Ezt az írásomat csupán az érdeklődés felkeltésére szánom, mert erre az eseményre - amiről mesélni szeretnék - évente csak egy alkalommal kerül sor és ez most április 16-17-én meg is történt.Ez nem más, mint a BUDAPEST100. A 100 azt jelenti, hogy azok az épületek, melyeket ilyenkor fel lehet keresni, meg lehet nézni közelebbről, belülről is, legalább 100 évesek. Vannak köztük lakóházak, múzeumok, intézmények, ezek köre évről-évre változó.
Az idén a Nagykörút palotái közül nyitotta meg a kapuit számtalan, közülük lehetett, kellett válogatni, mert a rendelkezésre álló két nap szűkösnek bizonyult mind, de még a java részük felkeresésére is.
Hozzáteszem, az általam megnézettek többsége bizony a 120. évét taposta már.
Egyrészt azért kellett időben elkezdeni a szervezést, mert az épületek jó részét csupán órákra nyitották meg, ekkor vagy szakképzett vezetővel lehetett bejárni, vagy a ház lakói közül vállalta az idegenvezetés nemes feladatát magára valaki.
Mindkettőnek megvolt az előnye, mert a lakók a személyes kötődés kapcsán érzelem dúsan beszéltek lakhelyükről, a szakképzett vezetők pedig sok érdekes információval színesítették a kalauzolást. A bejárás időnként szó szerint a pincétől a padlásig tartott, sőt egy helyen még a tetőt is megbontották, hogy egy létra, vagy dobogó segítségével szétnézhess a magasból.
Volt olyan épület, ahol a látogatókat szépen megterített asztal várta virággal díszítve, a lakók által frissen sütött pogácsával, sós, sajtos süteményekkel megrakva, a hozzá való limonádéval együtt.
Másrészt - ezek a szállodák voltak főleg - előzetes regisztrációhoz kötötték a belépési lehetőséget, maximálva a résztvevők számát, érthető okokból. Sajnos ezekről lekéstem, mert mire kisütöttem, mi minden érdekelne, addigra az összes hely betelt az összes lehetőségnél.
Arra figyelni kell, hogy nem minden épület van mindkét nap nyitva az érdeklődőknek, de erről az eseményt propagáló weboldal térképe, a felsorolt helyek saját oldala segítségével kellő információt lehet szerezni. Le a kalappal a szervezők előtt, mert az internetes oldalak kezelése sem kis munka, de ezen túl még számtalan ember vett részt az utcai tájékoztatásban, az információs "pultoknál", az idegenvezetésben.
Kiadtak egy narancssárga füzetecskét is, gyakorlatilag a teljes elérhető információval. Ez egyrészt sokat segített az út közbeni esetleges, terven felüli programok megtalálásában, másrészt sokan inkább az írott, kézbe fogható, lapozgatható tájékoztatást kedvelik jobban, hozzáteszem, én is.Aranyos volt a Nagykörúton sétálva szinte minden második ember kezében ezt a füzetecskét látni, amint éppen bogarásznak valamit benne, vagy erőteljes lépésekkel igyekeznek a következő célt elérni időre.
Az épületek vagy teljesen, vagy nagyrészt renováltak, gondolom ezért is szerettek volna dicsekedni a lakóhelyükkel a tulajdonosok. Nagyon szépen, a többségében igényesen felújították a bejáratot, a lépcsőházakat, folyosókat, gangokat, korlátokat, és még számtalan, fel nem sorolható dolgot.Az viszont nagyon zavaró volt, hogy a vezetékeket - még ha csatornában vezetve is, de néhol lógva a falon - nem rejtették el. A bejáratnál kukák fogadtak megfelelő tároló hiányában, és a patinás épületekben is a tipikus házgyári levelesládába botlottál.
Ez persze semmit sem vett el az élményből, csupán egy kis odafigyeléssel, és gondolom a nem kis pénzbe kerülő műemléki felújításkor a teljes összeg hányadának felhasználásával akár tökéletes megoldást is találhattak volna ezekre. De még így is óriási kincs mellett megyünk el nap mint nap, anélkül, hogy akár sejtenénk ezt.
Nem is beszélve a lehetőségről, amit a turizmusba való bekapcsolásuk jelentene, hiszen így a lakóközösség is juthatna némi pénzhez az értékek megőrzésére, az oda látogatók pedig vihetnék jó hírünket szerte szét a világba. Úgy gondolom, ránk férne.
Szóval rajta, jövőre ne hagyd ki ezt a lehetőséget, időben tedd szabaddá a meghirdetett napokra magadat, és kezdj neki a szervezésnek, hogy minél több csodában lehessen részed.
További képek az egyes helyekről:
Ferenc-körút 3. sz.
