Miskolctapolca és a Diósgyőri vár

Tapolcára kettős indíttatásból mentünk: egy kis nosztalgia csónakázás és a barlangfürdő.

Az első akadályt, egy jó, lehetőleg ingyenes parkolót  a szállásunk egyik alkalmazottja segítségével vettük. A régi szabad strand mögötti utca középtáján van egy kapun megközelíthető murvás parkoló elég sok hellyel. Ne dőljön be senki a P-betűs trikóban integető, jó parkoló helyet ígérő hiénáknak.

A csónakázó tó ugyanolyan, mint valaha, pont akkora, talán még a szigetecskék száma is azonos, csak lecsípett belőle egy cseppet a barlangfürdő, és a vízre is ráférne egy kis takarítás. Hattyú, kacsa rendben.
A bérléssel semmi gond, pont annyian vannak a vízen, amennyien nem zavarják egymást. Igaz a vízibicikli nekem nem annyira hangulatos (ebből van több), mint a csónak, de biztosan elfelejtettek evezni az emberek. Biztosan...
Egyébként a csónakázás ugyanolyan kellemes élmény volt, mint réges-régen, az unokáknak is tetszett.

A barlangfürdőhöz érve két meglepetés ért: egyrészt az ásatás, másrészt mekkorára duzzadt a szabadtéri rész. Nekem a barlangfürdő a sziklában
lévő alagutakat néhány medencével, és maximum a kültéri kagylót
jelentette. Most kisebb-nagyobb gyerek medence, úszómedence, és a valamikori különálló kör épület (benne kabinokkal, mint valaha), a tó egy részén kialakított úszó napozó a kibővített választék. A belső rész is sokat változott, előnyére. Kapható itt mindenfajta étel-ital, viszont nagy várakozási időre számíts, főleg ebédidő tájékán.

Ez volt az utolsó, egész napos programunk, másnap hazafelé felkerestük a Diósgyőri várat, főleg azért, mert aznap kezdődtek a lovagi játékok.

A vár szépen néz ki, a középkori hangulatot teremtő díszítések még emeltek a megjelenésen, a kézműves és más árusító pavilonok élővé tették a környéket, nem is beszélve a boszorkáról, medve táncoltatóról, mutatványosról és korhű zenészekről.

A felvonuláson láthattunk lovagokat, rendi embereket, gyönyörű vizslákat, komondorokat, pulit.
Láthattál párharcot, verethettél korabeli pénzeket, lovagolhattál pónin, kézműveskedhettél, játszhattál korabeli játékokkal, ehettél krumplilángost (nagyon finom volt a számtalan ízesítéssel).

A végén megjelent a király és a királyné is, elfoglalták helyüket a trónon, mellettük udvarhölgyek, lovagok, szolgák, és egy igazi várvédő ágyú elsütése jelentette az ünnepség kezdetét

A harsogó boszorka, a kavalkád, a hangoskodás, na meg az iszonyatos hőség miatt (ásványvizet sehol sem lehetett kapni, még jó, hogy vittünk)  a gyerekek úgy döntöttek, ennyi elég volt a fenséges ünnepségből, seregből, jobb, ha hazamegyünk.


A program most már teljes:

Alsó- és Felsőhámor, Vadaspark,  Lillafüred, Újmassa, Miskolctapolca és Diósgyőr.

Tehát ennyi minden fért bele e pár napba, amik - reményeim szerint - örökre emlékezetesek maradnak a két csöppségnek!