Emlékhelyek napja

A Nemzeti Örökség Intézete szervezésében május 14-én megrendezésre került az "Emlékhelyek napja". Tudom, ez a hír már elkésett, de lesz jövőre is, biztosan. Gondolom, a kerete nem fog változni, így reményem szerint segíthetek a felkészülésben, illetve ajánlhatom azokat a helyeket, melyeket felkerestem.

Van egy weboldaluk, ami nagyon jóra sikeredett, itt a programokat ismertették. Könnyen el lehet igazodni, nem terjengősen, de elégségesen ismerteti a szükséges információkat. Arra azonban figyelned kell, hogy viszonylag sűrűn változnak az ismertetések, főleg az időre meghirdetett túrák választéka bővülhet. Ezen túl még nyomtatott füzettel is készültek a weboldal tartalmával.

A Fiumei úti sírkerttel kapcsolatban jártam úgy, hogy az oldal első felkeresésekor még csupán a kezdő időpontot közölték, mire én érdeklődtem a megadott elektronikus címen, és a válasz pár nap múlva meg is jött, keressem fel az adott oldalt. Újra megnézve már egy részletes programot láthattam.

Vannak olyan programok, amik a hely adottságaiból adódóan regisztrációhoz kötöttek, a csoport létszáma limitált. Ilyen volt az általam is felkeresett Magyar Tudományos Akadémia, és akkor kezdem is ennek ismertetésével, mert aznap ez volt nekem is az első.

A jelentkezés gyorsan ment, minden egyértelmű volt az Akadémia oldalán. Minderről visszaigazolást is kaptál elektronikus levélben.


A regisztráció egyszerű volt, csupán egy aláírás a listán. A két különböző túra résztvevői (épület- és képtár látogatás) megkülönböztető matricákat kaptak, majd egy fülest is, amiben a program alatt a tájékoztatót hallhattad. Bár szerintem erre nem volt szükség igazából, a teremben kiváló volt a hangosítás.

Érthető módon szoros felügyelet alatt volt a csoport, végig biztonsági őrök terelgették a jónépet, nehogy elbóklásszon valaki. Persze azért nyugodtan fotózhattál, türelmesen megvártak mindenütt.



Majdhogy felesleges mondanom, az épület funkciójából adódóan kellő tiszteletet ébreszt a látogatóban, ráadásul gyönyörű, lenyűgöző is.


Nem tudom, mikor újították fel, de mintha vadonatúj lenne.
Itt a külcsín teljes mértékben összhangban van a belbeccsel.

Felkerestük a dísztermet, a felolvasótermet, majd az egyébként a külön túrában, vezetéssel látogatható képtárban is szétnézhettünk.


A díszteremben az Akadémia megalapításának ötletétől az építkezés befejezéséig ismertették a főbb mérföldöveket, a prominens személyek tevékenységeit, megnyilvánulásait. Ami megragadott, az az őszinte tenni akarás, az önzetlenség, a jobbító szándék, a nemzet megbecsülése, felemelkedésének óhaja. Nem ragadtatom el magam ezek mentén, mindenki gondolja végig, hogyan is állunk ezekkel manapság.........

A felvezető előadás után sorra bemutatták a díszterem freskóin szereplő személyeket, kis történelmi áttekintés keretében. Majd a külső homlokzati elemek, szobrok kerültek sorra, szintén igényesen elmondva.

A felolvasóteremben, illetve a képtárban már "csak" nézelődhettél, de így is felemelő érzés volt e falak között - egyszerűen - járkálni.

Ezután irány a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi-kapui épülete. Sajnos a várbusz indulási helyének keresgélése miatt lekéstem az épületet bemutató túrát, viszont így bőven volt időm a régóta áhított, a "Nyomot hagytak" című kiállítás megtekintésére.

Igen sok kordokumentumot megnézhetsz, a több száz évestől kezdve a közelmúlt relikviájáig. Megszemlélheted az egri vár védőinek listáját, sajnos az életüket vesztettekét, Dobó híradását a vár sikeres megvédéséről, Mátyás király aláírását, míves pecsétnyomókat csodálhatsz meg.

Van még egy búcsúlevél Teleki Páltól, Kádár kézírása, Einstein és Szilárd Leó közös szabványának bejelentése, nem is sorolom, hisz mindezt a saját szemeddel kell látnod.


Ez a kiállítás szerencsére december másodikáig nyitva van, ezért erre még van lehetőséged. Melegen ajánlom!

A délután folyamán még el tudtam menni a Fiumei úti sírkertbe, ahol a művészparcellákban bóklásztunk egy nagyon kedves, lelkes, felkészült túravezető kíséretében.

Mivel a temető megközelítése nem egyszerű, bár tömegközlekedéssel is azért elérhető, de kocsival menve nyugodtan parkolhatsz a parcellák közötti úton, hely van bőven.

Maga a temető hatalmas, a felkeresett parcellákban is nagy teljesítmény lenne  eligazodni, így különösen jól jött a szakértő irányítás.

Nem csupán a sírok megtekintése volt nagy élmény, hanem az adott, neves személyhez fűződő anekdoták, sztorik megismerése, néhol irodalmi idézetekkel fűszerezve.

Persze az út során láthatóak a többi, esetenként magas színvonalú művészeti alkotásnak is beillő emlékek . Akadnak szokatlan, néha fura megoldások is, de ezek bizonyára megfelelően alkalmazkodnak az illetőhöz, az emlékének tiszteletteljes megőrzéséhez.



A jó másfél órás túra végén még megnézhettük a kegyeleti múzeumot is. Ez számomra nem volt olyan nagy élmény, mint maga a kirándulás, de a múlt szokásainak, a temetkezés kellékeinek megismerésére tökéletes.

Szóval tartsd észben ezt a lehetőséget jövőre, figyeld a híradásokat, amik azért elég szűkösek, és válogass a számtalan lehetőség közül magad, és akár mások gyarapodására, okulására.