Translate

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Diósgyőri vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Diósgyőri vár. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 15., szombat

Diósgyőri vár - Miskolc



Miskolc egyik gyöngyszeme a Diósgyőri vár.
Korábban csak híradásokból hallottam, felvételekről láttam a Diósgyőri vár újszerű rekonstrukciójának eredményét. Igazából nem tudtam eldönteni, jó-e így nekiállni egy felújításának, vagy sem.

Most látva rövid a válaszom: jó.

Nem csupán az jó az egészben, hogy csak a képzeletedre kellene hagyatkoznod, esetleg rajzok alapján elképzelned, milyen is lehetett fénykorában, hanem mindez a szemed elé is tárul.

Előző látogatásomkor kezdték el építeni, kialakítani a lovagi tornák terét, most azt is láthattam, sőt egy díjugrató versenyt tekinthettem meg éppen. Hozzáteszem, ingyen és bérmentve.

Már önmagában a vár ilyetén szerű újraépítése is jó ötlet, de programok nélkül túl sok időre nem kötné le az embereket, így viszont ott ragadsz egy jó időre.

Szóval programok kellenek.
Az egyik a tárlatvezetés, amit a vár hangulatához alkalmazkadó ruházatban tesz meg az erre felhatalmazott hölgy. A kezdetekkor kissé gépiesen, rutin szerűen tette a dolgát, de amint érdeklődést tapasztalt, mindjárt kizökkent a szerepéből, és lelkesen ecsetelte az adott támához kapcsolódó "kerettörténetet".
Ez először akkor esett meg, amikor a latrinához értünk. Elmondta amit kellett, de maghallotta a gyerekek kérdését, érdeklődését, hogyan is volt az, ekkor belelkesedett, és szinte mindent elmesélt, amit e támában el lehetett. Innen kezdve "oldottabb" hangulatban folyt a tárlatvezetés.

Már a belépéskor nagy élményben lehet részed, főleg a gyerekeknek az, mégpedig a pénzverés. Többféle mintázat közül választhatsz, amit verőtőkével, vagy préssel másolnak át egy alumínium érmére, így az ára is kedvező, mutatós, és maradandó.

Másik a gyerekeknek, az ifjú lovagoknak tartott programok, biztosan örök emlék marad. A vár weboldalán ezekről bővebben tájékozódhatsz.


Most pedig pár szó a termekről, a berendezési tárgyakról. Mivel új építéséről van szó, így viszonylag kevés az adott korból megmaradt rész, de azt szépen kiemelik, fel is hívják rá a figyelmedet.

A bútorok újak, de korhűek. Egyáltalán nem zavaró, nincs belőlük túl sok, de ahhoz éppen elegendő, hogy az adott terem hangulatát megadja. A falikárpit, az ablakmélyedésekbe helyezett ülőpárnák ezt csak növelik.


Olyan érzésed lehet, mintha éppen most hagyták volna el a helyiséget a társalkodónők a királyné kiséretében. Minden teremben más-más a faliszőnyeg, mások a párnák, a díszítések, így nem unalmas a számtalan hely megtekintése.



Le a kalappal a koncepciót kidolgozók, a tervezők, a kivitelezők előtt. Nem tudom elégszer hangoztatni, mintha élne a vár, és nem most, hanem a régmultban lennél, ez pedig jó, ez az emlék biztosan örökre megmarad.


Még egy ajánlás, és zárom a mondókámat.
A négy saroktoronyból hármat újítottak fel, egyet meghagytak romos, félbevágott formában. Ez is tetszett, így jobban áttekintheted egy torony szerkezetét, mint belülről, felkapaszkodva  a tetejére.

Márpedig kapaszkodj fel, mert a vár közvetlen környéke csodálatos, a hegyoldal is az, csupán a nem túl távoli lakótelep látvány zökkent vissza a jelenbe, de ez már így marad.


Egy apróság rontotta el a hangulatunkat, szerencsére ez a végére jutott, mégpedig az étkezési lehetőség. Lehet, hogy csupán nekünk nem volt ez a rész szerencsés, remélem így van, mert ha ez állandó, akkor baj van.
A rengeteg pénzzel, energiával létrehozott csoda így nem teljes, egy apró, de kellemetlen szálkával a szemedben távozol, és az bizony senkinek sem jó. Nem írom le a kálváriánkat, csupán ezzel arra szeretném a figyelmedet fordítani, hogy időben keresd meg a lehetőséget, ne farkaséhesen vadássz éttermet.


Parkolási lehetőség bőven van, bár nekünk kicsitt távolabb jutott hely (nem vészesen távol) a lovasverseny többlet helyigénye miatt.

Ha telítődtél az élményekkel, akkor sétálj egy cseppet a nem túl hosszú, de hangulatos Vár utcában a gesztenyefák árnyékában.


Szóval vagy célzottan, vagy éppen arra felé járva feltétlenül keresd fel Magyarország kicseinek egyikét, egy gyöngyszemet, a Diósgyőri várat!


2013. augusztus 18., vasárnap

Miskolctapolca és a Diósgyőri vár

Tapolcára kettős indíttatásból mentünk: egy kis nosztalgia csónakázás és a barlangfürdő.

Az első akadályt, egy jó, lehetőleg ingyenes parkolót  a szállásunk egyik alkalmazottja segítségével vettük. A régi szabad strand mögötti utca középtáján van egy kapun megközelíthető murvás parkoló elég sok hellyel. Ne dőljön be senki a P-betűs trikóban integető, jó parkoló helyet ígérő hiénáknak.

A csónakázó tó ugyanolyan, mint valaha, pont akkora, talán még a szigetecskék száma is azonos, csak lecsípett belőle egy cseppet a barlangfürdő, és a vízre is ráférne egy kis takarítás. Hattyú, kacsa rendben.
A bérléssel semmi gond, pont annyian vannak a vízen, amennyien nem zavarják egymást. Igaz a vízibicikli nekem nem annyira hangulatos (ebből van több), mint a csónak, de biztosan elfelejtettek evezni az emberek. Biztosan...
Egyébként a csónakázás ugyanolyan kellemes élmény volt, mint réges-régen, az unokáknak is tetszett.

A barlangfürdőhöz érve két meglepetés ért: egyrészt az ásatás, másrészt mekkorára duzzadt a szabadtéri rész. Nekem a barlangfürdő a sziklában
lévő alagutakat néhány medencével, és maximum a kültéri kagylót
jelentette. Most kisebb-nagyobb gyerek medence, úszómedence, és a valamikori különálló kör épület (benne kabinokkal, mint valaha), a tó egy részén kialakított úszó napozó a kibővített választék. A belső rész is sokat változott, előnyére. Kapható itt mindenfajta étel-ital, viszont nagy várakozási időre számíts, főleg ebédidő tájékán.

Ez volt az utolsó, egész napos programunk, másnap hazafelé felkerestük a Diósgyőri várat, főleg azért, mert aznap kezdődtek a lovagi játékok.

A vár szépen néz ki, a középkori hangulatot teremtő díszítések még emeltek a megjelenésen, a kézműves és más árusító pavilonok élővé tették a környéket, nem is beszélve a boszorkáról, medve táncoltatóról, mutatványosról és korhű zenészekről.


A felvonuláson láthattunk lovagokat, rendi embereket, gyönyörű vizslákat, komondorokat, pulit.
Láthattál párharcot, verethettél korabeli pénzeket, lovagolhattál pónin, kézműveskedhettél, játszhattál korabeli játékokkal, ehettél krumplilángost (nagyon finom volt a számtalan ízesítéssel).



A végén megjelent a király és a királyné is, elfoglalták helyüket a trónon, mellettük udvarhölgyek, lovagok, szolgák, és egy igazi várvédő ágyú elsütése jelentette az ünnepség kezdetét



A harsogó boszorka, a kavalkád, a hangoskodás, na meg az iszonyatos hőség miatt (ásványvizet sehol sem lehetett kapni, még jó, hogy vittünk)  a gyerekek úgy döntöttek, ennyi elég volt a fenséges ünnepségből, seregből, jobb, ha hazamegyünk.


A program most már teljes:

Alsó- és Felsőhámor, Vadaspark,  Lillafüred, Újmassa, Miskolctapolca és Diósgyőr.

Tehát ennyi minden fért bele e pár napba, amik - reményeim szerint - örökre emlékezetesek maradnak a két csöppségnek!