Valaha Szőke Szakáll nyári rezidenciája volt, amiből manapság főleg a belső, a polgári pompa megőrzése a fontos.
A csodálatos környezethez - amit egyelőre télen volt alkalmam megnézni - professzionális vendéglátás is társul, így ez a párosítás Lázár Chef támogatásával feledhetetlen élményt nyújt.
Több terem is rendelkezésre áll a vendéglátásra, amiket a foglaltság függvényében használnak ki.
Részemről kerti teraszra néző a földszinti éttermi rész nyerte meg leginkább a tetszésemet, főleg a csodálatos faberakásos mennyezettel, és a hatalmas, díszes üvegcsillárral.
Gondolom nyáron még inkább lenyűgöző lehet, amikor a teraszt is belakják és az arra nyíló ajtók is kitárva engedik be a nyári napsugarat, szellőt.
A földszinten még egy másik, kevésbé gazdagon díszített étterem és a télikert található.
Az emeleti rész gyöngyszeme a könyvtárnak nevezett különterem, a hozzá tartozó terasszal.
Most pedig az étkekről pár szót.
Pontosabban a terítékről, ami már üresen is megnyeri a tetszésedet. Egyszerű, nem hivalkodó de elegáns, szintén a hozzáértésről árulkodik.
Tél lévén téli hangulatú étkeket próbáltam ki.
Szilvaleves volt az első, amiben nem csak a harmonikus ízesítés, fűszerezés, a szokásos mandulapehely, hanem a marcipánnal töltött szilva volt a különlegesség. Végül is a marcipán mandula része abszolút nem idegen a gyümölcslevesektől.
A főétel már a látványával is megfogott, amit csak megerősített az ízek harmóniája, a hús porhanyóssága.
Ez pedig a francia kacsamell portóiban párolt körtével, gesztenyével és naranccsal volt.
Nem maradt más hátra, mint a desszert, ami szintén a téli hangulatot árasztotta, a mézeskalács szuflé marcipán öntettel. Tökéletes íz, tökéletes állag.
Persze az egész lezárására mi lenne alkalmasabb, mint egy finom, aromás kávé.
Nem mondom, illetve a leírtakból azért már sejthető, hogy nem egy közepes árfekvésű étterem, viszont vannak olyan nevezetes napok, amik megérdemlik a hely adta kényeztetést. Rajta, keresd fel, tapasztald meg!