Amennyiben van egy pár napod a pihenésre, kikapcsolódásra aktívan, vagy akár passzívan, akkor irány a Hotel Vécsecity!
Budapesttől, az M3-as felhajtótól mérve nincs túl közel, autópályán (M3) és autóúton (M30) úgy két óra, 222 km.
Az M30-asról lehajtva 2,5 km után eléred a hotelt.
Először a községről, milyen is Hernádvécse?
A 2672-es - leánykori nevén a Rákóczi - úton érsz be a településre. A lehajtótól a templomig az út állapota vegyes, de nem vészes. A házak állapota is vegyes, de ez sem vészes.
A templomnál jobbra elkanyarodva jutsz be a hotel területére egy csodálatos kovácsoltvas kapun keresztül.A hotelt egyébként magas, zárt kerítés veszi körül.
A kissé szegényes faluban egy egészen más világba csöppensz.
Előzetesként annyit mondhatok, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a szállásról, valamint tágabb környezetéről.
A kastély hátsó frontján alakították ki a mutatós új főbejáratot.
A régi bejárat, ahová hosszú lépcsősor vezetett anno, erre használhatatlanná vált, ugyanis egy hatalmas, a kastélytól független épület vágja félbe az oda vezető utat.
A zöld házat és a vörös tornyot kétoldalt üvegfallal borított folyósó köti össze a kastéllyal, ahol a reggelizőhelyeket alakították ki.
Vidám, színes székek, a nap mindig besüthet, nagyon hangulatos hely a nap kezdéséhez.
Most vissza a kastélyhoz.
Szintén az alagsorban, de elkülönítve található egy csendes szaunarészleg, hozzá való pihenőkkel csak felnőttek számára.
Most pedig pár szó a padlásról.
A hotel nevéből a Vécse nem szorul magyarázatra, a city annál inkább. Ez nem más, mint a padlástéren kialakított utcácska, az egyik oldalán pedig szállásként szolgáló házacskák. Ötletes, nagyon mutatós. Bár a szobákat nem volt alkalmam megnézni, de aki lakott ott állítja, nagyon kellemesek.
Az éttermet a reggeliző folyosón áthaladva éred el. Ez is kellemes hely, az ételek pedig kiválóak. Elégséges választék, köztük különleges ízesítésűek is vannak mindig. A sütemények fenségesek és mutatósak.
Az ott töltött három napból az első kettőn - állítólag - 13-an voltunk, így svédasztalos volt a vacsora. A harmadik napra heten maradtunk, ekkor menüből lehetett választani, de szinte semmivel sem volt szegényesebb, mint a svédasztalos.
Kétféle leves, kétféle sütemény, és a főétel egy vegyes tál, szinte teljes választékkal. Ez is finom volt, bőven elég, éhen nem maradt senki. Le a kalappal előttük. A szakácsot csak az ételeken keresztül ismertük meg, elégedettek voltunk, a pincéreket már személyesen, bennük sem csalódtunk.
Kedvesek, szívélyesek, szolgálatkészek.
Ez mind igaz a hotel teljes személyzetére, kezdve a recepcióstól, a takarítókon keresztül a masszőrig, a karbantartókig.
Mindenki szívesen adott felvilágosítást, szívesen meséltek a szállásról, a faluról, a környékről, ha ezek iránt érdeklődtél.
Az egy órás masszázs kezdetén megkérdezték, érdekel-e a kastély története? Igen válasz után egy személyes "idegenvezetésben" volt részem, hiszen a masszőr ismerte a kastélyt már akkortól, mikor még árvaházként funkcionált.
Személyesen ismerte a tulajdonost, akinek a legfontosabb volt, hogy a vendégek maradéktalanul jól érezzék magukat. Sajnos már három éve nem felügyelheti a vendéglátást, most a szlovén származású feleségének a dolga ez.
Épp ezért találkozhatsz a bejáratnál egy szlovén zászlóval is.
A parkolószint alatt látható egy panoptikum, ami az ősi cigánymesterségeket mutatja be, szintén autentikusan kialakítva.
Szóval a kerítésen belül is kellemesen eltöltheted a pihenésre szánt időt, de a környék is számtalan látnivalót kínál.
Erről itt nem írok, csak felsorolás szerűen megemlítem amiket már felfedeztünk, pár figyelemkeltő képpel kiegészítve (zárójelben az utazási idő a hoteltől, autóval):
Füzér vára (50 perc)
Füzérradványban a Károlyi kastély (50 perc)
Boldogkőváralja (20 perc)
Vizsoly (15 perc)
Mád (35 perc)
Monok (35 perc)
Sárospatak ( 1 óra)
Ha veszed a fáradtságot és útra kelsz, maradandó élményekkel gazdagodva térhetsz haza.
Ne habozz, időben foglald le szállásodat!