Egy csipetnyi - most már - érintetlen természet, szépen alakuló sétautakkal, félig kész tájékoztató táblákkal, ösvényekkel, a tetején elég nagy tisztással, padokkal, fedett résszel. Nevét az itt található számtalan tamariszkusz bokorról kapta.
Egyedül ivóvizet és mosdót nem láttam, remélem azt is megoldják előbb-utóbb. Sajnos az emberek egy része nem képes rendet tartani, volt itt-ott eldobott palack, papír, zacskó, szerencsére nem túl sok, azért zavarta a szemet a szemét.
Arra tökéletesen megfelel, hogy egy cseppet kikapcsolódj, vagy gyermeked felesleges energiáját levezethesse, fára másszon, ismerkedjen a növényekkel, állatokkal. Arra nagyon vigyázz, itt nem szabad semmit sem leszedni, letépni, letörni, hiszen sérülékeny a kicsiségénél fogva. Ja, és nem mellékesen természetvédelmi terület is.
Most ősszel a színesedő természet különösen széppé teszi, de gondolom tavasszal is különleges arcát mutatja, nyáron pedig a zöld nyugtat meg.
Vannak itt különleges növények, rovarok, ezeket nem mindet ismerem, ismertem fel, de lehet még itt máskor is nézelődni.
A domb alatt egy bunkerrendszer fekszik. A háború alatt a csepeli védelmi rendszer része volt, sok embernek menedéket adva a légi támadások alatt. Ottjártunkkor szóba elegyedtem egy idősebb úrral, aki elmondta, ő is nem egyszer járt a bunkerban, amikor a légvédelmi szirénák megszólaltak.Elmondása szerint bányászok ásták ki ezt a bunkert, ácsolattal erősítették meg, amire a löszös talaj miatt különösen szükség volt. Vélhetőleg később betonnal erősítették meg a járatokat.
Akár csepeli vagy, akár nem, megéri felkeresni ezt a kis "szigetet" a családi házakkal körbe véve, hidd el, meg fog ragadni.
