Zebegény - egy csodálatos település

 Mivel tömegközlekedéssel is jól megközelíthető Zebegény, így mindenféleképpen érdemes felkeresni ezt a csodálatos települést kikapcsolódás, vagy egy kis mozgás gyanánt.

A Nyugati pályaudvartól 50 perc a menetidő, nem vészes és az emeletes zónázó járatok nagyon kellemesek, kényelmesek, tiszták. Amint eléred a Dunát, a felső szintről csodálatos a kilátás a folyóra, a túlparti hegyekre.

Mivel a végállomás Szob, így oda is elmehetsz, de előtte ott van még Nagymaros (komppal átkelhetsz Visegrádra), Verőce, no meg Vác. Szóval jó egynapos túrát szervezhetsz, ha ezeket egymás után felkeresed. Amennyiben van vármegye bérleted, netán a 65. életévedet betöltötted, akkor plusz költséget sem jelent a vonatozás.

A zónázó vonatok óránként indulnak (általában óra 8-kor), így egy-egy megállónál épp elég időd van a kisebb települések felfedezésére a következő járat érkeztéig. Persze kivétel Vác, az akár önmagában is egynapos elfoglaltságot jelenthet.

A helyiek barátságosak, segítőkészek, mint egy kisebb településen általában, maga a község hangulatos, látnivaló adódik elégséges. 

Amit feltétlenül érdemes elsőként felkeresned, az a Havas Boldogasszony-templom, ami Kós Károly és Jánszky Béla tervei szerint épült, csupán pár percnyire a vasútállomástól. 

Kívülről is csodálatos, a belseje lenyűgöző. Nekem szerencsém volt, mert épp szereltek bent valamit, így beengedtek szétnézni, de talán előzetes egyeztetéssel bármikor megtekinthető, mármint belülről is.

A Malom-völgyi patak hídján áthaladva, jobbra fordulva, úgy 20 méter után balra kezdődik a gyalogos szerpentin a Kálvária dombra. 

Már az elején egy sziklakápolnával találkozol, csupán be tudsz kukucskálni, mert ráccsal lezárták. Mellette a sziklafalon szobrok, sőt a szomszádos ház kertjében is van egy mutatós női szoborfej.

A szerpentin kellemes, enyhén emelkedik, persze így hosszabb az út, de közel sem vészes. Közben van egy pihenő, ahonnan felülről tekintheted meg a települést, a templomot.

Felérve balra a Trianon emlékmű látható, amit 1930-ban készítettek, monumentális. 

Mellette szintén egy panoráma kilátó, innen még szebb a Duna, a Dubakanyar látképe.

Szemben vele a Kálvária kápolna (a 10-13. stációképek a külső falon, a 14. a kápolnán belül), innen indul a temető felé a kálvária 9-1. stációja.

A temetőről majd később mesélek, mert pár lépésnyire találod a Kós Károly-kilátót. Innen még jobban kitágul a horizont, teljes pompájában láthatod a községet, a folyót, a hegyeket. Sajnos nincs kialakítva tűzrakó hely, sőt kimondottan tiltott, még a sátrazás, vagy az éjszakai bivakolás a kilátóban. Kár, pedig tökéletes kiránduló hely lehetne...

Most pedig a Kálvária stációi mentén (számozás szerint visszafelé) leballaghatsz a temetőhöz.

Vannak itt a hősi halottakról megemlékező sírhelyek (még a szovjet katonák emlékére is), valamint Szőnyi Istváné (híres festménye a "Zebegényi temetés"), egy apácáé, "élt 1 napot" feliratú fejfa és még számtalan míves síremlék.

A kálvária felőli temető bejáratot elhagyva kellemes környezetben, mutatós házak mellett ereszkedhetsz le a patakhoz.

Sajnos több időm nem lévén, sok, még felkeresésre érdemes nevezetességet nem tudtam megnézni, csupán egy gyors ebédre ültem még be a Mókus Sörözőbe.

Kellemes a belső tere is, de a ragyogó tavaszi napsütésben a teraszon fogyasztottam el a szerény, viszont ízletes étket egy korsó csapolt sör kíséretében (a vonatozás egyik előnye!), meg persze a finom kávét se feledjük el.

Mivel kimaradt pár, felkeresésre érdemes látnívaló, így feltétlenül meglátogatom újra Zebegényt, a nyugalom egyik szigetét!