Leánykori nevén Gyopárosfürdő, manapság Orosháza-Gyopárosfürdő vetekszik bármelyik híres-nevezetes fürdőhellyel, csak az ismertsége nem akkora.
Még nagyon szerény, túlságosan is.
A picurka település egyetlen nevezetessége a tórendszer (ugyanis három is van), valamint a mellé települt termálvizes fürdő. A fürdő területén a nyitott és zárt termálvizes medencéken túl még kinti és benti élménymedencék, gyermekeknek különböző mélységű pancsolók, és egy 50 méteres, 2,1 méter mély, valóban úszóknak készített medence található.
A zöldterület hatalmas, sok fás, árnyas rész is található, így biztosan le tudod pakolni a cuccaidat. A zárt terekben napozóágyak, székek állnak a rendelkezésedre, így ott sem gond az elhelyezésük.
Nagyon figyelnek a parkokra, mert már korán reggel nyüzsögnek az alkalmazottak, nyírják, takarítják a füves részeket, öntözik a virágokat, távolítják el az elszáradt növényeket, seprik a járdákat. Mivel elégséges szemetes áll rendelkezésre, és nap közben is folyik a takarítás, így mindig tisztaságot találsz mindenfelé.
A tó azon túl hogy szép keretet ad a strandnak, sajnos fürdésre nem alkalmas az erőteljes eliszapodása miatt, pedig nagy élmény lenne, ha az úszási lehetőség kibővülne - az amúgy 1,1-1,2 méter mély - tóban való fürdéssel.
Csónakázni viszont lehet rajta, és időnként teret ad a modellezőknek is, versenyek keretén belül.
A fedett termálvizes medence is megfelelően nagy ahhoz, hogy rossz idő esetén elegendő helyet adjon az áztatni vágyóknak. Plusz még az ennek helyt adó épületegyüttesben található egy sószoba, és itt veheted igénybe a pedikürt, vagy a masszázst. Amennyiben orvosi beutalóval jöttél, akkor a kezelésekre is itt kerül sor.
Itt és a strand területén is látható a Gyopárosfürdő, de talán még Orosháza szimbólumává is vált víztorony.
Természetesen már régen használaton kívül helyezték, de mint kilátó, továbbra is funkcionál. Felmenni a kilátóba viszont nem egyszerű.
No nem a 90 lépcsőfok megmászására gondoltam, hanem a bejutás lehetőségének megteremtésére. A főbejáratnál kell megvenni a személyenként 300 forintos jegyet (ez még nem gond), majd ha a helyszínen van egy biztonsági őr, akkor szerencséd van, már mehettek is (fele-fele arányban van így), ha nincs, akkor elkezdik keresni. Ne gondolj semmi korszerű eszközre, valaki nekiindul, és mepróbálja felkutatni az őrt a hatalmas strandterületen. Néha 5 perc, néha 15, kinek mekkora a szerencséje.
Ezt persze közel sem elrettentésnek szántam - mert ha ott jársz, feltétlenül fel kell menni - hanem miheztartás végett meséltem el.
A másik, ami szerencse kérdése. Voltam olyan őrrel, aki kinyitotta az ajtót, majd magamra hagyott, de volt olyan is, aki részletesen elmagyarázta a tó, a víztorony, a kiállított tárgyak, a fényképek történetét, ízesen ecsetelve a valamikori kimagasló voltát a településnek, fürdőnek.
Fentről a látvány lenyűgöző, a tavak, a strand, a medencék, mind-mind más megvilágításba kerülnek.
Innen is jól látható az a két szálloda, ami közvetlenül a tó mellett van, fedett átjáró köti össze őket a strand zárt részeivel.
Az egyik a Hotel Corvus Aqua Gyopárosfürdő, négycsillagos szálloda, a volt tiszti szállóból alakitották ki a modern, nagyon szépre sikeredett szállodát. Egy éve ott szálltunk meg, nagyon kellemes, de az eleganciának ára is van, jóval drágább, mint a szomszédja.
Mostani kiruccanásunk során a Napsugár Hotelben, ott is a 4. emeleti családi szobában szálltunk meg. Bár a szobák tetőtériek, lift csak a 3. emeletig van, és a fürdőszoba picurka, de ezzel az összes negatívumot fel is soroltam.
Egyáltalán nem volt hőség, az ablakok árnyékolásával kordában lehetett tartani a hőmérsékletet, de ha forróság is lett volna, akkor is a beépített klíma tenné a dolgát, sőt, még fűtésre is alkalmas.
Az apartman egy kisebb szobából (két ágy, nagy beépített szekrény) és egy nappalival egybenyíló hálóból áll. Az ágyak kényelmesek, a tér tágas, a TV jól látható, a kanapé kényelmes. Volt, hogy négy felnőtt és négy gyermek tartózkodott a nappaliban, egyáltalán nem zavarva egymást.
Az étterem mutatós, a reggelik a szokásos hotel svédasztalos kínálatát nyújtják. A vacsora választéka megfelelő, az étkek íze fenséges. Egy alkalommal volt köretként krumplipüré, vetekedett az otthonival. Nálam ez egy étterem mércéje, megütötte a kiváló szintet.
A személyzet szívélyes, szolgálatkész, segítőkész, mindenben a kedvező megoldásra törekednek, le a kalappal előttük!
Szóval ne hagyd ki ezt a csodálatos helyet, a felüdülésed garantált, bármennyi napot is töltesz ott.
Translate
Keresés ebben a blogban
2018. július 9., hétfő
2018. július 8., vasárnap
Orosházi képeslap
Orosháza alapvetően egy szépen rendezett városka, látnivalóit megtalálni viszont nem egyszerű feladat. Pontosabban nem is a megtalálásuk, hanem a csokorba gyűjtésük nehézkes. Amennyiben megvan minden, amit érdemes felkeresni, akkor is vegyes érzelmekkel távozol az egyes helyekről. Mindenütt van - legalább egy - de...
Kezdjük a főtérrel, amit itt Szabadság térnek neveznek. Felülről lenyűgöző, szépen megtervezett, viszont lent állva semmi árny, nulla fukcionalitás. Nem is tudom, azon kívül, hogy kitöltötték a teret, mire használhatnák a városlakók.
Ha már itt vagyunk, átballaghatunk a Széchenyi térre, megnézni a Jézus Szíve katolikus templomot. Körbesétálva lehet fogalmunk a méretéről, egyáltalán a kinézetéről, mert a bejárat előtti hatalmas fák eltakarják a szemünk elől. Az árnyas parkban üldögélhetünk, vagy - aki tud - sakkozhat is a jópofa sakktáblákon.
A templom előteréig jutsz csak el, de legalább addig, így bepillantást nyerhetsz a belső kialakításra, a díszítésekre.
Átsétálva a Táncsics Mihály Gimnáziumhoz, előtte található a Történelmi Emlékpark. Központi eleme a fájdalom kapuja, és a betelepülők által Zombárol hozott harang másolata (eredeti az Evangélikus templomban található).
Az elszórtan elhelyezkedő köveken történelmünk kiemelkedő dátumai szerepelnek.
Ilyen - megfejtésre váró - dátum az 1991. A megoldás: ekkor vonult ki az utolsó orosz csapat magyarországról.
A kép készítésekor ezt még nem tudtam, de talán a stílusa így passzol is a jelentéséhez...
A Táncsics úton pár száz méterre található a Kútmúzeum. A valamikori picurka víztorony kertjében látható pár kút, igen siralmas, rozsdás állapotban. Úgy tűnik, az önkormányzatnak ez a gyűjtemény nem fontos, pedig kuriózum (lenne).
Itt található a szépen felújított református templom is, sajnos zárva. Ezt sohasem értettem. Tudom, a felügyelet pénzbe kerülne, de a zárt állapothoz képest az előtér lezárása rácssal is jobb megoldás - lenne...
Visszafelé a Táncsicson, majd folytatva utunkat a Dózsa György úton, az 5. szám alatt megtaláljuk a Nagy Gyula Területi Múzeumot egy valamikori magánházban. Külső és belső festése, pontosabban a színezése fura, de biztosan megvan ennek is az oka. A kiállítás szépen kialakított, csak nagyon gyér. A Viharsarok múltjából gondolom többet is meg lehetne láttatni.
Időszaki kiállításoknak is helyt ad, ottjártamkor a szikvíz bemutatása volt porondon.
Azon túl, hogy imádom a szikvízet, sokkal jobban, mint bármi más buborékos vizet, számtalan gyerekkori emléket idézett fel.
Szinte hallom, amint kiabál hogy "SZÓDA, itt a szódás!" és rázza a csengőt a szikvizes a kereszteződésben, aki a muraközi ló által húzott, rekeszekkel alaposan felpakolt lovasszekéren ült.
Úgy vélem, az akkori élet elmaradhatatlan kelléke volt a sokszor mutatós köntösbe bújtatott szikvíz.
A Dózsa Görgy út végén - szó szerint - az utolsó ház Darvas József emlékháza. Kissé elhanyagoltnak tünt, de ami a lényeg, zárva volt. Semmi infó arról, hol, kinél lehetne érdeklődni a bejutás miatt. Utólag tudtam meg, a múzeumhoz tartozik, talán ők kisérnek el, vagy mit tudom én, de ez így nem egy látogatóbarát fogadtatás.
Ami viszont mindenért kárpótolt, az összes de-ért, az Orosházi Evangélikus Templom a Győry Vilmos téren (ami egy utca tulajdonképpen) az Orosházi Evangélikus Egyházközösség kezelésében.
Kezdem azzal, hogy nyitva volt (naponta talán 10 és délután 4 között). A templomgondnok nagyon szívélyes volt, mindenről részletesen mesélt. Elmondta, hogy a templom 2500 fő befogadására képes.
Bemenve szembesültem, milyen hatalmas is ez az épület. Kivülről egyáltalán nem volt feltünő.
Vetekszik a debreceni Református nagytemplommal, híre viszont a közelében sincs. Annyira nem tartják nyílván, hogy még a google térképen sem találod meg név szerint keresve (erről majd teszek, ha lehet, felvetetem).
Még egy meglepetés ért, szabadon fel lehetett menni a valamikori tűztoronyba, ami már a templom része, a harangtornya. Hihetetlen élmény volt az évszázados falak közt a keskeny falépcsőn felcaplatni egészen a harangokig, kikukucskálni az ajtón (Kilépni tilos volt, gondolom a korhadt járószint miatt. Nem kockáztattam.).
Szóval több figyelmet érdemelne a város vezetése részéről az a kincs, amivel Orosháza rendelkezik. Amennyiben nincs pénz a fejlesztésre, akkor is több propagandát megérdemelnének legalább azok a látnivalók, amiket én felleltem, hát amiről még tudomást sem szereztem.
Ott van például Gyopárosfürdő, ahová számtalan turista jár felüdülni, ott lehetne szórólapokkal felhívni mindezekre a figyelmet, hiszen autóval onnan a város főtere a legrosszabb esetben is 10 perc. Ezt a kitérőt biztosan sokan megtennék. Remélem szavaim meghallgatásra kerülnek valahol, vagy itt, a földön, vagy odafent!
Update!
Mea culpa azért a mgjegyzésért, ami az orosházi látnivalók nehézkes összegyűjtésére vonatkozott!
Van ilyen, mégpedig a "gyoparosfurdo-oroshaza.hu/programok" oldalon.
Valamint felkerült a Google térképre az Orosházi Evangélikus Templom, valamint a Történelmi Emlékpark. Remélem így könnyebben megtalálhatóak a jövőben.
Kezdjük a főtérrel, amit itt Szabadság térnek neveznek. Felülről lenyűgöző, szépen megtervezett, viszont lent állva semmi árny, nulla fukcionalitás. Nem is tudom, azon kívül, hogy kitöltötték a teret, mire használhatnák a városlakók.
Ha már itt vagyunk, átballaghatunk a Széchenyi térre, megnézni a Jézus Szíve katolikus templomot. Körbesétálva lehet fogalmunk a méretéről, egyáltalán a kinézetéről, mert a bejárat előtti hatalmas fák eltakarják a szemünk elől. Az árnyas parkban üldögélhetünk, vagy - aki tud - sakkozhat is a jópofa sakktáblákon.
A templom előteréig jutsz csak el, de legalább addig, így bepillantást nyerhetsz a belső kialakításra, a díszítésekre.
Átsétálva a Táncsics Mihály Gimnáziumhoz, előtte található a Történelmi Emlékpark. Központi eleme a fájdalom kapuja, és a betelepülők által Zombárol hozott harang másolata (eredeti az Evangélikus templomban található).
Az elszórtan elhelyezkedő köveken történelmünk kiemelkedő dátumai szerepelnek.
Ilyen - megfejtésre váró - dátum az 1991. A megoldás: ekkor vonult ki az utolsó orosz csapat magyarországról.
A kép készítésekor ezt még nem tudtam, de talán a stílusa így passzol is a jelentéséhez...
Vagy mégsem?
A Táncsics úton pár száz méterre található a Kútmúzeum. A valamikori picurka víztorony kertjében látható pár kút, igen siralmas, rozsdás állapotban. Úgy tűnik, az önkormányzatnak ez a gyűjtemény nem fontos, pedig kuriózum (lenne).
Itt található a szépen felújított református templom is, sajnos zárva. Ezt sohasem értettem. Tudom, a felügyelet pénzbe kerülne, de a zárt állapothoz képest az előtér lezárása rácssal is jobb megoldás - lenne...
Visszafelé a Táncsicson, majd folytatva utunkat a Dózsa György úton, az 5. szám alatt megtaláljuk a Nagy Gyula Területi Múzeumot egy valamikori magánházban. Külső és belső festése, pontosabban a színezése fura, de biztosan megvan ennek is az oka. A kiállítás szépen kialakított, csak nagyon gyér. A Viharsarok múltjából gondolom többet is meg lehetne láttatni.
Időszaki kiállításoknak is helyt ad, ottjártamkor a szikvíz bemutatása volt porondon.
Azon túl, hogy imádom a szikvízet, sokkal jobban, mint bármi más buborékos vizet, számtalan gyerekkori emléket idézett fel.
Szinte hallom, amint kiabál hogy "SZÓDA, itt a szódás!" és rázza a csengőt a szikvizes a kereszteződésben, aki a muraközi ló által húzott, rekeszekkel alaposan felpakolt lovasszekéren ült.
Úgy vélem, az akkori élet elmaradhatatlan kelléke volt a sokszor mutatós köntösbe bújtatott szikvíz.
A Dózsa Görgy út végén - szó szerint - az utolsó ház Darvas József emlékháza. Kissé elhanyagoltnak tünt, de ami a lényeg, zárva volt. Semmi infó arról, hol, kinél lehetne érdeklődni a bejutás miatt. Utólag tudtam meg, a múzeumhoz tartozik, talán ők kisérnek el, vagy mit tudom én, de ez így nem egy látogatóbarát fogadtatás.
Ami viszont mindenért kárpótolt, az összes de-ért, az Orosházi Evangélikus Templom a Győry Vilmos téren (ami egy utca tulajdonképpen) az Orosházi Evangélikus Egyházközösség kezelésében.
Kezdem azzal, hogy nyitva volt (naponta talán 10 és délután 4 között). A templomgondnok nagyon szívélyes volt, mindenről részletesen mesélt. Elmondta, hogy a templom 2500 fő befogadására képes.
Bemenve szembesültem, milyen hatalmas is ez az épület. Kivülről egyáltalán nem volt feltünő.
Vetekszik a debreceni Református nagytemplommal, híre viszont a közelében sincs. Annyira nem tartják nyílván, hogy még a google térképen sem találod meg név szerint keresve (erről majd teszek, ha lehet, felvetetem).
Még egy meglepetés ért, szabadon fel lehetett menni a valamikori tűztoronyba, ami már a templom része, a harangtornya. Hihetetlen élmény volt az évszázados falak közt a keskeny falépcsőn felcaplatni egészen a harangokig, kikukucskálni az ajtón (Kilépni tilos volt, gondolom a korhadt járószint miatt. Nem kockáztattam.).
Szóval több figyelmet érdemelne a város vezetése részéről az a kincs, amivel Orosháza rendelkezik. Amennyiben nincs pénz a fejlesztésre, akkor is több propagandát megérdemelnének legalább azok a látnivalók, amiket én felleltem, hát amiről még tudomást sem szereztem.
Ott van például Gyopárosfürdő, ahová számtalan turista jár felüdülni, ott lehetne szórólapokkal felhívni mindezekre a figyelmet, hiszen autóval onnan a város főtere a legrosszabb esetben is 10 perc. Ezt a kitérőt biztosan sokan megtennék. Remélem szavaim meghallgatásra kerülnek valahol, vagy itt, a földön, vagy odafent!
Update!
Mea culpa azért a mgjegyzésért, ami az orosházi látnivalók nehézkes összegyűjtésére vonatkozott!
Van ilyen, mégpedig a "gyoparosfurdo-oroshaza.hu/programok" oldalon.
Valamint felkerült a Google térképre az Orosházi Evangélikus Templom, valamint a Történelmi Emlékpark. Remélem így könnyebben megtalálhatóak a jövőben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)