Mivel sok minden sok helyen volt, így kiválasztottam egy jól körülhatárolható részt, és megnéztem ott, amit csak lehetett, ami belefért az időbe. Ez a hely a Vár volt, ott pedig sorjában a következőket tekintettem meg.
Kezdtem az Országos Levéltárral, főleg azért, hogy megvegyem a karszalagot, ami mindenhová biztosította a belépést, sőt a múzeumbusz járatokra is érvényes volt. Nagyon szimpatikusnak találom a múzeumbusz megszervezését, mert 7 területre osztva Budapestet egy-egy járatra felfűzték az arrafelé felkereshető látnivalókat, amik részt vettek az éjszakai programokban. Az egyes járatok közt természetesen voltak kapcsolódási pontok, így akár mindent bejárhattál. Arrafelé, ahol jártak ezek a buszok, prospektusokat osztogattak térképpel, megállókkal, szóval ez alapján is megszervezhetted az utadat - akár.
A másik, ami miatt a Levéltárban kezdtem, a jeletkezés az egyes raktártúrákra. Ez alapján be tudtam osztani a maradék időt a többi látnivalóra, ahol nem voltak kötött időpontokhoz kapcsolódó programok.
Ezután felkerestema De la Motte-Beer palotát a Vár túlsó végén.
A kívülről semmitmondó épület csodálatos barokk belsőt takar, szép látványt mutatnak a termek, de az ünnephez kapcsolódóan még koncertekre is sorkerült ifjú tehetségek előadásában.
Rövid sétával eljutottam az Aranysas patikamúzeumhoz, ahol egy középkori patika és a hozzá tartozó műhely látható a patika, a kotyvasztás speciális eszközeivel egyetemben.
Mivel az első raktársétig még volt egy kis időm, ezért megtekintettem a Hadtörténeti Múzeum előtt és a kertjében a különböző haderőnemeket bemutató sátrakat.
Közben persze találkoztam a régmúlt "divatjainak" megfelelő egyenruhába bújt emberekkel, akik szívesen pózoltak egy-egy felvétel erejéig.
Volt itt íjászat, kispuska lövés, ólomöntés, személyre szabott dögcédula készítés, fegyver és más katonai eszköz bemutatója, szóval volt mit megnézni.
Mivel ezek már nem az első raktártúrák voltak részemről, így már láttam a felajánlott lehetőségek közül jó párat, illetve nem is érdekelt mind, ezért kettőt választottam ki.
Az egyik az abszolutizmus korát mutatta be, nem csak az árnyoldalakra helyezve a hangsúlyt, sőt kiemelve, a visszás politikai helyzet ellenére milyen prosperáló volt országunk - akkor.
A másik a mecénások néven szerepelt. Itt a valamikori felső réteg és az általuk támogatottakról fennmaradt dokumentumokat mutatták be.
Ilyen volt Csokonay hálálkodó levele, a tolnai Festetits útlevele, egy igazi kutyabőr, valamint a nemesi házasságkötés elengedhetetlen feltételül szolgáló négy generációs családfa, pntosabban a négy generáció nemesi mivoltát bizonyító okirat.
Ezeken túl még számtalan, több száz éves iratot vehettél a kezedbe, szemlélhettél meg, a hozzájuk tartozó izgalmas, érdekes kerettörténeket kíséretében.
Remélem a fentiek elegendőek voltak ahhoz, hogy jövőre, a Szent Iván éjszakájához kapcsolódó Múzeumok Éjszakáján te is részt vegyél, élvezd a számtalan program adta lehetőséget!