Kamalduli Remeteség - Majkpuszta - renoválás után

 Négy éve látogattam meg a Kamalduli Remeteséget előszőr, most a hosszan tartó renoválás után újra.
Az elhúzódást a valamikori templom környékén végzett ásatás okozta elsősorban.
Hajtott a kíváncsiság, hogyan sikeredett a felújítás. Röviden, csodálatosan.

A tónál alakították ki a fogadó épületet, itt vehetsz belépőt a remeteségbe. A nélkül csak a kertbe mehetsz be.

Viszonylag nagy parkoló is van, árnyék nélkül.
A Celli Szűz Mária kápolna felújítása sajnos elmaradt...

Az épületeket kívülről rendbe tették, mintha új lenne, most épült volna mind. Ami plusz a korábbiakhoz képest, a templomból megmaradt tornyot is látogathatóvá tették, felkapaszkodhatsz a harangig, onnan, felülről szemlélheted a remeteséget, kitekinthetsz a környékbeli dombokra.

A templomtorony földszintjén egy érdekes megoldással találkozhatsz, a valamikori imaszékekből hármat helyeztek el tükrök közé, így végtelenné vált a látvány.

E mellett még a kastély előtti kert is elkészült, számtalan, színpompás virággal beültetve, közepén a szökőkút már működik, sőt a kápolna is megszemlélhető.

Az alatta elterülő kertrészen pedig fűszernövények özönét nézheted meg, élvezheted az illatorgiát.

Ami még változott, az a látogathatóság. Minden egész órában vezető meséli el a hely történetét, ezt viszont most csak a foresteriában, a kastélyszárnyban teszi, utána egyénileg keresheted fel a klauzúrát, a remeték lakásait, a templomtornyot.

Két remetelakba nézhetsz be, amiből egyik a vezetőé, a másik egy remetéé. Továbbá még egy lakot átalakítottak mosdóvá, így ezzel sem lehet gond.

A lakások közötti utacskákat szintén virágok szegélyezik, döntő részben levendula, ami - szerintem - még illik is a hely szelleméhez.

Egyébként a kastély kapuját csak félóránként nyitják meg, az egészórakor kezdődő vezetést követő fél órai beengedéskor a látogatók már csak egyénileg nézhetnek meg mindent. Amennyiben kíváncsi vagy a hely történetére, vagyis vezetett túrán akarsz részt venni, akkor érdemes előre érdeklődni, mikor van szabad hely, mert egy negyven fős tanulós csapat kimeríti a lehetőséget.

A főkapu felé haladva a következőket hallhatod (biztonságból a kapura is felírták):
"Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt!"

A folyósókon több, hasonló gondolatot megfogalmazó táblát is találsz, így:

"A hallgatás ereje
Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele" (Ottlik Géza)
Majd:
"Mileőtt megszólalnál, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni" (Friedrich Hölderlin)
Tömörek, lényegretörők, mint a  bölcsességek általában.
Nekem a következő tetszett a legjobban:
"Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor sem ereszt, ha mennék. Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Cssak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül." (Esterházy Péter)

A kiadós séta és nézelődés után megpihenhetsz a kastély kávézójában, ihatsz finom kávét, különleges szörpöket, megkostolhatod a levendulás kekszet. Sütemény ottjártunkkol sajnos nem volt (már/még?).

Remélem, felkeltettem a kíváncsiságodat és meglátogatod e gyönyörű, szent helyet.

                                                   

                                                     Feledhetetlen élményben lesz részed.