Cegléd

Mivel Cegléden a látnivalók döntő része két közeli térre tevődik, így csupán egy órányi ráérő időt is érdemes itt eltöltened.
A két tér a Kossuth (ahol a Dózsa) és a Szabadság (ahol a Kossuth szobor található). Úgy száz méterre vannak egymástól, igaz számtalan megtekinteni valóval.
Ezeken túl persze vannak kis terecskék, út közbeni mutatós épületek, szökőkutak, emlékművek, szobrok, nem is beszélve a Kossuth múzeumról, csak a szabad időd mértékétől függ, mi mindent keresel fel.

Kezdjük a Kossuth térrel.

A tér közepén magasodik a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt klasszicista templom, előtte a Szentháromság-szoborral.
A templom mögött bújik meg Dózsa György emlékműve. Természetesen érdemes körbe járni a teret, így megleled e szobrot. Az egyik oldalon paloták, a másik oldalon pedig a XVIII. századi Katolikus Óplébánia és a Bíróság eklektikus stílusú épülete vár téged.  A templommal szemben pedig a Városháza épületegyüttese zárja a teret.



A Bíróság és a Plébánia közötti kis utcácska végén találod a piciny Eötvös teret a városalapítók szoboregyüttesével, a 650 éves múlt tiszteletére. Ebben a piciny kis közben pár műemléki ház is van, szemléltetve a múlt hangulatát.

A Szabadság tér felé haladva megtalálod azt az emléktáblát, ami Kossuth Lajos 1848. szeptember 24.-i toborzó beszédének helyét jelzi, amire a nép válasza a közismert nóta szövege volt: "Kossuth Lajos azt üzente...."

A Szabadság téren meg is találod az 1902-ben emelt Kossuth szobrot az Evangélikus Templommal, mint kiváló háttérrel.

Jobbra tőlük magasodik a lombok felé az 1870-ben,  klasszicista stílusban épült Református Nagytemplom. Lenyűgöző az épület, a tornyai, a díszítések. Bejutni sajnos nem sikerült, erre utaló tájékoztatót sem láttam, vagy nagyon eldugták. Kár. Gondolom ez az alkotás nem csupán az egyház, hanem mindannyiunk kincse ..... lenne.
A kertjében, tőle balra található az a pozsonyi Zöldfa vendégfogadót díszítő erkély(maradvány), ahonnan Kossuth kihirdette a jobbágyfelszabadítást.
A kertben, illetve a templom körül sétálva találsz még pár emlékművet, különböző szemszögből megcsodálhatod a tető díszeit, előtte pedig a míves kovácsolt vas kerítést.

A teret körbe sétálva szép épületeket, díszes rácsokat, erkélyeket, ablakokat, felfelé tekintve (azt mindig érdemes) szép tetődíszeket láthatsz.
A tértől két saroknyira a Rákóczi úton, úgy 200 méternyire a Múzeum utcában keresd fel a Kossuth Múzeumot. Állandó kiállítása Kossuth életét bemutató dokumentum gyűjtemény és Patkós Irma kiváló ceglédi színésznő hagyatéka.

Tovább menve a Rákóczi úton újabb szép épületeket, kis terecskét, szökőkutat, a rendőrség épületének falán egy Sárkányölő Szent György domborművet, a ceglédi Kossuth gimnáziumot, a Gubody kertet, majd legvégül a vasútállomást találod meg. Részemről ennyit sikerült felfedeznem pár óra alatt.
Gondolom több idővel még több maradandó élmény is jár e szépséges városban.

Aquarell Hotel Ceglédbercel

Cegléd mellett, Ceglédbercelen van egy nagyon kellemes szálloda, a Hotel Aquarell.

Nem túl messze van Ceglédtől, úgy 7 kilométerre, de azért csak autóval érdemes nekivágni. A hotel mellett van a városi gyógy- és strandfürdő. Ennyivel ennyi. Túl nagy sétalehetőség nézelődni valóval nincs, de ez az egyetlen hátránya a szállodának, egyébként kiváló.

Ugyanis belül mindent megtalálsz ami a pihenéshez kell. Nagyon mutatós, igényes, ízléses a belső kialakítása.
Sok a beépített fa, ami kellemes a szemnek, szépek a világító testek, a folyosókat számtalan aquarell díszíti, híven a nevéhez.
A személyzet szívélyes a fogadástól kezdve a fürdőig, az étteremig.
A pótkulcs ingyenes, a szobai internet eléréséhez (ami gyorsaságával megfogott) kapsz kábelt, és még sorolhatnám.

A földszinti fürdő részlegben van kellemesen langyos vízzel úszó, pancsoló medence (ahol reggelente babaúszás oktatás vidítja fel az üvegen kíváncsiskodókat), van jacuzzi elég férőhellyel, és egy kisebb, de elégséges méretű gyógyvizes medence.

A szobák tágasak, a fürdő elég nagy, szépen kialakított. Többnyire erkély is tartozik a szálláshelyhez, ahová kiülhetsz pihenni (mert ez nem túl nagy). A félpanzió bőséges, svédasztalos, elégséges választékkal, finom ízekkel. A személyzet itt is készséges.

Amennyiben ez nem elégít ki, pár perc alatt már Cegléden is lehetsz, ahol van sok szép látnivaló, számtalan Kossuth hivatkozással, kapcsolattal.

Szóval gyere ide (is), pihend ki magad, sikerülni fog!

Nemzeti Sírkert

A Nemzeti, vagy más néven, talán ismertebb nevén a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet már régóta meg szerettem volna nézni.
Adódott is az alkalom a Kulturális Örökség Napján, hiszen ekkor szakavatott idegenvezetővel lehetett bejárni e hatalmas területet. Ez biztosította is azt, hogy legalább a későbbiekben, amire biztosan sor fog kerülni, saját magam is eligazodjak, felkereshessem azok sírját, akikre már nem jutott elég idő.

Mivel eme nevezetes napon, napokon, kis vonattal vittek minket körbe, így nem tudom megítélni, hogy gyalogosan mennyi időt venne igénybe a mi jó egy órás felfedező túránk. A másik, amit nem tudok, hogy a mauzóleumokba be lehet-e menni egyébként. Jelezték akkor a gyalogos túrák lehetőségét 10 fő felett, előzetes egyeztetés alapján, de a telefonszámot nem írtam fel. Minden esetre a temető weboldalán biztosan található olyan elérhetőség, amin keresztül ezt meg lehet szervezni.

Most nézzük, mit ajánlok megnézni e fura túrán. Semmiféleképpen ne hagyd ki a Kossuth mauzóleumot.

Maga az épület is lenyűgöző, a belső kialakítása, a mozaikok, a festés, az ónix koporsó, méltó emlékhely. Felmenve az építmény kilátó részébe szép áttekintést kapsz a környékről.

A másik kiemelkedő mauzóleum Deáké. Ez is impozáns, külsőleg nem olyan "hivalkodó", a szarkofág is kimondottan szerény, csupán a belső díszítés veszi fel a versenyt az előbbivel.

A harmadik, Gróf Batthyány Lajosé még egyszerűbb, oda nem is mentünk be, ha be lehet menni egyáltalán.




Persze mindegyik környékén még számtalan neves ember nyughelyét megtalálhatod, mint ahogyan a temető szinte minden szegletében. Tényleg csak felsorolás szerűen: Ady, Léda, Károlyi Mihály, Vörösmarty Mihály, Erkel Ferencz, Antall József, Arany János, Lotz Károly, Jókai Mór, és még sokan mások.

Vannak olyan parcellák, ahová valamilyen elv szerint temetkeztek. Ilyenek a művész parcellák, az '56-os hősök, a '48-asok is egy helyütt vannak, de ilyen a munkásmozgalmi panteon, aminek a közelében Kádár János és felesége síremlékét is megtalálod.

Pár műemlék a háborús hősöknek, a mártíroknak szól, sok-sok ember emlékezetére.

Az 1849. évi megnyitásából adódóan vannak e korból származó keresztek, sírboltok, ezeket szintén meg lehet tekinteni.

A két árkádsor már a XX. századból származik. Itt és a közelében szintén érdemes nézelődni.

Engedtessék meg egy személyes kötődés megemlítése, még pedig Zwack Péterhez. Sírja ugyanúgy egyszerű de egyben fenséges, mint Ő maga volt. Az összes díszítés a síron két fiatal nyírfa lehajló ágakkal. Nyugodjék békében!

A többi képeimet itt találod a sírkerti túrámról.

Siófok - Víztorony

Felújítása óta először volt alkalmam megnézni a siófoki víztornyot.

Jártam már ott napsütésben is, kívülről már kész volt, de felmenni akkor még nem lehetett.

Most kissé szomorkás, esős volt az idő, ennek ellenére az élmény csodálatos, maradandó.

A belépőjegy kissé borsos, de adsz ki ettől rosszabbra is ennyi pénzt.


Lifttel jutsz fel arra a szintre, ahol a Szentkirályi Oxigénbár nevű kávézó található. Itt kellemes kávé mellett nézelődhetsz a távolba és a mélybe.

Gyalog, egy szinttel feljebb  kényelmes székekbe ülhetsz, majd pár perc alatt körbe forogva megnézheted a 360 fokos panorámát.
Az interaktív asztalok, amik tulajdonképpen televíziók, még nem működtek, az ablakok nekem túl alacsonyak voltak, de így is szép látvány a környék. Jó időben messzire elláthatsz.

Fentről nézve az alattad elterülő park teljes pompája eléd tárul. A parkban sétálva nem is tűnik fel, milyen jól megkonstruált, milyen jó a színek összhangja, milyen jól harmonizálnak a vízszintes és függőleges térelemek.


A kávézó alatti szintre lesétálva egy üvegfallal körbekerített kilátóból nézelődhetsz.

Egészen más képet mutatnak innen a szobrok, a műalkotások.

Feltétlenül szánj rá időt, ha Siófokon jársz, menj fel a toronyba nézelődni, kávézni.

Székesfehérvár

Eddig már számtalanszor átutaztam Székesfehérváron, többnyire el is tévedtem, ezért nem kedveltem ezt a várost, de most megnéztem magamnak.

A kíváncsiságomat elsősorban a város weboldalán található térkép keltette fel, jogosan.



Túl sok időm nem volt rá, úgy egy órányi, vagy másfél, tehát csak végigszaladtam a térkép ajánlotta látnivalókon.

Na jó belefért egy harangjáték meghallgatása az óratoronynál, egy finom kávé egy kellemes - tudtommal név nélküli -  terecskén a Szent István székesegyház hátsó fertályánál (a Kossuth utcából szélesedik ki).

El ne felejtsem a nagyon finom, hatalmas fagyit (a képen 2 gombócosat látsz!) a Liszt Ferenc utcában, Kati nénivel szemközt. A cukrászda nevére sajnos nem emlékszem, de megtalálod ez alapján.

Ami tetszett, az a sok jó állapotú műemlék (döntő többség), a viszonylag egységes városkép, sok apró részlet, amit meg lehetett csodálni.

Kezdem a (térkép alapján lentről felfelé) Karmelita templommal. Kívülről nem látszik a belső pompa, tehát lépj be bátran. Sajnos a fényképezést nem engedélyezik, kisebb könyörgésre sem, viszont vehetsz képeslapokat, ami azért ugye nem ugyanaz.

Következő a Pelikán udvar a már említett órajátékkal. Szép épületek, kellemes park, virágos ablakok, erkélyek fogadnak, gyönyörködtetik a szemet.
Csupán egy régieskedő téglaépület tolakodik be a középkori hangulatba, de ez legyen a legnagyobb baj.

A Kossuth utcán tovább haladva megtalálod az Árpád fürdő érdekes, szépen felújított épület együttesét.

Majd következik a már említett, kellemes összhatást nyújtó terecske után a Városháza, a Szent István székesegyház és a Szent Anna-kápolna együttese.

A székesegyház falát vadszőlő díszíti, plusz egy érdekes kialakítású kereszt is megcsodálható. A kápolnába bekukucskálhatsz, a székesegyházban már fotózhatsz is.
Ha már ekkor elfáradtál, leülhetsz egy kellemes parkocskában. Vigyázz, mert "fűre lépni tilos"! Igaz, ez a tábla a parkot szegélyező tűzfalon látható, ha észreveszed egyáltalán.

A Városház téren, a Püspöki palota környékén van bőven nézelődni való.
A híres-nevezetes Országalma is itt van, szinte már a város szimbóluma.

Innen éred el a középkori romkertet. Történelmi jelentőségén túl látnivalóként engem nem fogott meg.

A Milleniumi emlékjelnél balra fordulva, elhaladva az Egyházmegyei múzeum épülete mellett egy szűk utcácskát találsz egy középkori lakóházzal.

Hangulatosak a Jókai utca házai. Az utca vége felé ráakadhatsz egy falba épített ágyúcsőre. Ottjártamkor egy galamb választotta fészkéül a cső melletti üreget.

Majd jön a Liszt Ferenc utca Kati nénivel és a fagyival.

A busz pályaudvar felé haladva még láthatsz néhány érdekes épületet, kutat, utcácskát. Kiérve a Piac térre a városfal maradványit találod.

Részemről ennyi fért bele a sétára szánt időbe. További képeimet is megnézheted, ha érdekelnek még. Keresd fel Te is ezt az ősi várost!