BUDAPEST100 - nyissunk a térre - 2018.05.06.

Ez évben is megrendezésre került a Budapest100, az idén a terek jegyében. Megjegyzem, nem túl nagy hírverés keretében. Részemről is a véletlen, a szerencse segített hozzá, hogy egyáltalán tudomásomra juthatott. A Klauzál téren járva szembesültem azzal, hogy már egy napja folynak az események.

Be is mentem a hirdetett helyre, ahol a programfüzeten túl nem sok mindent találtam, láthattam, de még a téren sem volt sok minden.

Elsőként áttanulmányoztam az ajánlatot, és szegényesnek tűnt, de a közeli Hunyadi téren több, konkrétan 3 ház is látogatható volt, így arra vettem az irányt. Végül is megérte, nagyon megérte.


Kezdem a 10. számú házzal. Valaha csodálatos lehetett, aminek már csak - sajnos - a nyomai maradtak meg.

A szokásoshoz képest is díszesebbek a lépcsőkorlátok, a gangfolyósó korlátjai.

Különleges megoldásu az első lépcsőfordulóban kialakított hídszerű, az udvarra nyíló rész. A vasból készült részek még úgy-ahogy tartják magukat, küzdenek a rozsdával, de a vakolat már régen megadta magát. Nagyon szomorú látvány... A lakók nem is képviseltették magukat. Miért?




Más volt a helyzet a 7. szám alatt. Bár itt, maga az épület közel sem olyan impozáns, mit a 10., de a lépcsőház tipp-topp, szépen felújítva, plusz a szervezők és a lakók is szép számmal fogadták a látogatókat.

Készültek gyerekprogrammal, rejtvénnyel, amihez a megoldások a Lakószínház előadásában látható tízperces darabban hallhatóak voltak.



E kettő ötvözete (impozánsság + lakók szívélyessége) a 3. szám. Az épület nem csak valaha, hanem most is szép, mit szép, gyönyörű, és a lakók is állandó ügyeletet tartva segítettek a programok megismerésében, az eligazodásban.

Mert látnivaló - a házon kívül is - akadt bőven. Mivel szombati programkén szerepelt csak a szikvízüzem, a szódagyártás bemutatása, így arról lecsúsztam.



Láttam viszon a "félemeleten" (máshol ez minimum 2 szint!) található zsinagógát, ahol a rabbi - mondhatom - telt ház előtt tartotta a folyamatossá váló ismertetését a zsidóságról, a zsinagógáról, és válaszolt a közben felmerült kérdésekre.
Mindezt ízesen, jó kedéllyel, alapos ismerettel tette.



Láttam ugyanitt a ház korabeli életéről készült képeket.


Láttam a legfelső szinten Duray Tibor festőművész reprodukcióiból készített kiállítást.



Láttam a ház nyilvánvalóan szeretett és jól tartott macskáját, Tigris személyében (ezt gondolom nem kell megmagyráznom).



Összefoglalva a nem túl biztatóan induló felfedező túra hatalmas élménycsomaggal zárult, azaz teljesült az ősi igazság: ne ítélj elsőre!