Miskolctapolca és a Diósgyőri vár

Tapolcára kettős indíttatásból mentünk: egy kis nosztalgia csónakázás és a barlangfürdő.

Az első akadályt, egy jó, lehetőleg ingyenes parkolót  a szállásunk egyik alkalmazottja segítségével vettük. A régi szabad strand mögötti utca középtáján van egy kapun megközelíthető murvás parkoló elég sok hellyel. Ne dőljön be senki a P-betűs trikóban integető, jó parkoló helyet ígérő hiénáknak.

A csónakázó tó ugyanolyan, mint valaha, pont akkora, talán még a szigetecskék száma is azonos, csak lecsípett belőle egy cseppet a barlangfürdő, és a vízre is ráférne egy kis takarítás. Hattyú, kacsa rendben.
A bérléssel semmi gond, pont annyian vannak a vízen, amennyien nem zavarják egymást. Igaz a vízibicikli nekem nem annyira hangulatos (ebből van több), mint a csónak, de biztosan elfelejtettek evezni az emberek. Biztosan...
Egyébként a csónakázás ugyanolyan kellemes élmény volt, mint réges-régen, az unokáknak is tetszett.

A barlangfürdőhöz érve két meglepetés ért: egyrészt az ásatás, másrészt mekkorára duzzadt a szabadtéri rész. Nekem a barlangfürdő a sziklában
lévő alagutakat néhány medencével, és maximum a kültéri kagylót
jelentette. Most kisebb-nagyobb gyerek medence, úszómedence, és a valamikori különálló kör épület (benne kabinokkal, mint valaha), a tó egy részén kialakított úszó napozó a kibővített választék. A belső rész is sokat változott, előnyére. Kapható itt mindenfajta étel-ital, viszont nagy várakozási időre számíts, főleg ebédidő tájékán.

Ez volt az utolsó, egész napos programunk, másnap hazafelé felkerestük a Diósgyőri várat, főleg azért, mert aznap kezdődtek a lovagi játékok.

A vár szépen néz ki, a középkori hangulatot teremtő díszítések még emeltek a megjelenésen, a kézműves és más árusító pavilonok élővé tették a környéket, nem is beszélve a boszorkáról, medve táncoltatóról, mutatványosról és korhű zenészekről.

A felvonuláson láthattunk lovagokat, rendi embereket, gyönyörű vizslákat, komondorokat, pulit.
Láthattál párharcot, verethettél korabeli pénzeket, lovagolhattál pónin, kézműveskedhettél, játszhattál korabeli játékokkal, ehettél krumplilángost (nagyon finom volt a számtalan ízesítéssel).

A végén megjelent a király és a királyné is, elfoglalták helyüket a trónon, mellettük udvarhölgyek, lovagok, szolgák, és egy igazi várvédő ágyú elsütése jelentette az ünnepség kezdetét

A harsogó boszorka, a kavalkád, a hangoskodás, na meg az iszonyatos hőség miatt (ásványvizet sehol sem lehetett kapni, még jó, hogy vittünk)  a gyerekek úgy döntöttek, ennyi elég volt a fenséges ünnepségből, seregből, jobb, ha hazamegyünk.


A program most már teljes:

Alsó- és Felsőhámor, Vadaspark,  Lillafüred, Újmassa, Miskolctapolca és Diósgyőr.

Tehát ennyi minden fért bele e pár napba, amik - reményeim szerint - örökre emlékezetesek maradnak a két csöppségnek!

Lillafüred, Újmassa

Folytatva a kirándulást Lillafüred és tágabb környezetében, most a lillafüredi kisvasút következik. Hivatalos nevén a Lillafüredi Állami Erdei Vasút, ami Miskolcról indul és Garadnáig megy. Az indulás helyét megtalálni sem egyszerű, ott helyben pedig semmi segítségre ne számíts. Parkolj, ahol tudsz, ha balga módon kocsival jöttél idáig. A jegypénztárban a felvilágosítás = 0. Megkérdeztem, van-e lehetőség egyes állomásokon leszállni és visszaszállni később. A válasz: akár egy megállót megyek csak, akkor is az egész árú jegyet kell megvennem. Vettem két felnőtt és két gyerek jegyet. Később derült ki a jegykezelőt megkérdezve, hogy családi jeggyel akárhol, akár mennyiszer le- és felszállhatsz. Gondolom, két felnőtt és két gyerek jogosult lehet(ne) családi jegyre!? A végállomás pedig siralmas, szánalmas (a kép a lillafüredi megállót mutatja, ami igen szép). Inkább lenne helyette a diósgyőri megálló, ahol létezik még egy szép épület, és talán parkolóhely is lehetne. Nem is beszélve, hogy a két állomás közti szakasz nem túl izgalmas. Nyafogás vége.

Nyáron egy és negyed óránként jár, többnyire megtelik, így ha jó helyet akarsz, időben menj ki az állomásra. Indulás előtt úgy negyedórával hamarább ér be. Két nyitott és egy zárt vagonból áll. Jó időben a nyitott az igazi, de a zárt ablakai is lehúzhatók, ott is élvezheted a szellőt (és a dízel füstöt időnként). Csodálatos környezetben kanyarog felfelé, hol az erdő fái, hol sziklák közt, hol viadukton, hol alagútban, ahol a visítás kötelező (mindenkinek). Széldzsekit azért vigyél, főleg a gyerekeknek, meg sapkát, akár még nyáron, napsütésben is, hisz az erdő hűsebb mindig.

Mi Lillafüredig terveztük az utat, ez is fél órát tett ki. Lillafüreden a vasútállomás környékén, a parkban ottjártunkkor volt egy játszóházacska gyerekeknek, amit a mieink nagyon élveztek. A közelben étkezhetsz, vásárolhatsz mindenféle "fontos" dolgot, fagyizhatsz. Persze vannak ingyenes szórakozások, mint az elhajlott faágon mászás, átkelés köveken a patak felett, a park - talán - vidra szobrának a meghódítása, madarak kergetése.
A WC az állomás épületében található, nincs vele különösebb gond, csupán a belépéshez százas érme kell, pénzváltó pedig nincs. Egy cseppet ez a művelet, már mint a pénzváltás, összehozza az embereket. A mai világban azért ez sem rossz. Lehet, hogy ez volt a cél?

A másik, kimondottan lillafüredi program a Szent István cseppkőbarlang  felkeresése volt.
Amennyiben kocsival jössz, akkor két parkolóhely közül választhatsz: az egyik, a park végében maszek, óránként 300 forint, a végén kell fizetni. A másik a városi. Vagy dobálod a pénzt, megpróbálod kiszámítani az ott tartózkodás időtartamát, vagy sms küldésével indítod és zárod le a parkolást. Ez sem drága, a parkoló órán minden információ szerepel, és elég közel van a barlanghoz.

Ide igen jól öltözz be, mert télen-nyáron 10 fok körüli a hőmérséklet, tehát pulóver és valami vízhatlan kabát elkel. Minimális létszám 10 fő és óránként indítják a túrát. Szépek a cseppkövek, a gyerekeknek is tetszett, viszont a sötétségtől tartottak, gondolom, mert a barlang, mint szó, nagy nyomott hagyott bennük (később a barlangfürdőnél ez némi bonyodalmat is okozott).


A Hámori-tóhoz, a Palota Szállóhoz, a vízeséshez, a függőkerthez (ez éppen felújítás alatt) nem mentünk el, mert enyhén életveszélyes az egyébként sem túl széles, kanyargós út nemlétező padkáján bukdácsolni, főleg ilyen pici gyerekekkel. Valami megoldás erre? Vagy ha évtizedekig jó volt, jó lesz továbbra is?


Ha már itt vagyunk, akkor az őskohót is felkerestük, ami ugye Újmassán van. Pár kocsinak van hely, az idegenvezető kedves, örömmel mutatja be a kovács műhelyt és a kiállítási épületet. A műhelyben a gyerekek pár dolgot kipróbálhatnak, ami szintén nagy élmény.

Persze ennek az útnak van egy személyes vonatkozása is, mégpedig az egyik ükapám Alsóhámorban élt és az őskohóban dolgozott. Mondjuk ezzel előtte is tisztelegtem.

Alsó- és Felsőhámorról, a vadasparkról már írtam, még Tapolcán a csónakázó tó, a barlangfürdő és a Diósgyőri-vár van hátra.

Alsó- és Felsőhámor (kirándulás unokákkal)

 A mostani ajánlásom, pontosabban ajánlásaim az eddigieknél még inkább személyesek lesznek, hiszen az unokákkal, a két legidősebb unokával töltött pár napról szólnak. Ebből adódóan aki úgy négy-ötéves gyerekekkel szeretne egy kellemes, élménydús négy éjszakás programot, kövesse a mi utunkat, kipróbált, garantáltan sikeres. Egy nagymama feltétlenül szükséges, nélküle bele se merj vágni!

Kezdem a szállással. Alsóhámor vége tábla előtt (Miskolcról Lillafüred felé) balra egyből a szemedbe ötlik a Hotel Szeleta épület együttese. Egy keskeny völgybe szorult falucska idilli nyugalmával, kristálytiszta levegővel nyújt lehetőséget a kikapcsolódni vágyóknak, a közelben fellelhető számtalan program pedig az aktív pihenést kedvelőknek is megfelelő. Mindez a Bükkben!

 A szállás kiváló, a személyzet szolgálatkész, kedves, semmi gond sem lehet. Apróság, hogy csak reggelit tudnak biztosítani, de a közelben számtalan étkezési lehetőség van. Részemről a közvetlen szomszédságban található Fridolin Fogadót ajánlom, a csülkös sztrapacska, a túrós tészta, és a brassói garantáltan finom, a gyerekeknek is ízlett. Várakozás közben az étterem kertjében hintázhattak, így lekötötték magukat, ami azért fontos szempont.



A falu másik végén, vagy kezdetén találod a régi Molnár Csárdát megújulva, festői környezetben, elég drága étkekkel, amik nekünk nem nagyon ízlettek, nem voltak különlegesek. Az is lehet, hogy mi választottunk rosszul?


Alsóhámorban ettől több nincs is, viszont a pár kilométerre lévő Felsőhámorban van egy különleges fekvésű temető és egy kohászati múzeum.

A temető egy völgykaréjban fekszik, kevés ilyen létezik. Sokat mesélhetnek a sírfeliratok, a régiek és újak a helybéli lakosságról, milyen nációhoz tartoztak, kik tevékenykedtek itt, míg a vasgyártás a mindennapi betevőt adta.
Megtalálni nem könnyű, feltétlenül vedd igénybe a helyiek segítségét (nekünk egy tizenéves fiúcska segített abszolút korrekt és alternatívát is kínáló útbaigazítással). Mi a gyalogos megközelítést választottuk, csupán pár száz méter az úttól.
A zúzalékos út jó ha egy kocsi szélességű, és bármikor jöhet valaki szembe, ezt nem ajánlom.


A kohászati múzeum szintén érdekes lehet a piciknek a sok bemutatott eszköz miatt. Kis mesével akár még okosíthatod is őket a nélkül, hogy észrevennék. Ottjártunkkor a legfelső szinten egy körbejárható, tapogatható, kipróbálható őskori "vaskohó" nyerte meg az unokák tetszését leginkább. A nyitvatartási idő kicsit fura, csütörtök volt az első nap, az útikönyv szerint kedd, így inkább érdeklődj előtte telefonon, nehogy hiába menj. Felsőhámor két utcából áll, ami egyirányú, azaz egy óriási körforgalom, vagyis ha valamit elnéztél, megkerülheted újra az egész települést.

Talán idevaló még a Miskolci Vadaspark (Miskolcról Lillafüred felé menve a város végét jelző tábla előtt, jobbra a hegyekben).
A bejárat előtt egy kis ketrecben egy nyuszi vár csalogatásként, valamint egy ingyenes ugráló váracska. Mindkettő tetszett a gyerekeknek.
Bent sokféle állatot tekinthetsz meg, vannak megmászható szobrok, játszótér az energia lekötésére. Apró bosszússág a kevés étkezési lehetőség. Az egyik büfé konyhája (a bejáratnál) felújítás alatt volt ottjártunkkor, a másik, már bent nem bírta ellátni a nem túl népes vendégsereget sem, sokan feladták a várakozást, így mi is. Maradt a magunkkal hozott biztonsági szendvics.
Séta közben láthatsz testközelből vadászsólymot, vadászgörényt, kecskegidát, kígyót, ami piton, ez utóbbit meg is simogathatod.

Mivel a vadaspark megközelítése és elhagyása egyirányú utakon keresztül lehetséges, nem ott lyukadsz ki a főútra, ahol bementél, így figyelj rá, hogy merre kell fordulni a továbbhaladáshoz. Ja, a parkoló ingyenes.

Ez lenne az első csokor a beszámolóból.
A folytatásban: Lillafüred, a Szent István barlang, a kisvasút, Újmassa az őskohóval, Miskolctapolcán a barlangfürdő, valamint a Diósgyőri vár.