A Kiscelli Múzeum

Mit is írjak, hogyan is kezdjem...

Vegyes érzésekkel jöttem ki a kastélyból. Egyrészt maga az épület impozáns, igaz csak madártávlatból tárulhatna elénk a szépsége, másrészt a múzeumi rész csalódást okozott. Nem magával a kiállított tárgyakkal, nem is azok bemutatásával volt gondom, azok szépek, magas szinten oldották meg az elrendezésüket, profi módon. Igazából olyan érzésem támadt amikor már mindent végig néztem, hogy nem tudtak mit kezdeni a rendelkezésre álló hatalmas térrel, szobákkal.



Mindenhol volt valami, mindenből egy pici, de egy múzeumi tárlatot azért ettől bővebbnek gondolnék.
A termek tematikusan berendezettek, így a számozott termek a következő témákkal kapcsolatos emlékeket mutatják be:
1. templomok, egyházi épületek, középítkezések, pest-budai órák és órások;
2. fürdők, magánpaloták, magánvillák, emléktárgyak, ónedények;
3. ötvöstárgyak, érmék,  fogadalmi tárgyak;
4. szobrok.

Az egyik teremben felvillant a szecesszió, kedvenc stílusom, de csak felvillant, mint minden más.

A folyosókon számtalan alkotó képeit és szobrait láthatjuk. Úgy egymás után...

Láthatunk még érdekes térképeket a 19. századi Budáról és Pestről. Meglepő, milyen picurka volt ez a mostanra hatalmassá terebélyesedő város.

A földszinten az Arany Oroszlán Gyógyszertár és régi cégérek láthatók.

A gyógyszertár gondosan kivitelezett, mint minden ilyen műemlék gyógyszertár.

A cégérek már sokkal izgalmasabbak. Érdekes végig nézni, hogy a múlt században ki, hogyan oldotta meg a figyelem felhívást, a reklámot.

Szintén a földszinten, egy külön teremben jó pár régi nyomdagép és a nyomdászathoz tartozó masina található. Jó alaposan körbe lehet járni őket, megszemlélni a finomságokat. Nekem a kőnyomatok kliséi tetszettek a legjobban.

Ja, a legfontosabb, íme a Nemzeti dal nyomdagépe élőben. Becsületkasszás fizetéssel (100 forint) kapsz egy reprint nyomatot.





Az úgynevezett templomtérben (ami a csupasz falú, vakolatlan, üres, valamikori templomot takarja) egy installáció megtekintésére invitáltak. Leírom, mit láttam:
a templom mennyezetéről - talán tíz méter is lehet - úgy 4x4 méteres közönként drótok lógtak le. A mindegyik végén egy picurka ventilátorok, melyek színes műanyag zacskókat fújtak fel, amiket ki is világítottak. Nos, ezek lebegtek a föld felett fél méternyire, rendezetlen imbolygással varázsolva el a nézőt. Valaki megjegyezte: "A gyerekeknek biztosan érdekes lenne". Az alkotás megítélése nem az én tisztem, nézze meg mindenki, majd eldönti, tetszett-e neki.

Legvégül a barokk szoborpark következik.

Most számba véve, mi mindenről írtam, úgy tűnik, mégis csak van valami ebben a múzeumban.

Néhány kép található még itt az épületről, a gyógyszertárról és cégérekről, a bútorokról, kályhákról, szobrokról, egyéb műalkotásokról és a nyomdamúzeumról.
Ha érdekel, nézd meg az albumom, de inkább a múzeumot!