Gyöngyösi csodák

 Mivel eddigi életem egy jó részét Miskolcon töltöttem, ahonnan sokat jártunk fel Budapestre, ezért Gyöngyösön számtalanszor átutaztam, de a peremvárosi részén túl nem láttam semmit. A belvárosba be se mentünk, de most megtettem. Valóban csodás élményekben volt részem.

Igaz, a főutcának számító Szent Bertalan út házai valamikor szebb időket élhettek meg, most már rájuk férne egy kis ránctalanítás, de számos nevezetesség újra a régi fényében tündököl.

Kezdem az Orczy-kastéllyal, a kerttel, a Mátra Múzeummal, hiszen ez mind egy helyen van. 
A kisvasút végállomásánál, az utcán ingyen lehet parkolni és a belváros sincs messze innen.

A Mátra Múzeum Természettudományi pavilonja az eddig meglátogatott múzeumok közt viszi a pálmát. Azon túl, hogy az installációk, vitrinek, kiállító terek szépen megkomponáltak, a három szinten átnyúló, 15 méter magas - nem élő - kocsánytalan tölgyfa fogott meg a leginkább. Az egyes szinteken be is mutatják az adott magassághoz tartozó élővilágot, ezeket is magas színvonalon.

Még említésre méltó egy valamikori lepkegyüjtő hagyatéka, az ehhez a tevékenységhez tartozó összes kellékkel, preparáló asztal, gyüjtő szekrény, és még sok minden más. Szinte látszik, ahogy tevékenykedett a műhelyében, azaz épp egy pillanatra ment csak ki.

Közvetlen az átjárás a pálmaházba, ami viszont nem nagy szám, de lehet azért ott is nézelődni.

A kert sem nyűgözött le, bár szépen rendezett, de ilyet, ettől mutatósabbat láthatsz számtalant. A tavacska kissé elhanyagolt, pedig gondozva sokkal jobban mutatna közepén a szigetecskével.

Magában a kastélyépületben, ami nem túl nagy, de kicsinek sem mondható, korhűen berendezett szobák találhatók vadászattörténeti, helytörténeti, valamint ásványtani és őslénytani kiállítással.

Ja, és belépve a fedett udvarba, szembe találod magad egy 1949-ben, Mátraderecskén fellelt  mammut csontvázzal, ami egyben az intézmény "védjegye".

Innen pár perc sétányira találod a Kincstárat, pontosabban a Szent Bertalan-templom Kincstárát.

A liturgikus tárgyak eme impozáns gyűjteménye lenyűgöző. Szintén egy jól megálmodott, megvalósított kiállítás a csodálatos főplébánia épületében, a Szent Koronaházban.

A személyes élmény sokkal többet mutat, mond, mint ahogy én le tudnám írni, így meg se próbálom.
Ne mulaszd el a tárlatvezetést. Egyrészt sokkal többet megtudsz az épületről, a kiállított tárgyakról, mintha csupán a magad feje után mennél, másrészt a tárlatvezető kedvessége, szívélyesége csak fokozza a hatást.

Egyébként a meglátogatott helyeken, de még az utcán is megható volt az emberek kedvessége, közvetlensége, ami vagy kisvárosi érték, vagy a helyieket dicséri, mindegy, nagyon jól esett.

Szintén pár lépésnyire látható a Szent Bertalan-templom.

A templom is megér egy "misét", de ami plusz, az egyik tornyából felülről megtekintheted a várost, távolból megszemlélheted a Mátrát.

A közel tízemeletes magasságba gyalog, számtalan lépcsőt megmászva juthatsz fel, vagy választhatod a kényelmesebb liftet, kinek-kinek ízlése szerint.

Ha már kisétáltad, kinézelődted magad, ideje megpihenni és valamit enni is.

Erre kiváló hely a BoriMami étterem.

A belső terem, a zárt terasz elegáns, ízléses, az ennivalók finomak, kiválóak, sőt, szemet gyönyörködtetőek. Nem mondom, hogy olcsó hely, de megéri felkeresni, ha már erre jársz.

Ennyi fért bele a pár órás felfedező túrába. 

                                                                                    Azt hiszem, ide érdemes visszanézni.