Lehet, hogy csak közel egy év múlva lesz lehetőség hasonló, csodálatos élményben részesülni,de én időben szóltam. Ez nem más, mint a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében megrendezésre kerülő levéltári éjszaka.
Részemről a Bécsi kapu téri épületben jártam, sikerült mind az öt meghirdetett raktárlátogatáson részt vennem.A csendes hétköznapokon szinte semmit sem tudunk az itt folyó munkáról, arról a rengeteg, pótolhatatlan kincsről, amit a levéltári munkára épített falak rejtenek.
Az év során még két alkalommal lehet esélyed bejutni ide, a Múzeumok Éjszakáján, vagy a Kulturális Örökség Napjain. Nincs más hátra, mint figyelni a híradásokat, és az első adandó alkalomkor benézni a "csodák palotájába".
Ez a második látogatásom volt itt, és minden esetben megfogott a raktárlátogatást vezető levéltárosok lelkesedése, lenyűgöztek az elénk tárt, sokszor több évszázaddal ezelőtti iratok, dokumentumok. Nem csupán a gondosan kiválasztott, érdeklődésre számítható levéltári anyagok ismertetésére szorítkoznak, hanem az adott korral is megismertetnek, kitekintést nyújtanak a kapcsolódó eseményekről, időnként érdekes sztorik is elhangzanak.
Nem is tudnék kiemelni a számtalan információból, látott tárgyakból egy párat, hiszen mindegyik önmagában is páratlan, de amikor saját szemeddel láthatod Széchenyi István felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia alapítására, vagy Mária Terézia aláírását Batthyány mellett, azt az érzést nem lehet leírni, azt át kell élni.
Azért álljon még itt csak úgy felsorolás szerűen, példaként néhány, csak a kíváncsiság felkeltésére: nemesi cím adományozása bőrkötésben, függő pecséttel, döntvénytár 1751-ből, az első részletes, és látványnak sem utolsó térkép hazánkról, 1810-ből, a Magyar Nemzeti Múzeum alapító okirata,
Nem is sorolom tovább mert nem lehetne mindről szót ejteni, ezért továbbra is arra bíztatok mindenkit, egyszer keresse fel a levéltárat, a többit bízza rájuk. Úgy is megfertőződik, elvonási tünetei lesznek, és alig várja a következő alkalmat, hogy magába szívja a rég- és közelmúlt emlékeit.
