BUÉK 2016!

Zirci Ciszterci Apátság

Nemigen esik út közbe Zirc, hacsak nem Győr és Veszprém között közlekedsz, de megéri a kitérő, akár az Apátságért is. Van itt még látnivaló ezen kívül, például az arborétumot biztosan felkeresem egyszer, de így tél idején annyira nem vonzott.
Nagyon szépen rendbe hozták mind az épületeket, mind az előttük elterülő parkot, szemet gyönyörködtető mindegyik.

A rendelkezésre álló idő két látogatásra volt elegendő, a volt apátsági könyvtáréra (ami most az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében van), és a templomra.

Mindkettő csak idegenvezetéssel kereshető fel, a fél órás túrákat úgy időzítették, hogy legyen elég idő az egyik helyről a másikra átsétálni. A mi csoportunk kettőnkből állt, de így is sorra kerültünk, sőt több időnk volt kérdezni, érdeklődni.

Kezdem a könyvtárral. Elsőnek mi is oda mentünk, és belépve egy csepp csalódást éreztem, mert maga a könyvtár nem túl nagy hely, bár számtalan régi könyv található benne, viszont itt tekintheted meg azokat az értékes és érdekes régiségeket egészen közelről, amiért már megérte eljönnöd. Csak érdekességként néhányat felsorolok: Thuróczy János Chronica Hungaroruma, soborsini gróf Forray Iván utazási albuma, és a gregorián énekeket tartalmazó Ciszterci Graduale.


  

Látványra ezután jött a csoda, a valamikori olvasóterem, ami az itt tárolt könyveken túl még a számos intarziaberakásos csodával is lenyűgözött.
Akár a bútorok, a padló, de még a helyi mester által a párizsi világkiállításra készített, oklevéllel is elismert mesterműve szemet gyönyörködtető.

Van még nagyon míves földgömb, csillagtérkép, létrává átalakítható asztal, régi órák, díszes, veretes könyv, és igazi könyvtári létra.

Még elidőztem volna egy cseppet, annyi minden van itt, de önmagában a berendezés, a díszítés, a festés alapos szemügyre vétele is jóval több időt igényelne, mint amennyi a rendelkezésünkre állt.



Ezután következett a templom meglátogatása.

A templom kívülről nagyon szép, van egy pár részlet ami különösen széppé teszi.










A belső kialakítás barokk, annak minden stílusjegyével, pompájával, csillogásával. Ez is szerethető, már aki a barokkot szereti, de ettől eltekintve mindenféleképpen érdemes megnézni.






Az oszlopok márványnak tűnnek, de nem azok. Faborítású minden, csak a festésük kelti ezt az illúziót. Majd amikor elhagyod az apátságot, egy mellékutcában találod meg a jelenleg szobortalpazatként szolgáló egykori oszlopok egyikét, hogy összehasonlíthasd a valamikori és a mostani állapotot. Ízlés kérdése, kinek melyik tetszik jobban. Nekem a régi megnyerőbb.






Még két apróságra szeretném felhívni a figyelmedet.
A bejárati ajtón nézd meg alaposabban a zárat, mert a mutatós kidolgozáson túl még egy cseppet a zárszerkezetbe is belekukkanthatsz.





A másik egy gyóntatószék a régmúltból, amin akkoriban sem ajtó,
sem függöny nem volt.



Persze ezeken túl találhatsz még számtalan érdeklődésre számító apróságot, így azt javaslom, keresd fel az Apátságot, és győződj meg minderről a saját szemeddel.

Levéltári Éjszaka 2015

Lehet, hogy csak közel egy év múlva lesz lehetőség hasonló, csodálatos élményben részesülni,de én időben szóltam.  Ez nem más, mint a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében megrendezésre kerülő levéltári éjszaka.

Részemről a Bécsi kapu téri épületben jártam, sikerült mind az öt meghirdetett raktárlátogatáson részt vennem.

A csendes hétköznapokon szinte semmit sem tudunk az itt folyó munkáról, arról a rengeteg, pótolhatatlan kincsről, amit a levéltári munkára épített falak rejtenek.

Az év során még két alkalommal lehet esélyed bejutni ide, a Múzeumok Éjszakáján, vagy a Kulturális Örökség Napjain. Nincs más hátra, mint figyelni a híradásokat, és az első adandó alkalomkor benézni a "csodák palotájába".

Ez a második látogatásom volt itt, és minden esetben megfogott a raktárlátogatást vezető levéltárosok lelkesedése, lenyűgöztek az elénk tárt, sokszor több évszázaddal ezelőtti iratok, dokumentumok. Nem csupán a gondosan kiválasztott, érdeklődésre számítható levéltári anyagok ismertetésére szorítkoznak, hanem az adott korral is megismertetnek, kitekintést nyújtanak a kapcsolódó eseményekről, időnként érdekes sztorik is elhangzanak.


Nem is tudnék kiemelni a számtalan információból, látott tárgyakból egy párat, hiszen mindegyik önmagában is páratlan, de amikor saját szemeddel láthatod Széchenyi István felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia alapítására, vagy Mária Terézia aláírását Batthyány mellett, azt az érzést nem lehet leírni, azt át kell élni.



Azért álljon még itt csak úgy felsorolás szerűen, példaként néhány, csak a kíváncsiság felkeltésére: nemesi cím adományozása bőrkötésben, függő pecséttel, döntvénytár 1751-ből, az első részletes, és látványnak sem utolsó térkép hazánkról, 1810-ből, a Magyar Nemzeti Múzeum alapító okirata,

Nem is sorolom tovább mert nem lehetne mindről szót ejteni, ezért továbbra is arra bíztatok mindenkit, egyszer keresse fel a levéltárat, a többit bízza rájuk. Úgy is megfertőződik, elvonási tünetei lesznek, és alig várja a következő alkalmat, hogy magába szívja a rég- és közelmúlt emlékeit.

Balatonudvari szív alakú sírkövek

Tihany és Zánka között található Balatonudvari, ott is az 1800-as évekből származó régi temető. Régi temető sok van, szív alakú sírkövek is láthatók másfelé, de ilyen nagy számban csak itt tekinthetők meg.

Lenyűgöző látvány a sírhant nélkül sorakozó, a szív alakon túl még más formában is megjelenő számtalan síremlék. Bár mostanra eléggé foghíjas lett, de feltétlenül rá kell szánni egy fél órát.

Nincs se kerítés, se belépő, bár ez egy temető esetében érthető is, hiszen mögötte napjainkban is temetkeznek. Az előbb említett fél órára mindenféleképpen szükséged van, mert el kell olvasni a feliratokat, amik a régmúltból üzennek.




Némelyiken látszik, hogy a feliratot frissítették, némelyik már málladozik, vannak aprócskák, hatalmasak, van melyiknek már csak a talpazata látható.

Érdekes a közel kétszáz éves köveken az élet megjelenése, esetenként különleges mintázatot formálva.

Ha nem is vagy kimondott temető látogató, de arra jársz, feltétlenül keresd fel.

Egyébként sem ártalmas néha megállni, kicsit merengeni, akár még tisztelegni is lehet az ismeretlen ősök előtt, még ha nem is voltak hősök...

Stuttgarti állatkert - Wilhelma - ZOO

Stuttgartban számtalan látnivaló van, ezek közül most csak egyet, a csodálatos állatkertet szeretném bemutatni, a Wilhelma ZOO-t.
Hatalmas, szépen kialakított, rendben tartott, számtalan látnivalót kínáló hely, tökéletes a kikapcsolódásra. Egyébként testedzésnek sem utolsó, ha be akarod járni a teljes területet, beleértve a nem is alacsony dombocskát.


Az állatok, élőlények bemutatása mondhatni a szokásos módon történik, talán némelyiknek itt több hely jut, mint általában, ez nem különlegesség.

Az elkerített területen lévők már annyira megszokták az emberek közelségét, hogy elég közelről, pár méterről nézegetheted az éppen táplálkozó, pihenő kertlakókat.


Azért van olyan, hogy szinte testközelből szemlélhetsz meg egyet-egyet, mint mondjuk ezt a pávát, vagy ezt a denevért.

A pávával azért óvatosan bánj, mert szemtanúja voltam annak, amikor egy páva elüldözte a fűben pihenőket, gondolom, a területét védendő.

Ami különösen megfogott, az a végtelen számú és berendezésű pálmaház. Földrészek szerint tagozódva a tájegységek jellemző növényeit mutatják be, szépen, igényesen elkészítve. A lepkeházban pedig szebbnél-szebb pillangóval találkozhatsz, akár még a kezedre is szállnak.


Lenyűgözőek a parkok. Alapvetően az egész terület egy hatalmas park, de vannak gyönyörű kerítéssel határoltak, mondjuk példaként a magnóliakertet, vannak épületekkel, pálmaházakkal övezettek, középen szép tavacskával, árnyas ligetek, tökéletes pázsit, ahol direkt felhívják a figyelmedet arra, itt nyugodtan leülhetsz, pihenhetsz a füvön.

Ha elfáradtál, pihenhetsz, ha megéheztél, akkor választhatsz a bőséges kínálatból, ha kávéra vágysz, megihatod a panoráma teraszon, ha kicsit a gyerekek nélkül akarsz üldögélni, akkor rábízhatod őket a szépen kialakított, kreatív játszóterekre.




Az épületek többsége mór stílusban épült, annak díszességével, pompájával, színkavalkádjával. Ezek felkeresése, alapos körbejárása sem megy pillanatok alatt, mivel bőven vannak, minden szegletük újabb meglepetéssel szolgál.


Azt hiszem, ezek után nem is kellene leírnom, hogy csak ajánlani tudom ezt az állatkertet, amire három-négy órát biztosan rá kell szánnod.