Translate

Keresés ebben a blogban

2024. február 14., szerda

Komárom - újra

 Nagyjából 13 év után újra felkerestük Komáromot, hogy pontosítsak, Dél-Komáromot.
Sokat változott.

Kezdem a szállással, amit tiszta szívvel ajánlok mindenkinek! Nagyon jó helyen található, innen a város nevezetességei pár perc alatt elérhetőek autóval, de gyalogosan sem vészesek a távolságok.
Ez pedig a Hotel Aqua, közvetlen kapcsolattal a Brigetio gyógyfürdővel. 



Ez azt jelenti, hogy az étkezőn keresztül bejuthatsz a fürdő területére, igaz a termálvizes medencéig pár métert a szabadban kell megtenned, ami télen sem vészes. Amennyiben a szálláson veszed meg a beléptető órát, akkor azon a napon akárhányszor ki-be léphetsz egy árért. Ez azért kényelmes megoldás.



A hotelt 2016-ban újították fel, igen jól sikeredett. A szobák kellően tágasak, a bútorok egyszerűek, de kellemes látványt nyújtanak, a fürdőszoba meg egyszerűen pompás.


Szállást csak reggelivel foglalhatsz. A reggeli a hotelek általános kínálatának megfelel, sőt még érkezéskor tisztázzák, van-e valamilyen különleges igényed az étkezéssel kapcsolatban, mert akkor arra is figyelnek.

Az ebédet, vagy vacsorát pedig a közeli éttermek valamelyikében elfogyaszthatod, pár perc sétával több is fellelhető. Ajánlásom a Sarki Vendéglő, ami a hoteltől úgy 10 méterre van, stílszerüen a sarkon. Kínálata kimondottan magyaros ételekből áll, az adagok bőségesek, az ízek fenségesek, az árak kellemesek.



Maga a hely egyszerű, olyan "kockás abroszos", de ez semmit sem von le az élményből, már amiért oda mégy. Jó szívvel ajánlom a pacalt, már aki szereti...

Ebéd utáni kávéra és süteményre pedig ott van az út túloldalán a Molnár Cukrászda, kiváló, sőt mi több, mutatós süteményekkel.

Most pár szó a gyógyfürdőről.


Február lévén csak a gyógyvizes medencét próbáltuk ki, először is a kültérit. Palánkkal körbekerített, a szél ellen így jól védve egy elég nagy fedetlen medence kettéosztva, egy 36-38 fokos és egy 30-33 fokos részre. A víz - a gyógyfürdő weboldala szerint - kálcium- magnézium hidrogénkarbonátos, kloridos és szulfátos hévíz. 

Eleget ücsörögve a vízben azért arra számíts, hogy a bőröd jó darabig kissé záptojás szagú lesz, ami azért nem kellemetlen.




A beltéri gyógymedence elég nagy, 34-36 fokos, plusz egy 33-35 fokos jacuzzi is található itt.

Amit hiányoltam, sehol sincs ivókút, de még a mosdó vize is langyos, így folyadékpótlásról neked kell gondoskodnod. Volt is ám szinte mindenkinél egy-egy palack víz.


Szállás, étkezés, fürdés rendezve, most jöhetnek a látnivalók!

Kezdjük a Csillagerőddel, ami a hoteltől nagyjából negyedórás sétával elérhető.
A környezetét, az erődöt szépen rendberakták, a valamikori udvaron felépített hatalmas csarnok pedig szépen illeszkedik a környezetébe.




Az erőd termeiben a budapesti Szépművészeti Múzeum több mint százéves gipszmásolat-gyűjteményét mutatják be, nagyon mutatós kiállítást hoztak létre.






Fel is mehetsz az erőd tetejére, körbejárhatod, a magasból más perspektívából láthatod az építményeket. Mindenféleképpen keresd fel, jó élményben lesz részed!





Másik "kötelező" látványosság a Brigetio öröksége látogató központ. Akár gyalog, 20 perces sétával ez is elérhető, de ha autóval mész, elegendő parkoló áll a rendelkezésedre. A fő attrakció a Brigetio öröksége című állandó régészeti kiállítás.



Viszonylag kis területen mutatják be az örökséget, a fellelt tárgyakon, mozaikokon, síremlékeken, rekonstruált kenyérsütő kemencén, és épületrészen keresztül.






Feltétlen kérj vezetést, mert szinte befogadhatatlan információval lát el a vezető, nem csupán a látnivalókra szorítkozva, hanem az ahhoz kapcsolódó kulturális, történelmi, művészeti információkat is átadva. Nekünk két órát tartott, de repült az idő, nagyon megérte. Maradandó élményt kaptunk.

Majd elfeledtem, még megszemléltük a padlástérben kialakított régészeti látványraktárat is, ahol a kiállítótérből kimaradt leletek láthatók az őskortól kezdve.

Sajnos egy negatív élménnyel kell zárnom a város bemutatását, ez pedig a  Monostori Erőd. Ide autóval érdemes menni, mert a város keleti végén található.

Belépéskor már jelezték, hogy olcsóbb a jegy, mert szűkített a kiállítás. Nos, igazából egyet sem találtunk (mások sem), nem lehetett a dunai bástya kilátóba sem felmenni, szóval sehol semmi...
Sétálhattál a végtelen, lepusztult folyosókon, a kazamatákban, benézhettél üres helyiségekbe. Időnként egy-egy színes ablaküveg, a fény és árnyék játéka hozott színt a sivárságba.
Mivel hatalmas területen fekszik az erőd, amihez hatalmas belső szabadtér is tartozik, így jó ideig kereshettük a semmit.




 




A tér egy szegletében kiállítottak pár katonai járművet, mindenféle koncepció nélkül. Szegények, igen romos állapotban voltak.








Ezután a dunaparti sétány felé vettük az irányt, ahol elsőnek egy - szó szerint - partravetett aknakereső naszád fogadott. Miért pont ott? Ki tudja...






Tovább haladva egy T55-ös harckocsi álldogált a sétány és az erőd közti füves területen. Információ persze itt sem volt, mi is ez.






A mólóig sétálva megnézhettük kívülről a dunai bástyát, és ennyi.
Szóval ennyit erről az erődről. Láttunk rendezvény nyomokat, sátrakat, színpadot, székeket, vélhetőleg az erődöt - csak - erre használják, már amikor...



Azért ez sem tudta elvenni a korábban említett két kellemes élmény hatását, nem is beszélve a kiváló gyógyvízről. Jó érzéssel gondolok Komáromra, tehát mindenféleképpen javaslom, hogy keresd fel (legalább) egyszer!