Mielőtt belekezdenék a csodálatos egy hét elmesélésébe, azelőtt az utazási irodát szeretném propagálni, a Fehérvár Travelt.
Ez már a sokadik utunk volt velük, eddig egyszer sem okoztak csalódást. Érdekes, lenyűgöző helyek, kényelmes, modern busz, kiváló sofőr, színvonalas idegenvezetés, kellemes szállás jellemző minden útjukra.
Szállásunk egész hét alatt egy picurka faluban, Szlovénia, Ausztria, és Olaszország találkozásánál, Krajnska Gorában volt. Ez a település egy igazi sícentrum télen, nyáron pedig hasonló turistáknak és konferencián résztvevőknek ad otthont.
Innen jártuk be Szlovénia nyugati részét egészen délig, átruccanva Triesztbe is, a Miramare kastélyhoz.
Mivel a Júliai-Alpokban, a Triglav Nemzeti Park peremén helyezkedik el, ezért a reggelek igen csak hűvösek, a hegyoldalakat pára lepi el, a magasabb csúcsok felhőkbe burkolóznak.
Amint megjelenik a nap, egyből jelentős változás áll be, a pára kezd felszállni, lassan minden felszárad, és kellemes meleg lesz. Hacsak nem esik az eső...
Mert arra van esély. Nekünk szerencsénk volt, mert vagy útközben ért el bennünket, vagy a célállomáson zavart be egy kávázóba, maximum negyedórára. Az pihenésnek éppen megfelelt.
Odafelé persze megálltunk Ljubljanában, a nem túl nagy fővárosban, ahol a történelmi városmagot és a várat néztük meg. A Ljubljanica folyó a hidakkal, a parton számtalan étteremmel, sörözővel, kávézóval akkor is felkeresésre ajánlott hely, ha éppen nem akarsz csodaszép, Monarchiabeli épületeket látni.
A vár lentről mutatós, egyébként nem túl nagy, de szépen felújítva várja a látogatókat. Akár siklóval is megközelítheted, de gyalog is beléphetsz a várkapun.
Egy számunkra fontos emlék kapcsolódik hozzá, mégpedig gróf Batthyány Lajos, az első alkotmányos miniszterelnökünk három hónapos, kivégzése előtti itteni raboskodása.
Ha már vár, akkor maradjunk a témánál, mert egy posztba úgysem férne bele az összes élmény bemutatása.
Első meglátogatott várunk a bledi volt (azaz a második).
Bled önmagában is egy csodálatos város, mellette a meseszép környezetben elhelyezkedő tó, rajta egy kis szigetecske templommal, és a tó felett magasodó szikla tetején a vár.Szépen felújítva (akkoriban is lelkesen dolgoztak rajta), érdekes múzeummal, gyönyörű kilátással a tóra, a hegyekre.
Éppen ezeréves fennállását ünnepli.
A tóra pletnával juthatsz el, majd egy félóra múlva visszahoznak.
Úgy nagyjából ez a fél óra elég is a tenyérnyi hely bejárásához, a templom megtekintéséhez. Van egy harang, amit ha sikerül háromszor megkongatnod, akkor teljesül a kívánságod, de nekem nem sikerült...
Nem azért, mert nem tudtam, hanem a népes kínai turista csapattól esélyem sem lett volna odajutni. Pár sikertelen és egy sikeres próbálkozást megtekintve feladtam a reményt.
A városban van még egy kihagyhatatlan nevezetesség, mégpedig a bledi krémes. Azt állítják, hogy ők találták ki, de ez lényegtelen, a lényeg a minősége, az íze.
Kiváló, a krémesek közt a legjobb. Ehetsz sokfelé, de a legfinomabbat a Park Hotel előtti kávézóban kapod. Annyira jó, hogy a verebek már ott sorakoznak, várva az elfogyasztását, mert nekik a morzsákra fáj a foguk. Akarom mondani a csőrük.Folyt. köv. (várak/2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése