Translate

Keresés ebben a blogban

2015. december 5., szombat

Zirci Ciszterci Apátság


Nemigen esik út közbe Zirc, hacsak nem Győr és Veszprém között közlekedsz, de megéri a kitérő, akár az Apátságért is. Van itt még látnivaló ezen kívül, például az arborétumot biztosan felkeresem egyszer, de így tél idején annyira nem vonzott.
Nagyon szépen rendbe hozták mind az épületeket, mind az előttük elterülő parkot, szemet gyönyörködtető mindegyik.

A rendelkezésre álló idő két látogatásra volt elegendő, a volt apátsági könyvtáréra (ami most az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében van), és a templomra.

Mindkettő csak idegenvezetéssel kereshető fel, a fél órás túrákat úgy időzítették, hogy legyen elég idő az egyik helyről a másikra átsétálni. A mi csoportunk kettőnkből állt, de így is sorra kerültünk, sőt több időnk volt kérdezni, érdeklődni.

Kezdem a könyvtárral. Elsőnek mi is oda mentünk, és belépve egy csepp csalódást éreztem, mert maga a könyvtár nem túl nagy hely, bár számtalan régi könyv található benne, viszont itt tekintheted meg azokat az értékes és érdekes régiségeket egészen közelről, amiért már megérte eljönnöd. Csak érdekességként néhányat felsorolok: Thuróczy János Chronica Hungaroruma, soborsini gróf Forray Iván utazási albuma, és a gregorián énekeket tartalmazó Ciszterci Graduale.


  

Látványra ezután jött a csoda, a valamikori olvasóterem, ami az itt tárolt könyveken túl még a számos intarziaberakásos csodával is lenyűgözött.
Akár a bútorok, a padló, de még a helyi mester által a párizsi világkiállításra készített, oklevéllel is elismert mesterműve szemet gyönyörködtető.





Van még nagyon míves földgömb, csillagtérkép, létrává átalakítható asztal, régi órák, díszes, veretes könyv, és igazi könyvtári létra.








Még elidőztem volna egy cseppet, annyi minden van itt, de önmagában a berendezés, a díszítés, a festés alapos szemügyre vétele is jóval több időt igényelne, mint amennyi a rendelkezésünkre állt.



Ezután következett a templom meglátogatása.











A templom kívülről nagyon szép, van egy pár részlet ami különösen széppé teszi.










A belső kialakítás barokk, annak minden stílusjegyével, pompájával, csillogásával. Ez is szerethető, már aki a barokkot szereti, de ettől eltekintve mindenféleképpen érdemes megnézni.






Az oszlopok márványnak tűnnek, de nem azok. Faborítású minden, csak a festésük kelti ezt az illúziót. Majd amikor elhagyod az apátságot, egy mellékutcában találod meg a jelenleg szobortalpazatként szolgáló egykori oszlopok egyikét, hogy összehasonlíthasd a valamikori és a mostani állapotot. Ízlés kérdése, kinek melyik tetszik jobban. Nekem a régi megnyerőbb.






Még két apróságra szeretném felhívni a figyelmedet.
A bejárati ajtón nézd meg alaposabban a zárat, mert a mutatós kidolgozáson túl még egy cseppet a zárszerkezetbe is belekukkanthatsz.





A másik egy gyóntatószék a régmúltból, amin akkoriban sem ajtó,
sem függöny nem volt.



Persze ezeken túl találhatsz még számtalan érdeklődésre számító apróságot, így azt javaslom, keresd fel az Apátságot, és győződj meg minderről a saját szemeddel.
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése