
Szinte mindent elmondtam ebben az igencsak bővített mondatban, de mégsem.

Így a kertben ülve sem zavaró a forgalom zaja.

Pár szó a személyzetről. Profizmusuk szembeötlő, kezdve az étlapok átadásától, bezárva a tányérok akkurátusos elhelyezéséig előtted, hogy az első pillanattól kezdve már a látvány is lenyűgözzön.

Amikor kell ott vannak, ha éppen nincs szükség a segítségükre már távoznak is. Értik és alkalmazzák is a humort, ami számomra egy kellemes környezet elengedhetetlen kelléke. Amire tudnak, arra egyből választ adnak, ha nem tudják a megoldást, megkérdezik az illetékest.

Egy ehető virág mibenléte után érdeklődtünk, amire a főszakácstól meg is jött a válasz, amint tudott erre egy kis időt szakítani.

Nem sok bizodalmam volt az olyan ennivaló iránt, ami a látványával akarja megfogni a vendégeket, egy falatnyi étek mindenféle színekkel, díszítésekkel, szerényen meghúzódva egy hatalmas tálon.
Ezt erőteljesen megcáfolták az ott fogyasztott főételek és desszertek.
Alapvetően mind igaz rájuk, amit az előbb leírtam, de...
Egyáltalán nem volt egyik sem kevés, amikor megetted, egyáltalán nem maradtál éhes, kellemes jóllakotság érzése fogott el. No és az ízek kavalkádja, harmóniája, ellentéte olyan élményben részesít, amit kevés helyen kaphatsz meg.

Szaporíthatnám a szót a végtelenségig, csupán egy módja van, hogy meggyőződj az általam irtakról, keresd fel e kiváló helyet, érezd magad olyan jól, mint én, és távozz olyan kulináris élménnyel, amire csak igen ritkán kerülhet sor.
Ja, még valami.
Amikor már ettél, ittál, eleget társalogtál, akkor a sétányon folytathatod a kellemes estét további beszélgetéssel, ezzel koronázva meg a látogatásodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése