Múzeumok Éjszakája - 2018

Az idei Múzeumok Éjszakáján már túl vagyunk, nekem is csupán egy apró szeletét sikerült megtekintenem a teljes kínálatnak, de kedvcsinálónak - úgy vélem - megteszi e rövidke beszámoló.

Mivel sok minden sok helyen volt, így kiválasztottam egy jól körülhatárolható részt, és megnéztem ott, amit csak lehetett, ami belefért az időbe. Ez a hely a Vár volt, ott pedig sorjában a következőket tekintettem meg.

Kezdtem az Országos Levéltárral, főleg azért, hogy megvegyem a karszalagot, ami mindenhová biztosította a belépést, sőt a múzeumbusz járatokra is érvényes volt. Nagyon szimpatikusnak találom a múzeumbusz megszervezését, mert 7 területre osztva Budapestet egy-egy járatra felfűzték az arrafelé felkereshető látnivalókat, amik részt vettek az éjszakai programokban. Az egyes járatok közt természetesen voltak kapcsolódási pontok, így akár mindent bejárhattál. Arrafelé, ahol jártak ezek a buszok, prospektusokat osztogattak térképpel, megállókkal, szóval ez alapján is megszervezhetted az utadat - akár.


A másik, ami miatt a Levéltárban kezdtem, a jeletkezés az egyes raktártúrákra. Ez alapján be tudtam osztani a maradék időt a többi látnivalóra, ahol nem voltak kötött időpontokhoz kapcsolódó programok.



Ezután felkerestema De la Motte-Beer palotát a Vár túlsó végén.
A kívülről semmitmondó épület csodálatos barokk belsőt takar, szép látványt mutatnak a termek, de az ünnephez kapcsolódóan még koncertekre is sorkerült ifjú tehetségek előadásában.


Rövid sétával eljutottam az Aranysas patikamúzeumhoz, ahol egy középkori patika és a hozzá tartozó műhely látható a patika, a kotyvasztás speciális eszközeivel egyetemben.


Mivel az első raktársétig még volt egy kis időm, ezért megtekintettem a Hadtörténeti Múzeum előtt és a kertjében a különböző haderőnemeket bemutató sátrakat.

Közben persze találkoztam a régmúlt "divatjainak" megfelelő egyenruhába bújt emberekkel, akik szívesen pózoltak egy-egy felvétel erejéig.

Volt itt íjászat, kispuska lövés, ólomöntés, személyre szabott dögcédula készítés, fegyver és más katonai eszköz bemutatója, szóval volt mit megnézni.

Mivel ezek már nem az első raktártúrák voltak részemről, így már láttam a felajánlott lehetőségek közül jó párat, illetve nem is érdekelt mind, ezért kettőt választottam ki.


Az egyik az abszolutizmus korát mutatta be, nem csak az árnyoldalakra helyezve a hangsúlyt, sőt kiemelve, a visszás politikai helyzet ellenére milyen prosperáló volt országunk - akkor.

A másik a mecénások néven szerepelt. Itt a valamikori felső réteg és az általuk támogatottakról fennmaradt dokumentumokat mutatták be.


Ilyen volt Csokonay hálálkodó levele, a tolnai Festetits útlevele, egy igazi kutyabőr, valamint a nemesi házasságkötés elengedhetetlen feltételül szolgáló négy generációs családfa, pntosabban a négy generáció nemesi mivoltát bizonyító okirat.
Ezeken túl még számtalan, több száz éves iratot vehettél a kezedbe, szemlélhettél meg, a hozzájuk tartozó izgalmas, érdekes kerettörténeket kíséretében.


Remélem a fentiek elegendőek voltak ahhoz, hogy jövőre, a Szent Iván éjszakájához kapcsolódó Múzeumok Éjszakáján te is részt vegyél, élvezd a számtalan program adta lehetőséget!

Habsburg nádori kripta - Magyar Nemzeti Galéria

Ez most egy rövidke bejegyzés lesz, valóban csupán figyelem felhívás, képes ajánlat, mégpedig a Habsburg nádori kriptáról.
A kripta, a temetkezési hely a Magyar Nemzeti Galéria alagsorában található, egyelőre csak vezetéssel, és előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Azért van kvázi ingyenes vezetés is, mondjuk az "Emlékhelyek napja" alkalmából. A kvázi azt jelenti, hogy a Galériába a belépőt meg kellett venni, de egyúttal ott is érdemes nézelődni, sőt!
Egyszer, legalább egyszer érdemes felkeresni.

BUDAPEST100 - nyissunk a térre - 2018.05.06.

Ez évben is megrendezésre került a Budapest100, az idén a terek jegyében. Megjegyzem, nem túl nagy hírverés keretében. Részemről is a véletlen, a szerencse segített hozzá, hogy egyáltalán tudomásomra juthatott. A Klauzál téren járva szembesültem azzal, hogy már egy napja folynak az események.

Be is mentem a hirdetett helyre, ahol a programfüzeten túl nem sok mindent találtam, láthattam, de még a téren sem volt sok minden.

Elsőként áttanulmányoztam az ajánlatot, és szegényesnek tűnt, de a közeli Hunyadi téren több, konkrétan 3 ház is látogatható volt, így arra vettem az irányt. Végül is megérte, nagyon megérte.


Kezdem a 10. számú házzal. Valaha csodálatos lehetett, aminek már csak - sajnos - a nyomai maradtak meg.

A szokásoshoz képest is díszesebbek a lépcsőkorlátok, a gangfolyósó korlátjai.

Különleges megoldásu az első lépcsőfordulóban kialakított hídszerű, az udvarra nyíló rész. A vasból készült részek még úgy-ahogy tartják magukat, küzdenek a rozsdával, de a vakolat már régen megadta magát. Nagyon szomorú látvány... A lakók nem is képviseltették magukat. Miért?




Más volt a helyzet a 7. szám alatt. Bár itt, maga az épület közel sem olyan impozáns, mit a 10., de a lépcsőház tipp-topp, szépen felújítva, plusz a szervezők és a lakók is szép számmal fogadták a látogatókat.

Készültek gyerekprogrammal, rejtvénnyel, amihez a megoldások a Lakószínház előadásában látható tízperces darabban hallhatóak voltak.



E kettő ötvözete (impozánsság + lakók szívélyessége) a 3. szám. Az épület nem csak valaha, hanem most is szép, mit szép, gyönyörű, és a lakók is állandó ügyeletet tartva segítettek a programok megismerésében, az eligazodásban.

Mert látnivaló - a házon kívül is - akadt bőven. Mivel szombati programkén szerepelt csak a szikvízüzem, a szódagyártás bemutatása, így arról lecsúsztam.



Láttam viszon a "félemeleten" (máshol ez minimum 2 szint!) található zsinagógát, ahol a rabbi - mondhatom - telt ház előtt tartotta a folyamatossá váló ismertetését a zsidóságról, a zsinagógáról, és válaszolt a közben felmerült kérdésekre.
Mindezt ízesen, jó kedéllyel, alapos ismerettel tette.



Láttam ugyanitt a ház korabeli életéről készült képeket.


Láttam a legfelső szinten Duray Tibor festőművész reprodukcióiból készített kiállítást.



Láttam a ház nyilvánvalóan szeretett és jól tartott macskáját, Tigris személyében (ezt gondolom nem kell megmagyráznom).



Összefoglalva a nem túl biztatóan induló felfedező túra hatalmas élménycsomaggal zárult, azaz teljesült az ősi igazság: ne ítélj elsőre!

Kamalduli Remeteség - Majk

Van egy hely, ami eredetileg az elmélyülés helye volt, némaságot fogadó szerzetesek népesítették be, de immáron 250 éve nem tölti be ezt a szerepét.

Ha felkeresed manapság, most is átérezheted mindazt, amit a hajdani lakói érezhettek, élhettek át nap mint nap. Ez a hely Majkon a Kamalduli Remeteség, illetve  az Esterházy kastélyként funkcionáló épületszárnyak.



Eredetileg a remetéknek 20 cellalakást terveztek, de mind nem valósult meg támogatók hiányában, de 17 elkészült, és nagyon szép állapotban várja a látogatókat. A hajdanán támogatókat, illetve az egyes lakhelyek fenntartásához hozzájárulókat a lakások homlokzatára felhelyezett családi címerrel "jutalmazták".

A remeték életének irányításában jelentős szerepet ellátó templomnak sajnos már csak a tornya maradt meg, de így is impozáns.


A cellalakások végtelenül egyszerüek, nem túl nagyok, de egy, a világtól elvonult embernek megfelelő helyet biztosítottak a minennapi élethez. A legnagyobb helyiség, a hálószoba az étkezést, az alvást, az elmélyülést szolgálta ki, a másik, a dolgozószoba annak a tevékenységnek adott helyet, amit a remete végzett (gyertyaöntés, famunkák, fűszernövények feldolgozása, és még számtalan), volt egy kis élelem tárolására szolgáló kamra, és az imádkozás helyéül szolgáló kápolna, ami meglepő módon igen díszesre sikeredett.






Minden lakáshoz tartozott egy kis kertecske, amit főleg fűszernövényekkel ültettek be. Itt töltötte a remete azt a szabadidőt, ami a napi nyolc órai imádkozás és a rá hárult munka után még maradt.







A cellalakásoktól elválasztva, egy nagyobb udvart körül ölelve található az eredetileg a remetéket kiszolgáló személyzetnek, a közös helyiségeknek, a konyhának, könyvtárnak, gyógyszertárnak, betegszobának, gazdasági helyiségeknek, vendégszobáknak, a prior, a vezető, illetve a nem magányban élő testvéreknek helyt adó épület, amit a remeték távozása után a posztómanufaktúra átmeneti ideje után az Esterházyak vadászkastélyként használtak.





Persze itt van még a remeték közös étkezéseinek, imáinak helyt adó refektórium, csodálatos díszítéssel.


A valamikori kastély helyiségeiből csupán néhányat rendeztek be felvillantva az akkori élettér berendezési tárgyait, azt a miliőt, amiben a tulajdonosok és vendégeik élhettek.

Keresd fel ezt a sok mindent megélt szent és egyben profán helyet tested, lelked felüdülése gyanánt!

Esterházy-kastély (Pápa)

Pápa - varázslatos belvárosa, műemlékei ellenére - mintha vesztett volna fényéből. Sajnos. Jó pár étterem zárva, a valamikori kiváló kávézónak hűlt helye.
Remélem ez nem lesz sokáig így.

A csodálatosan felújított Esterházy-kastély mindesetre reményt táplál. Nem csupán a kastély, hanem az egyik szegletében "megbújó" étterem, a Quinquin is.




Most először bővebben a kastélyról, arról a tárlatvezetésről, amit eddig máshol még nem láttam (ez nem jelenti azt, hogy nincs is), és nagyon élvezetes volt.



A barokk ruhába beöltözött tárlatvezető először Pápa történetével ismertet meg egy rövidke, ennek ellenére informatív filmen keresztül.


Ezután felkeresitek a gyönyörű kápolnát, ami a szokással szemben itt az emeleten található. Csodálatos minden szeglete, díszessége ellenére egyszerüséget tükröz, ez még inkább növeli a látványosságot.




Majd következnek a főúri lakosztály díszes szobái, termei.


Természetesen a ház asszonya, az Úrnő fogad személyesen, majd a ház Urával együt kalauzol teremről teremre. Közben élőképekkel, előadásokkal bevezetve - ha csak egy pillanatra is - a valamikori nyüzsgő életbe.






A szereplők a kor nyelvezetén szólnak hozzád, ezzel is erősítve az érzetet, hogy visszacsöppentél a régmúltba. Kellemes a hatás.




Természetesen közben bőven van idő megcsodálni a falak kárpitját, a stukkókat, a tükröket, a faberakásokat, a bútorokat, és mindazt, ami a hangulat megteremtéséhez elengedhetetlen.

Amennyiben még tovább szeretnéd fokozni az élvezeteket, keresd fel a kastély éttermét. Nekünk ez is maradandó élménnyé vált.

Gondolom tél lévén a látogatók száma nem túl nagy, így ehhez igazodva az étlap választéka sem túl gazdag, de mindenki találhat magának valót.


Amit - személyes tapasztalat alaján - feltétlenül javasolhatok, az a szűzérmék puliszkával, és a császármorzsa. Többszöri bécsi élmény alapján bátran állíthatom, ez minden tekintetben eléri, hacsak nem túlszárnyalja a császári városét.

Könnyen eldöntheted, keresd fel Pápát, látogasd meg az Esterházy-kastélyt, és étkezz a Quinquin étteremben!