Tata - Angolpark és a Fényes Tanösvény

Tatai kirándulásom két utolsó állomása, melyek akár több órás programot is adhatnak, az Angolpark, vagy Angolkert, és a Fényes Tanösvény.

Az Angolpark (maradok ennél) a Cseke-tó mellet kialakított liget, sok-sok látnivalóval.

Ezek jó része mű, azaz műrom, műbarlang, műmecset, de mindegyik kiváló alkotás.

A műrom köveinek jó része egy régi apátságból származik, így a mű- csak félig-meddig igaz.

Önmagában a parkban való séta felüdítő, főleg a nagy melegben, de számtalan nézelődnivaló akad.
A tó pedig horgászásra is alkalmas, amennyiben erre támad kedved.


A sok mű mellett két "igazi" épületet találsz, az egyik a kiskastély, vagy nyári lak. Az elhelyezése impozáns, a terasza nem különben, ahol a már régóta meglévő szabadtéri színpad előadásait csodálhatod, illetve a most már modernebb székekkel kialakított nézőteret veheted igénybe. Bár ezek a székek kicsit kilógnak a park stílusából...

A kastélyban időszaki kiállításokat rendeznek, de a nélkül is érdemes megnézni a belső kialakítását, a kör alaku fogadó termet, a míves lépcsőt, a falfestés maradványait.

A kiskastély mellett található egy kisebb, a valamikori kiszolgáló épület, ahol most a helyi mesterek kézműves termékeit veheted meg.


Tovább sétálva elérsz a Pálmaházhoz, bármelyik pálmaház megirigyelhetné a kinézetét. Jelenleg rendezvényeket szerveznek ide, bár egy valódi pálmaháznak jobban örülnék, de az csak vinné a pénzt, ez meg hozza. Ki tudja, mi a jobb?






A Fényes tanösvény is kiváló, csak találd meg. Nem egyszerű, navigációra ne hagyatkozz, legalább is ne ezen a néven keresd, hanem add meg a Fényes Fürdőt, mint célállomást.

A sorompónál balra egy keskeny, rövidke úton eléred a bejáratot, a látogató központot. Ott ne számíts térképre, hogy merre mehetsz, maximum a falra rögzített fénymásolaton mutatják meg az útvonalakat. Igaz, eltévedni nem tudsz, és mindegy, hogy jobbra, vagy balra kezded a körutat.

Azt azért nem értem, hogy - bár láthatóan sokat költöttek Tatás tájékoztató táblákra - ilyen általános eligazítóra, merre van a vár, a tanösvény, stb., miért nem jutott, vagy nem gondoltak rá?

A tanösvénynél pedig a térkép hiányát végképp nem értem. Akár egy, a megmutatotthoz hasonló fénymásolat is jó lehetne... Mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.

A pallókon végig haladva betekintést nyerhetsz, milyen mocsaras vidék lehetett valaha Tata és környéke. A hatalmas tömegben feltörő karsztvíz miatt kristálytiszta a mocsár, így az élővilága is jól látható. Csodálatosak a mocsarat kedvelő növények, a vízi liliomok erdeje, minden lenyűgöző.

Nagyjából fél úton pedigg egy cseppnyi kilátóról szemlélheted, hogyan hódítja vissza a víz a fáktól a területet.


A Tatáról írtakat megtalálod a korábbi bejegyzésekben, az első és második részben.

Tatai (Öreg)-tó, a vár, és a hotel

A tatai Öreg-tavat körülölelő sétány, illetve közvetlen környéke számtalan látnivalót kínál, lehetőséget ad a kikapcsolódásra. Ha csak sétálgatsz, nézelődsz, időnként megpihensz a padok egyikén, máris frissült erővel folytathatod utadat.



A belvárosból a tó felé tartva megcsodálhatod az egyetlen szög nélkül összeállított haranglábat, a kapucinus templomot, és jó pár valamikori vízi malmot, amik egy része manapság már más funkciót tölt be, illetve felújításra, hasznosításra vár.

Akár a Tóparti Halászcsárdától indulsz a Lovarda felé, vagy vissza, mindig láthatod a várat, minden szögből más-más képét mutatja az őt körül vevő növények függvényében.

A várat (is) szépen rendbehozták, mind kívülről, mind belülről mutatós. Érdemes megnézni a tó felöl, körbe járni, de megkerülve a hídon is megközelíteni.




Egyedül a kiállításokkal, azok tartalmával nem voltam megelégedve. A kőtár még rendben van, de a termekben az volt az érzésem, hogy mindegy mivel, csak töltsék ki. Egy ilyen patinás hely ettől értékesebb kiállítást is megérdemelne.




A várból a romokat szemlélve sejtésed lehet az építmény valamikori méretére, a várfalról letekintve pedig a várárokról kapsz képet, illetve távolabbról megszemlélheted a híres platánt, mellette a nevét viselő éttermet, illetve vendégházat.



Most pedig néhány szó a szállásról, Magyarország legrégebben működő szállodájáról (eredetileg persze vendégfogadó volt az eredeti épület), a Kristály Imperial 
Hotelről.

Azon túl, hogy a felújítás során megőrizték a patinás jellegét - visszatükröződik az elegancia a terekben, a szobákban, óriási előnye a központi elhelyezkedése.


A folyósók gyönyörűek, a szobák számozása eredeti, különösen impozáns a szobaszámok felé elhelyezett egy-egy szál vörös rózsa.

Minden fordulóban találsz valamilyen díszítést, installációt, minden sarkot egyedien, ízlésesen berendeztek. A falakon található képek bemutatják Tata múlbéli emlékeit képeslap másolatokkal, fényképekkel, grafikákkal. Már ezek felfedezésével, szemlélésével is órákat eltölthetsz.

A wellness részleg természetesen új a régi épületrészben.

Megtalálsz itt mindent, ami ehhez a fogalomhoz kötődik: gőzkabin, hagyományos (finn), és infra szauna, tepidárium (aromaterápiával és padlófűtéssel ellátott regeneráló helyiség), sókamra, jacuzzi, valamint pici, de elégséges úszómedence, időnként ellenáramos vízzel.

Kellemes ágyak biztosítják a megfáradt testnek a pihenést.



Minden részletében ízlésesen berendezett része ez is a szállodának, a nyitva tartási időben itt biztosan nem fogsz unatkozni a már felsorolt számtalan lehetőséget kihasználva.
Nem is beszélve arról, hogy a jacuzziban és az úszómedencében bármennyi időt eltölthetsz passzívan és aktívan is.

Elovashatod még az előző, Tatáról szóló bejegyzésemet, illetve folyt. köv.

Tata

Régi álmom volt eljutni Tatára, most teljesült. Nagy várakozással indultam neki az útnak, az ott látottak azt is felülmúlták. A számtalan műemlék, a történelem lenyomatai, a hangulat, a szépség, a gondozottság mind megfogott.

Tata neve - az edzőtáboron túl - szorosan összefort a vár és a tó képével, de ezeken túl számtalan érdekesség megtalálható, elérhető gyalogosan is, csupán a tanösvényhez kell közlekedési eszköz, az cseppet kiesik, de majd erről később, részletesebben.

Elsőként a Kálvária-dombot kerestem fel, csak úgy, bemelegítés gyanánt. Azon túl, hogy Tata legmagasabb pontja, önmagában is szép látvány a kálvária-kápolna, a szoborcsoport, a víztorony, és a kilátó. Ez utóbbi még 30 méterrel megnövelné a körbenézés lehetőségét, csak hát augusztus végével bezárt.



A dombra való feljutás száraz időben sem egyszerű, természetes sziklalépcsőkön kell felkapaszkodni a jó pár méter magasságba, bár korlát van, de kell a jól tapadós cipő is ehhez a mutatványhoz. Esőben nem tudom, hogy viselkedik, de gondolom, jelentősen csúszósabbá válik. Lehet onnan is nézelődni, csodaszép a látvány, lehet pihenni, meditálni, mindezekre kiváló a hely.

A geológiai múzeumot nem látogattam meg, arról nem tudok semmit sem mondani, de majd a következő alkalomkor...



Út közben egy míves, kovácsolt vas kaput lekaptam, nem tudom, milyen épülethez tartozik, egy kiadó tábla függöt az egyik épület ablakában. Gyönyörű alkotás minden esetre.

Megálltam még a Református templomnál is, de azt csak körbejárni tudtam, de így is megérte, szépen mutat.


A következő megálló a Fő tér, vagyis a Kossuth tér, melyet nemrégiben újítottak meg, sajnos a kor divatja szerint térkővel burkolt a hatalmas terület, bár körben ültettek fákat, de ezeknek még jócskán nőniük kell, hogy észrevehetőek legyenek. Akkor biztosan jobban mutat az összkép.


Itt található a Szent Kereszt felmagasztalása templom, Fellner Jakab építész szobra, a plébánia hivatal,és Szűz Mária szobra egy obeliszk csúcsán. Az összkép az előbb leírtak ellenére jó, még a rideg burkolat mintázata is is szép, igényesen kivitelezett munka.

Mivel elkövetkezett az ebéd ideje, így azt a Platán étteremben fogyasztottam el.


Az étterem kiváló, a környezet csodálatos. Szerencsére jó idő lévén a teraszon fogyaszthattam el az étkeket, a 2014-ben az év fája díjat elnyert hatalmas platánfa árnyékában, az Öreg-tó partján.

Az ételeken jól érzékelhető a Michelin-csillagos séf keze nyoma. Amikért "garanciát tudok vállalni": illatos tyúkhúsleves (minden benne van, aminek benne kell lennie, teljes harmóniában), kacsacomb (omnlós, ropogós bőrben, párolt káposztával, de nem a szokásos módon), sült nyúl (önmagában is finom, a sokféle zöldségköret mutatós, roppanós, ízletes), platán kéremes (a házi krémesre hajaz, de ebben is van valami plussz). Nem csak ízletesek, különlegesek, de szépek, szemet gyönyörködtetőek.

A tó mellet lévén egy kis séta a parton, majd irány a szállás, de ezekről később.

Folyt. köv.

Visegrád - Királyi palota

Visegrádon - gondolom - igen sokan átutaznak, talán még a fellegvárat is megnézik, a bobpályát is felkeresik, de a palotát már nem annyira, mivel egy kissé kiesik, nem szembeötlő helyen van. Az utak mentén sem ártana figyelmfelkeltőbb információ, de aki akarja, azért megtalálja.



Régen, igen régen jártam errefelé, azóta óriási változás történt itt. Nagyon szépen megépítették magát a palotát, néhány terem berendezése is kiváló.




A korhű berendezési tárgyak, ruhák picit betekintést nyújtanak az akkori világba, életbe.



Bár igénybe lehet venni audi guide-ot, biztosan jó, de mi nem tettük, így csak szemlélődtünk.


Igen szegényes a helyszínen található információ, információs anyag. Egy kis teremben azért megnézheted azt a videót, ami a múzeum hivatalos weboldalán is megtalálható.
Egyébként ha csak sétálgatsz, kívül-belül végigjárod az épületeket, már az is nagy élmény.




Különösen tetszett a kertek kialakítása.
A fűszernövényekkel benépesített rózsakert, a szőllőlugas, a gyümölcsös kert igen jóra sikeredett, szemet gyönyörködtető látvány mindegyik.







A szökőkutak mind mutatósak, megfelelő környezetben láthatók, kiemelve a kiváló restaurálással a szépségüket.









Szintén kiváló minőségben állítottak helyre ablakokat, boltíveket. Néhány helyen a romok fölé magasodnak az eredeti ablakot utánzó ívek, ezzel is a termek hatalmasságát szimbolizálva.


Szóval keresd fel történelmünk pár száz éves gyöngyszemét, de kérj feltétlenül audi guide-ot!