Könyvtárnyi irodalma van, így most a személyes élményeimet, benyomásaimat osztom meg a tisztelt olvasóval.
Innen persze könnyű volt elérni mindent, számtalanszor bejárva a közeli utcákat. Egy közeli látványosság az Ó-Zsinagóga. Alapvetően egy picurka épület, ami két részből áll, a férfiak és a nők számára kialakított imahelyből, valamint az udvarban található rituális fürdőből. Érdekes volt a szeparált épületrészek közti kukucskáló, ahonnan a nők követhették a szertartást.
Ami most is, és mindig meghatott, az a történelmi hangulat. Lépten-nyomon jelen vannak a többszáz éves épületek, részben, vagy egészben felújítva, de megőrizve az eredeti bájukat. Még a renovált homlokzatokból is kikandikálnak az eredeti elemek, ablakok, boltívek, no meg a címerek, melyekből számtalan van. Bóklászásom alapvetően a belvárosra, a Várkerület és Színház utca által határolt területre korlátozódott, óhatatlanul kitekintve az ezen túl található helyekre,
érdekességekre, étteremre, cukrászdára, amik szintén kihagyhatatlanok.
Nem is beszélve a múzeumokról, emlékhelyekről, hangulatos kapualjakról, ahová néha be lehetett tekinteni az éppen nyitott kapukon keresztül.
Kezdem a szállásunkkal, a Wollner Hotellel. Mivel a belváros oda-vissza gyalog is úgy tíz perces séta, így gyakorlatilag a központban található. Nagyjából az 1700-as évekre tehető az eredeti épület, ami persze már át lett alakítva, és a szálloda létrejöttekor teljesen fel lett újítva. Az épület röviden jellemezve lenyűgöző. Ez nem csupán az építészeti elemekre igaz, hanem a berendezésekre is, a belső tér kialakítására, a díszítésekre, a falak festésére (ami korhű, elegáns, de nem túlzó), az izléses festményekre, rajzokra, szóval mindenre.
Külön megemlíteném a tulajdonosok szívélyességét, közvetlenségét, figyelmességét, összességében kiváló vendéglátók. Ami még meghatott, az örökség védelme. Szobánkban, ami a 102-es számú, a sarokban egy eredeti falelem található egy beugróban, a belső udvarban pedig a 18. században oda került római sírkő van a falba beépítve. Szóval itt is jelen van az évszázados múlt. Az első emeletről pedig a hátsó függőkertbe juthatsz. Csodálatos, a nyugalom szigete.
Étterme már nem működik, de ott fogyaszthatod el a gazdag reggelidet. Minden gondosan válogatott alapanyagból készül, a helyi termelői piacról szerzik be a sajtokat, a szalámit, a pékáru osztrák minőség, a tojás tanyasi. A rántottát, vagy a tükörtojást frissen készíti, íze fenséges.
A Fő téren összpontosul a látnivalók zöme, az ikonikus Tűztorony, Sopron jelképe, a Fabricius ház, a helytörténeti múzeum, a Storno ház, a Szentháromság-szobor, a Nagyboldogasszony templom, számtalan étterem, és még hosszasan sorolhatnám, mi mindent tudsz felkeresni, amennyiben ismereteidet személyes tapasztalással kívánod bővíteni.
A Fabricius házban polgári lakásokat mutatnak be, autentikus bútorokkal, berendezéssel. Picit bele kóstolhatsz, hogyan is élhetett valaha a középosztály.
A helytörténeti múzeum már nem volt ennyire egyéges, a kialakítás koncepcióját nem sikerült felfedeznem, de lehet, hogy ez az én tudatlanságomból ered. Persze azért itt is találsz érdekes kiállítási tárgyakat, hogy csak a Sopron hovatartozását eldöntő szavazócédulákat említsem.
A Storno ház. Halkan jegyzem meg, 15. századi épület. Itt szállt meg pár hónapig Bécset ostromolva Mátyás király, a 18. században a Festetics család birtokába került (1720-ban nyerte el jelenlegi formáját), Liszt ferenc is adott itt koncertet. Végül a bajor id. Storno Ferenc vette meg 1872-ben. Festőként és restaurátorként szerzett hírnevet, no meg tekitélyes gyűjteményével, ami a jelenlegi kiállítás is, persze a lakás berendezési tárgyaival egyetemben. Ámulatból ámulatba estem a termeket, szobákat bejárva. A képek sem adják vissza az élményt, személyesen kell megtapasztalnod.
Ellátogattunk az autóval pár percre található Botanikus kertbe, az egyetem területén található. A navigáció (Google térkép) elsőre a túloldalra vitt, de rövid érdeklődés után megtaláltuk a helyes irányt. A bejárat az egyetem főépületénél van, oda menj. Igazából nem nagy látványosság, egy jó darab árnyas liget. Sétára, kikapcsolódásra, hűsölésre a nagy melegben viszont kiváló. Persze bemehetsz az egyetem épületébe is, ott is találsz érdekességeket.
Másik kitekintés, szintén pár perces autózás a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita kolostor. Jelenleg szállodaként funkcionál, de az épület látogatható, ez is egy szép élmény. Érződik a korabeli kolostori hangulat, amit a folyósók, a szobák mutatnak, nem is beszélve a refektóriumról, ami teljes mértékben az eredeti ebédlőt mutatja, annak minden díszével. Megéri ez a kiruccanás is.
Nos, a szellemi táplálékhoz azért kell a testi is, most a meglátogatott éttermekről pár szó.
A Gyógygödör Borozó szépen kialakított pincéjében magyaros étkek közül választhatsz, részemről a kipróbált böllérmájast javaslom. A másik, szintén a Fő téren található étterem a Corvinus Pizzéria, Étterem és Vinotéka. Itt a rántott békacomb volt a nyerő, de a sült kacsacomb is nagyon ízletes. A harmadik kipróbált étterem a Deák téren (mily meglepő elnevezés) a Deák étterem. Ajánlom a fogasfilét túrós csuszával, mangalica pörccel, a marhapörköltet lábszárból, és a csúcs, a desszertként fogyasztott kemencés túrós palacsinta, aszaltszilvával. Ez utóbbi még látványnak sem semmi, úgy pöstiesen szólva.
Le ne maradjon a Harrer cukrászda! Egy dombon található, szintén nem túl messze a központtól.A teraszról fenséges látvány tárul eléd. A csokoládé, a bonbon, a sütemény választék hatalmas, minőségi, az ízek fenségesek. Tesztelés gyanánt az Eszterházy tortát kóstoltam meg, átment a vizsgán.
Annyi élmény ért e pár nap alatt, nem is tudom számba venni.
A hely, a környék hangulata magával ragadó, ezt lépten-nyomon érezheted.
Nincs más hátra, fel kell keresni Magyarország eme gyöngyszemét, megtapasztalni mindazt, amiről villanásnyit írtam, érezni a vendégszeretetet, az emberek közvetlenségét.
