Következő kirándulásunk célja a Bohinj tó körüli látnivalók felkeresése volt.
Elsőként a Vogel hegyre mentünk fel kabinos felvonóval. Már út közben is szédületes volt a látvány, felérve ez még csak fokozódott.
Amikor felérsz, kilépsz a kabinból, szánj rá kis időt a nézelődésre mielőtt belépnél az épületbe, ugyanis innen a legjobb a kilátás.
Másrészt öltözz fel jól, mert legalább tíz fokkal hidegebb lesz, mint az induló állomásnál, nem is beszélve a szélről.
Körülnézve meglátod a Triglav Nemzeti Park majd' mindegyik kétezresét, köztük a 2800-as Triglav-ot.
Fent túl sok nézelődni való ezen túl nincs, így az a fél óra, míg a felvonó elindul újra lefelé, bőven elég lesz.
Azért még megnézheted az alpesi kertet, ahol a környék növényeit mutatják be szépen megtervezve, információs táblákkal felszerelve.
Visszaérkezésünk után felkerestük a pár száz méterre lévő első világháborús temetőt, amiben már csak a Monarchia katonáit temették el, immáron feliratos sírokba.
Számtalan magyar névvel is találkozhatsz, de azért akad "Unbekannt" felirat is.
Következő állomás a Száva folyó egyik forrása, ami tulajdonképpen a sziklából előtörő Savica vízesés. Ez a folyó Bohinjka ága, ami egyesülve a Dolinka ággal alkotja a Szávát.
Nagyjából 600 lépcsőn baktatva éred el a vízesést, de közben lankásabb részeken, vagy kialakított pihenőhelyeken szusszanhatsz egy cseppet a közel félórás úton.
Közben sem fogsz unatkozni, mert a sziklákon nőtt óriások, a mohával takart fák, kövek, a virágok szemet gyönyörködtető látványa biztosan leköti a figyelmedet.
A túra kiindulási helyén figyeltünk fel egy különleges képződményre, ami a fa északi oldalán megtelepedett mohából, és az azon fejlődő páfrányokból állt. Teljesen meseszerű volt.
Ezután meglátogattuk a Bohinj tó túlvégén található Ribčev Laz települést.
A tóból elfolyó Száva folyó felett ívelő kőhíd a 15. századi, gyönyörű freskókkal díszített Szent János templommal együtt kiváló fotótéma.
A tóban úszó vadkacsák az első vízbe dobott kenyérdarabra csapatostul megindulnak, mintha valami titkos riadólánc működne.
Egy kis pihenésre, sétára feltétlenül érdemes itt is megállni.
Hazafelé tartó utunk utolsó állomása Maribor, Szlovénia második legnagyobb városa volt.
A történelmi belvárosban sétálgatva sok szép épületet, köztük a várat (németül Marburg a neve, nem véletlenül), a Dráva partján pedig egy 400 éves szőlőtőkét csodálhatsz meg.
Szóval érdemes itt is legalább egy, vagy inkább két órát eltöltened.
Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy minket lenyűgözött Szlovénia általunk meglátogatott része a vendégszeretetével, a gyönyörű látnivalóival, a renddel, a tisztaságával.
Feltétlenül keresd fel, nem fog csalódni!
Előzmények:
Várak/1
Várak/2
Barlangok, egy folyóvölgy, és egy szurdok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése