Magyar Vasúttörténeti Park

 Nem túl ismert ez a hely, pedig egy, de akár több látogatást is megérdemel.

A Vasúttörténeti Park egy cseppet kiesik a város forgatagából, azért könnyen elérhető, akár tömegközlekedéssel is.

Nagy területen sok minden, a vasúthoz köthető műszaki eszköz látható.
Központi helyen található a 32 állomásos fűtőház, illetve a mellette lévő fordítókorong a mozdonyállásokkal. Itt rengeteg csühöst, azaz gőzmozdonyt szemlélhetsz meg közelről, sőt be is mehetsz a vezetőállásokba, ahonnan a valamikori mozdonyvezető szemszögéből kukucskálhatsz ki. Sok mindent nem láthatott..

Megcsodálhatod a számtalan szelepből, karból, vezetékből, mérőórából álló, a mozdony működéséért felelős szerkezeteket, lenyűgöző látvány.

Végeláthatatlan sorban állnak a vágányokon a vasúti kocsik is. Sajnos ezekbe nem tudsz bemenni, a peron szintjéről még csak be sem látsz. Van azért néhány 19. századi, ami bejárható. 

Persze sok olyan járgány is bemutatásra került, ami a vasút működéséhez, a sinek ellenőrzéséhez, javításához szükségeltetett. Ezeknél a részletesebb leírást hiányoltam.

Van persze vasútmodell kiállítás, terepasztal, ez főleg a gyermekeknek lehet érdekes.

Ezeken túl még kipróbálhatsz hajtányozást (helyben majd megtudod, mi is az), utazást egy működő csühössel (püfög, fújtat, sistereg, ahogy kell), vágánygépkocsi vezetést (szintén helyben majd meglátod), időnként fordulhatsz egyet a fordítókorongon, felülhetsz különböző tipusú kerti vasútra.

Ha már csak ennyi mindent megnéztél, kipróbáltál, már akkor megérte felkeresni ezt a csodálatos helyet, de biztosan sok minden elkerülte a figyelmemet.

                                                                   Irány, fedezd fel!

Simontornya és Ozora

 

Pár kellemes nap eltöltésére megfelelő hely Simontornya. Budapesttől másfél órányi útra található, persze ezt jelentősen módosíthatja a Budapesten belüli forgalom, közlekedés. Bár helyben a váron kívül nincs sok látnivaló, de a közeli Ozora felkeresésével élményteli kirándulás tervezhető.

Mi a Fried Kastélyszálló Resortban szálltunk meg. Az 1926-ban elkészült kastély hányattatott sorsa után 2005-ben alakult át szállodává. Szobák a kastélyépületben, a Vadászházban és a Liliom szárnyban találhatók. Mi ez utóbbiban, a legfelső szinten kaptunk szobát. Ezekben nem találsz faragott bútorokat, a berendezés egyszerű, de a célnak megfelelő. Javarészt úgyis csak aludni jársz ide. A tetőablakok nem nyújtanak túl nagy kilátási lehetőséget, de itt nem az a lényeg. A folyosó végi szobák már erkéllyel rendelkeznek. Ezt a szárnyat egy zárt átjáróval összekötötték a kastélyépülettel.
Apró kellemetlenség lehet az emeleten kialakított gyermek játszótér, mert ehhez a megfelelő zsivaly társulhat. Estefelé azért elcsendesül.

Nagy előnye ennek a szárnynak, hogy a földszinten található a wellness részleg, egy nem túl nagy, de azért elfogadható úszómedencével, egy melegebb masszázs pezsgőfürdővel, gőzkabinnal, aroma tepidáriummal, finn, aroma és infra szaunával. Ezek elégségesek a lazuláshoz egy tartalmas kirándulós nap végefelé.
Nyáron még igénybe veheted a kinti medencét napozóterasszal, illetve sportolhatsz a strandröplada pályán. Ősz lévén ezeket nem próbáltuk ki.

A szálloda közvetlen környéke szépen parkosított, tovább menve viszont egy csupasz hegyoldalon sétálgathatsz. 
Szintén a telken építettek fel egy vietnámi "Dai Bi" buddhista szentélyt, amit külön fizetségért meglátogathatsz. Kivülről megnéztem, engem nem fogott meg.

A reggeli elég változatos. Amit nem értettem, hogy tojásrántottát mindig ízesítik valamivel, viszont natúr nincs kirakva. 
Másik furcsaság, hogy az étterem 12 és 15 óra közt van nyitva. Előtte és utána főtt ételt nem kapsz, hacsak nem fizetsz be vacsorára külön. Ez 18 órától érhető el, a fejenkénti árral számolva azért elég borsos ár.

 
Van viszont a város szélén, a 61-es és a 64-es út kereszteződésénél, autóval pár percnyire a szállodától egy kellemes étterem, a Tulipán.

Berendezése végtelenül egyszerű, viszont az étkek fenségesek, ízletesek, nagy adagok, igen baráti áron. 
Ameddig ott voltunk szinte állandó teltház volt, de mellette többször is elhaladva a parkoló mindig tele, szóval népszerű hely.

Most pedig pár szó a várról, mert sokat nem lehet róla beszélni.
Szépen renovált maga a - nem túl nagy - vár, mutatós építmény. A belső terekkel viszont nem tudtak mit kezdeni. Az egyikben érmekiállítás, máshol egy festő művei, a nagyteremben egy hosszú asztal székekkel, a falon a nemesi ősgaléria képeivel.
Megnézve, körbe sétálva úgy egy órás program.

A szállótól pár percre megnézheted a Teve Farmot. Elég sokfajta állatot láthatsz, akár testközelből is. Élvezetes a nézelődés önmagában is, de a gondozó "idegenvezetésével", meséivel az állatok lelki világáról, szokásairól
jó program lehet.

Majd irány Ozora, ott is a Pipo Várkastély. A szállótól közel 20 percnyi kellemes utazással érheted el. A várkastély nem túl nagy, négyszögletű, zárt építmény, de belépve a belső udvarra mediterrán hangulat fogad. 

Van nézelődni való az udvaron is, de vezetéssel megtekintheted a korhű konyhát, illetve a szépen, gondosan berendezett emeleti termeket, elmesélve a vár, illetve a vár urának történetét. Nagy élmény volt, az unokáimat is lekötötte, érdeklődéssel nézték, hallgatták a történeteket.

  

Még egy lehetőség, a Tamási Termálfürdő közel félórás utazással elérhető. Van a beltéri részben kellemes hőfokú élménymedence, egy csúszda, az emeleten három, különböző hőfokú termálmedence. Itt étkezhetsz is, vagy a napi menüt választod, vagy a büfé választékából szemezgetsz, mindkettő megfelelő.

Ennyi fért bele a két éjszakás ottlétünkbe. Érdemes kirándulnod oda is.

Gyöngyösi csodák

 Mivel eddigi életem egy jó részét Miskolcon töltöttem, ahonnan sokat jártunk fel Budapestre, ezért Gyöngyösön számtalanszor átutaztam, de a peremvárosi részén túl nem láttam semmit. A belvárosba be se mentünk, de most megtettem. Valóban csodás élményekben volt részem.

Igaz, a főutcának számító Szent Bertalan út házai valamikor szebb időket élhettek meg, most már rájuk férne egy kis ránctalanítás, de számos nevezetesség újra a régi fényében tündököl.

Kezdem az Orczy-kastéllyal, a kerttel, a Mátra Múzeummal, hiszen ez mind egy helyen van. 
A kisvasút végállomásánál, az utcán ingyen lehet parkolni és a belváros sincs messze innen.

A Mátra Múzeum Természettudományi pavilonja az eddig meglátogatott múzeumok közt viszi a pálmát. Azon túl, hogy az installációk, vitrinek, kiállító terek szépen megkomponáltak, a három szinten átnyúló, 15 méter magas - nem élő - kocsánytalan tölgyfa fogott meg a leginkább. Az egyes szinteken be is mutatják az adott magassághoz tartozó élővilágot, ezeket is magas színvonalon.

Még említésre méltó egy valamikori lepkegyüjtő hagyatéka, az ehhez a tevékenységhez tartozó összes kellékkel, preparáló asztal, gyüjtő szekrény, és még sok minden más. Szinte látszik, ahogy tevékenykedett a műhelyében, azaz épp egy pillanatra ment csak ki.

Közvetlen az átjárás a pálmaházba, ami viszont nem nagy szám, de lehet azért ott is nézelődni.

A kert sem nyűgözött le, bár szépen rendezett, de ilyet, ettől mutatósabbat láthatsz számtalant. A tavacska kissé elhanyagolt, pedig gondozva sokkal jobban mutatna közepén a szigetecskével.

Magában a kastélyépületben, ami nem túl nagy, de kicsinek sem mondható, korhűen berendezett szobák találhatók vadászattörténeti, helytörténeti, valamint ásványtani és őslénytani kiállítással.

Ja, és belépve a fedett udvarba, szembe találod magad egy 1949-ben, Mátraderecskén fellelt  mammut csontvázzal, ami egyben az intézmény "védjegye".

Innen pár perc sétányira találod a Kincstárat, pontosabban a Szent Bertalan-templom Kincstárát.

A liturgikus tárgyak eme impozáns gyűjteménye lenyűgöző. Szintén egy jól megálmodott, megvalósított kiállítás a csodálatos főplébánia épületében, a Szent Koronaházban.

A személyes élmény sokkal többet mutat, mond, mint ahogy én le tudnám írni, így meg se próbálom.
Ne mulaszd el a tárlatvezetést. Egyrészt sokkal többet megtudsz az épületről, a kiállított tárgyakról, mintha csupán a magad feje után mennél, másrészt a tárlatvezető kedvessége, szívélyesége csak fokozza a hatást.

Egyébként a meglátogatott helyeken, de még az utcán is megható volt az emberek kedvessége, közvetlensége, ami vagy kisvárosi érték, vagy a helyieket dicséri, mindegy, nagyon jól esett.

Szintén pár lépésnyire látható a Szent Bertalan-templom.

A templom is megér egy "misét", de ami plusz, az egyik tornyából felülről megtekintheted a várost, távolból megszemlélheted a Mátrát.

A közel tízemeletes magasságba gyalog, számtalan lépcsőt megmászva juthatsz fel, vagy választhatod a kényelmesebb liftet, kinek-kinek ízlése szerint.

Ha már kisétáltad, kinézelődted magad, ideje megpihenni és valamit enni is.

Erre kiváló hely a BoriMami étterem.

A belső terem, a zárt terasz elegáns, ízléses, az ennivalók finomak, kiválóak, sőt, szemet gyönyörködtetőek. Nem mondom, hogy olcsó hely, de megéri felkeresni, ha már erre jársz.

Ennyi fért bele a pár órás felfedező túrába. 

                                                                                    Azt hiszem, ide érdemes visszanézni.