Mi Lillafüredig terveztük az utat, ez is fél órát tett ki. Lillafüreden a vasútállomás környékén, a parkban ottjártunkkor volt egy játszóházacska gyerekeknek, amit a mieink nagyon élveztek. A közelben étkezhetsz, vásárolhatsz mindenféle "fontos" dolgot, fagyizhatsz. Persze vannak ingyenes szórakozások, mint az elhajlott faágon mászás, átkelés köveken a patak felett, a park - talán - vidra szobrának a meghódítása, madarak kergetése.
A WC az állomás épületében található, nincs vele különösebb gond, csupán a belépéshez százas érme kell, pénzváltó pedig nincs. Egy cseppet ez a művelet, már mint a pénzváltás, összehozza az embereket. A mai világban azért ez sem rossz. Lehet, hogy ez volt a cél?
A másik, kimondottan lillafüredi program a Szent István cseppkőbarlang felkeresése volt.
Amennyiben kocsival jössz, akkor két parkolóhely közül választhatsz: az egyik, a park végében maszek, óránként 300 forint, a végén kell fizetni. A másik a városi. Vagy dobálod a pénzt, megpróbálod kiszámítani az ott tartózkodás időtartamát, vagy sms küldésével indítod és zárod le a parkolást. Ez sem drága, a parkoló órán minden információ szerepel, és elég közel van a barlanghoz.
Ide igen jól öltözz be, mert télen-nyáron 10 fok körüli a hőmérséklet, tehát pulóver és valami vízhatlan kabát elkel. Minimális létszám 10 fő és óránként indítják a túrát. Szépek a cseppkövek, a gyerekeknek is tetszett, viszont a sötétségtől tartottak, gondolom, mert a barlang, mint szó, nagy nyomott hagyott bennük (később a barlangfürdőnél ez némi bonyodalmat is okozott).
A Hámori-tóhoz, a Palota Szállóhoz, a vízeséshez, a függőkerthez (ez éppen felújítás alatt) nem mentünk el, mert enyhén életveszélyes az egyébként sem túl széles, kanyargós út nemlétező padkáján bukdácsolni, főleg ilyen pici gyerekekkel. Valami megoldás erre? Vagy ha évtizedekig jó volt, jó lesz továbbra is?
Ha már itt vagyunk, akkor az őskohót is felkerestük, ami ugye Újmassán van. Pár kocsinak van hely, az idegenvezető kedves, örömmel mutatja be a kovács műhelyt és a kiállítási épületet. A műhelyben a gyerekek pár dolgot kipróbálhatnak, ami szintén nagy élmény.
Persze ennek az útnak van egy személyes vonatkozása is, mégpedig az egyik ükapám Alsóhámorban élt és az őskohóban dolgozott. Mondjuk ezzel előtte is tisztelegtem.
Alsó- és Felsőhámorról, a vadasparkról már írtam, még Tapolcán a csónakázó tó, a barlangfürdő és a Diósgyőri-vár van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése