Tata

Régi álmom volt eljutni Tatára, most teljesült. Nagy várakozással indultam neki az útnak, az ott látottak azt is felülmúlták. A számtalan műemlék, a történelem lenyomatai, a hangulat, a szépség, a gondozottság mind megfogott.

Tata neve - az edzőtáboron túl - szorosan összefort a vár és a tó képével, de ezeken túl számtalan érdekesség megtalálható, elérhető gyalogosan is, csupán a tanösvényhez kell közlekedési eszköz, az cseppet kiesik, de majd erről később, részletesebben.

Elsőként a Kálvária-dombot kerestem fel, csak úgy, bemelegítés gyanánt. Azon túl, hogy Tata legmagasabb pontja, önmagában is szép látvány a kálvária-kápolna, a szoborcsoport, a víztorony, és a kilátó. Ez utóbbi még 30 méterrel megnövelné a körbenézés lehetőségét, csak hát augusztus végével bezárt.



A dombra való feljutás száraz időben sem egyszerű, természetes sziklalépcsőkön kell felkapaszkodni a jó pár méter magasságba, bár korlát van, de kell a jól tapadós cipő is ehhez a mutatványhoz. Esőben nem tudom, hogy viselkedik, de gondolom, jelentősen csúszósabbá válik. Lehet onnan is nézelődni, csodaszép a látvány, lehet pihenni, meditálni, mindezekre kiváló a hely.

A geológiai múzeumot nem látogattam meg, arról nem tudok semmit sem mondani, de majd a következő alkalomkor...



Út közben egy míves, kovácsolt vas kaput lekaptam, nem tudom, milyen épülethez tartozik, egy kiadó tábla függöt az egyik épület ablakában. Gyönyörű alkotás minden esetre.

Megálltam még a Református templomnál is, de azt csak körbejárni tudtam, de így is megérte, szépen mutat.


A következő megálló a Fő tér, vagyis a Kossuth tér, melyet nemrégiben újítottak meg, sajnos a kor divatja szerint térkővel burkolt a hatalmas terület, bár körben ültettek fákat, de ezeknek még jócskán nőniük kell, hogy észrevehetőek legyenek. Akkor biztosan jobban mutat az összkép.


Itt található a Szent Kereszt felmagasztalása templom, Fellner Jakab építész szobra, a plébánia hivatal,és Szűz Mária szobra egy obeliszk csúcsán. Az összkép az előbb leírtak ellenére jó, még a rideg burkolat mintázata is is szép, igényesen kivitelezett munka.

Mivel elkövetkezett az ebéd ideje, így azt a Platán étteremben fogyasztottam el.


Az étterem kiváló, a környezet csodálatos. Szerencsére jó idő lévén a teraszon fogyaszthattam el az étkeket, a 2014-ben az év fája díjat elnyert hatalmas platánfa árnyékában, az Öreg-tó partján.

Az ételeken jól érzékelhető a Michelin-csillagos séf keze nyoma. Amikért "garanciát tudok vállalni": illatos tyúkhúsleves (minden benne van, aminek benne kell lennie, teljes harmóniában), kacsacomb (omnlós, ropogós bőrben, párolt káposztával, de nem a szokásos módon), sült nyúl (önmagában is finom, a sokféle zöldségköret mutatós, roppanós, ízletes), platán kéremes (a házi krémesre hajaz, de ebben is van valami plussz). Nem csak ízletesek, különlegesek, de szépek, szemet gyönyörködtetőek.

A tó mellet lévén egy kis séta a parton, majd irány a szállás, de ezekről később.

Folyt. köv.