Habsburg nádori kripta - Magyar Nemzeti Galéria

Ez most egy rövidke bejegyzés lesz, valóban csupán figyelem felhívás, képes ajánlat, mégpedig a Habsburg nádori kriptáról.
A kripta, a temetkezési hely a Magyar Nemzeti Galéria alagsorában található, egyelőre csak vezetéssel, és előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Azért van kvázi ingyenes vezetés is, mondjuk az "Emlékhelyek napja" alkalmából. A kvázi azt jelenti, hogy a Galériába a belépőt meg kellett venni, de egyúttal ott is érdemes nézelődni, sőt!
Egyszer, legalább egyszer érdemes felkeresni.

BUDAPEST100 - nyissunk a térre - 2018.05.06.

Ez évben is megrendezésre került a Budapest100, az idén a terek jegyében. Megjegyzem, nem túl nagy hírverés keretében. Részemről is a véletlen, a szerencse segített hozzá, hogy egyáltalán tudomásomra juthatott. A Klauzál téren járva szembesültem azzal, hogy már egy napja folynak az események.

Be is mentem a hirdetett helyre, ahol a programfüzeten túl nem sok mindent találtam, láthattam, de még a téren sem volt sok minden.

Elsőként áttanulmányoztam az ajánlatot, és szegényesnek tűnt, de a közeli Hunyadi téren több, konkrétan 3 ház is látogatható volt, így arra vettem az irányt. Végül is megérte, nagyon megérte.


Kezdem a 10. számú házzal. Valaha csodálatos lehetett, aminek már csak - sajnos - a nyomai maradtak meg.

A szokásoshoz képest is díszesebbek a lépcsőkorlátok, a gangfolyósó korlátjai.

Különleges megoldásu az első lépcsőfordulóban kialakított hídszerű, az udvarra nyíló rész. A vasból készült részek még úgy-ahogy tartják magukat, küzdenek a rozsdával, de a vakolat már régen megadta magát. Nagyon szomorú látvány... A lakók nem is képviseltették magukat. Miért?




Más volt a helyzet a 7. szám alatt. Bár itt, maga az épület közel sem olyan impozáns, mit a 10., de a lépcsőház tipp-topp, szépen felújítva, plusz a szervezők és a lakók is szép számmal fogadták a látogatókat.

Készültek gyerekprogrammal, rejtvénnyel, amihez a megoldások a Lakószínház előadásában látható tízperces darabban hallhatóak voltak.



E kettő ötvözete (impozánsság + lakók szívélyessége) a 3. szám. Az épület nem csak valaha, hanem most is szép, mit szép, gyönyörű, és a lakók is állandó ügyeletet tartva segítettek a programok megismerésében, az eligazodásban.

Mert látnivaló - a házon kívül is - akadt bőven. Mivel szombati programkén szerepelt csak a szikvízüzem, a szódagyártás bemutatása, így arról lecsúsztam.



Láttam viszon a "félemeleten" (máshol ez minimum 2 szint!) található zsinagógát, ahol a rabbi - mondhatom - telt ház előtt tartotta a folyamatossá váló ismertetését a zsidóságról, a zsinagógáról, és válaszolt a közben felmerült kérdésekre.
Mindezt ízesen, jó kedéllyel, alapos ismerettel tette.



Láttam ugyanitt a ház korabeli életéről készült képeket.


Láttam a legfelső szinten Duray Tibor festőművész reprodukcióiból készített kiállítást.



Láttam a ház nyilvánvalóan szeretett és jól tartott macskáját, Tigris személyében (ezt gondolom nem kell megmagyráznom).



Összefoglalva a nem túl biztatóan induló felfedező túra hatalmas élménycsomaggal zárult, azaz teljesült az ősi igazság: ne ítélj elsőre!

Kamalduli Remeteség - Majk

Van egy hely, ami eredetileg az elmélyülés helye volt, némaságot fogadó szerzetesek népesítették be, de immáron 250 éve nem tölti be ezt a szerepét.

Ha felkeresed manapság, most is átérezheted mindazt, amit a hajdani lakói érezhettek, élhettek át nap mint nap. Ez a hely Majkon a Kamalduli Remeteség, illetve  az Esterházy kastélyként funkcionáló épületszárnyak.



Eredetileg a remetéknek 20 cellalakást terveztek, de mind nem valósult meg támogatók hiányában, de 17 elkészült, és nagyon szép állapotban várja a látogatókat. A hajdanán támogatókat, illetve az egyes lakhelyek fenntartásához hozzájárulókat a lakások homlokzatára felhelyezett családi címerrel "jutalmazták".

A remeték életének irányításában jelentős szerepet ellátó templomnak sajnos már csak a tornya maradt meg, de így is impozáns.


A cellalakások végtelenül egyszerüek, nem túl nagyok, de egy, a világtól elvonult embernek megfelelő helyet biztosítottak a minennapi élethez. A legnagyobb helyiség, a hálószoba az étkezést, az alvást, az elmélyülést szolgálta ki, a másik, a dolgozószoba annak a tevékenységnek adott helyet, amit a remete végzett (gyertyaöntés, famunkák, fűszernövények feldolgozása, és még számtalan), volt egy kis élelem tárolására szolgáló kamra, és az imádkozás helyéül szolgáló kápolna, ami meglepő módon igen díszesre sikeredett.






Minden lakáshoz tartozott egy kis kertecske, amit főleg fűszernövényekkel ültettek be. Itt töltötte a remete azt a szabadidőt, ami a napi nyolc órai imádkozás és a rá hárult munka után még maradt.







A cellalakásoktól elválasztva, egy nagyobb udvart körül ölelve található az eredetileg a remetéket kiszolgáló személyzetnek, a közös helyiségeknek, a konyhának, könyvtárnak, gyógyszertárnak, betegszobának, gazdasági helyiségeknek, vendégszobáknak, a prior, a vezető, illetve a nem magányban élő testvéreknek helyt adó épület, amit a remeték távozása után a posztómanufaktúra átmeneti ideje után az Esterházyak vadászkastélyként használtak.





Persze itt van még a remeték közös étkezéseinek, imáinak helyt adó refektórium, csodálatos díszítéssel.


A valamikori kastély helyiségeiből csupán néhányat rendeztek be felvillantva az akkori élettér berendezési tárgyait, azt a miliőt, amiben a tulajdonosok és vendégeik élhettek.

Keresd fel ezt a sok mindent megélt szent és egyben profán helyet tested, lelked felüdülése gyanánt!