseppköves, de ez a postojnai után nem volt túl látványos, viszont a morgó ág óriási meglepetés. Ez nem más, mint egy földalatti folyómeder. A Reka folyó egyszer csak eltűnik a sziklában, majd hosszasan, több tíz kilométeren kanyarog a föld
alatt, és egyszer csak Olaszországban újra felszínre kerül, hogy pár kilométer után elérje a tengert.

Óriási méretek jellemzőek a barlangra, ugyanis a folyó - ki tudja mennyi év alatt - kivájta a medret, ami átszakadt a mélyebb járatok felé, így egyre lejjebb haladt az egyre csak duzzadó víztömeg.
Félelmetes, egyben lenyűgöző a morajlás, a természet hatalmas ereje.


Volt egy szép, de egyben szomorú túránk is az Isonzó völgyében. Először a meredek hegyek közé szorult folyó mentén haladtunk, majd a völgy kiszélesedett, és itt kezdődött a Nagy Háború egy véres, fájdalmas története, az isonzói csata, vagyis inkább állóháború, mérhetetlen halottat hagyva hátra mindkét oldalon.


Felkerestünk egy temetőt, ahol már csak a Monarchia halottai vannak elföldelve névtelen sírokban, az olasz elesetteket hazaszállították már. Szomorú látvány volt ismerve e történteket.



Ettől jóval kellemesebb túra volt a Vintgar-szurdokban.
Az eleinte csendesen csordogáló folyó beszorul a sziklák közé, ahol felgyorsul, kisebb zuhatagokat képez, dübörögve száguld lefelé, hogy a végén egy csöppnyi vízesés után újra elcsendesedjen.

Mint általában, a képek most sem adják vissza az igazi élményt, mert kell ahhoz a környezet látványa, a hang, az illat, a pára érzete.

Érdemes kezdésre oda menned, mert a keskeny járószinteken így kényelmesen haladhatsz, nézelődhetsz, különben a számtalan csoportot kerülgetheted a hely élvezete helyett.

Folyt. köv.

Volt már:
Szlovénia - csillagtúra - várak/1
Szlovénia - csillagtúra - várak/2

Lesz még: hegy, temető, vízesés, tó, városok.


Szlovénia - csillagtúra - várak/2

Még két vár bemutatása maradt el az első, terjedelmesre sikeredett bejegyzésből.

Kezdem a Škofja Loka városkában találhatóval, ami tulajdonképpen érseki palota, de előtte keveset a városról is beszélek.

A középkori hangulat az épületekben, az utcácskákban visszaköszön mindenfelé, mert szerencsénkre jelentőségét egy ideje elveszítette, így megúszta a későbbi korok óhatatlan átalakításait. Érdekesség, hogy a főtérnek titulált Mestni trg tulajdonképpen egy szélesebb út, igazi tér csak a templomok előtt található.

A város felé magasodik a vár, a püspöki - egyes helyeken érsekinek titulált - palota kívülről mutatós, a belső tere már kevésbé látványos. Ez esetben nem is ez adja a jelentőségét, hanem a benne található múzeum.

Több részleggel rendelkezik, van benne archeológiai, etnológiai, természeti, és más egyéb kiállítás.


Egy részében a második világháború emlékei láthatók, kezdve a fegyverektől, a plakátokon, ruházatokon keresztül a korra jellemző relikviákig.

Nagyon tetszett a vidék kézművességét, a hozzájuk kapcsolódó eszközöket bemutató gyűjtemény. Arról nem is tudtam, hogy a csipkeverés errefelé milyen ismert volt, sikereket ért el.



A vár ablakaiból jó kilátás nyílik a környékre, megcsodálhatod a környező hegyeket, felülről letekinthetsz a szépen karbantartott városkára.

Feltétlenül sétálj el Közép-Európa legrégibb hídjáig, a Selška Sora folyón átívelő Kapucinus hídig, szép látvány a partot szegélyező házakkal különösen szép.




Utoljára, de nem utolsó sorban Predjama vára következik, amit egy barlangrendszer egyik tágas bejárata elé építettek. 
Legismertebb tulajdonosa az Erazmus nevű lovag volt, Mátyás királyunk kortársa, igazából rablóvárnak használta. 



A mögötte húzódó, számtalan kijárattal rendelkező barlangrendszerből adódóan bevehetetlen volt, csupán a "szokás szerinti" árulással lehetett urát halálba küldeni.
Túl sok korabeli berendezés nem látható, egy-két életkép szemlélteti az akkori életet, de a zegzugos belső kialakítás, a számtalan helyiség, néhol a kapcsolódó barlang elég felfedezni valót nyújt, nem fogsz unatkozni.



Ezzel a várak bemutatásának végére értem, most majd következnek a barlangok, hegyek, vízesések, szurdokok.

Előzmény: Szlovénia - csillagtúra - várak/1