A Magyar Zene Háza a Városligetben minden téren lenyűgöző, mind a külsőt, mind a belső tereit, mind a kiállítást tekintve.
Mielőtt megnéznéd a Házat, előtte érdemes elidőzni a mellette kialakított szabadtéri "játszótéren". Itt számtalan, különböző hang kiadására alkalmas eszköz van, ami nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek figyelmét is leköti.
Ha már kijátszottad magad, megcsodálhatod az épületet. Az impozáns megjelenésen, színeken túl a szögletesség teljes hiánya feltünő, szemet gyönyörködtető, megnyugtató. Szavaknál a képek, a látvány sokkal többet mond, egyszerűen meg kell tapasztalnod.
A mennyezet díszítése követi a kültérit, ezzel összekötve a kinti és a benti világot.
A ruhatár kötelező, a táskát is le kell adnod, ha valamelyik kiállítást, eseményt fel akarod keresni. Gyors, kulturált és biztonságos, ingyenes.
Van még egy shop, könyvekkel, lemezekkel, dísz- és emléktárgyakkal. Igényes, szép ajándéktárgyakat vehetsz, igaz, nem túl olcsón, de ez relatív.
A földszinten és az első emeleten találhatók az étkezésre szolgáló helyek. Most még csak a földszinti volt nyitva cukrászda jelleggel, de ez rövidesen felköltözik az első emeletre, itt pedig étterem fog működni. Az árakra itt sem lehet "panasz"...
Most pedig az élményekről.
Kezdem a hangdómmal, a -2. szinten, ide gyalog egy csigalépcsőn, vagy lifttel juthatsz le.
Ez egy kupolás terem, telerakva babzsákokkal, ahonnan kényelmesen elterülve élvezheted a húszperces vetítést.
Alapvetően hanghatásokra épül a film, de a képi hatás is leköti a figyelmedet. Az utolsó képkockákat úgy készítették, mintha egy zenekar közepén, egy forgószínpadon ülnél, szédítő.
Közvetlen mellette található az állandó kiállítás.
Mielőtt belépnél, kapsz egy fejhallgatót egy nyakba akasztható, nagyjából mobil méretű kütyüvel, amivel semmi dolgod nem lesz, csupán a hangerőt szabályozhatod.
Innentől sodornak magukkal az élmények.
Minden állomáson az aktuális információt, zenét hallhatod, néhány helyen a megadott helyre állva választhatsz a lehetőségek közül.
Van itt minden, pestiesen szólva, mint a búcsúban.
Ami - a szépen, igényesen felépített termeken túl - különösen megkapó, az interakció. Van, ahol kijelölt helyen megállva válszthatsz a meghallgatható zenék közül, vagy egy hangszer elé állva kapsz egy rövidke, de annál tartalmasabb áttekintést róla, érdekes, hasznos kiegészítő információkkal.
Van ahol aktívan alkothatsz, van ahol relaxálhatsz, vagy csak szemlélődhetsz.
Minden kiállítási tér ötletes, kihasználva a technika vívmányit úgy, hogy téged is belevonnak a történésekbe.
Két-három órát biztosan eltöltesz itt, ez garantálható.
Összefoglalva: Lenyűgöző, fantasztikus, és még számtalan hasonló jelző jut eszembe a Magyar Zene Házával kacsolatban.
Köszönet az ötletért, a szervezésért, a tervezésért, a megvalósításért, a működtetésért.
Innen gratulálok mindenkinek!
A személyzet profi, szívélyes, segítőkész.
Az eddig látott kiállítások közül ez volt a legjobb, amit valaha is felkerestem.
Rajta, te is legyél részese ennek az élménynek!
Művelődési ház jellegű: a lehető legolcsóbb berendezés, építési anyagok, hatalmas csavarokkal felszerelt aranyozott préslemezből kivágott levélformák, gipszkarton, elcseszett veszélyes csigalépcső, melynek korlátját orkok festhették le, annyira ronda. Az egész épület összességében véve levegőtlen, kicsi, babaház szerű és a fehér falak, a steril környezet miatt, olyan az érzés, hogy kórházba, vagy orvosi rendelőbe érkeztünk. A berendezési tárgyakat a Vivrén rendelhették jutányos áron, és még mindig folynak munkálatok, koránt sincs kész az épület. A incurka koncertteremben meg függönnyel és paravánnal próbálják elérni a kívánatos akusztikát. A külső parkrészen a fák borzalmas állapotban, széles porzó murva és betonjárdák, ott is minden fehér, idegesító zenei játszótér, mely egy percnyi csendet nem biztosít a környéken. Sötétedéskor rengeteg lámpa kigyullad, vakító fényszennyezés történik, de persze ez sem baj, inkább előírás. Viszont a park Nagyrét felőli része sötétszürke, semmi szép nincs benne mert oda már nem jutott a csilivili kivagyiságból. Röhej az egész. Mindezt 30 milliárt forintocska elherdálásával. Az állam hihetetlen pénzeket költ a zeneház hájpolására, hiszen a csapból is ők folynak. És ha vidékről, sok-sok kilométerről ideutaznak a buszos nyugdíjas turisták látnak egy csillogó giccshagymázas, ugyanakkor minden finom míves munkát nélkülöző "letisztult" olcsóságot árasztó, egyszer megnézted ezt is érzésű épületet.Hol van ez a viszonlag újépítésű MÜPÁTÓL? Hogy a többit ne is említsem. És vajon milyen hiánypótlás történt itt? Igazából erre senki nem tud semmit válaszolni, attól függetlenül, hogy magogtak ezt azt, de azért mert valamit mondani kell. A Néprajzi plázával és az újépítésű parkkal együtt, elmondhatjuk, hogy a Városliget végleg elhagyta közpark jellegét, megjegyzem nem magától, hanem elvették tőle. Szégyelljék magukat ezért azok is akik ebben kollaboráltak.
VálaszTörlés