Bázisként a Dömös parkolót javaslom (a napijegy 1600 Ft - 2023 májusában), ahonnan nagyjából háromnegyed óra gyaloglás után eléred a 2,7 kilométerre lévő, a térkép szerinti "Rám-szakadék indulópontot".
A parkolóból a kis fahídon áthaladva, balra fordulj az enyhén emelkedő úton. Ahol szükséges, majd táblák igazítanak el, merre is van a helyes irány.
Rövidesen belépsz a Pilisi Parkerdő területére, amit egy üdvözlő tábla jelez is.
Úgy 1 kilométer után már beérsz az erdőbe. Az első pihenési lehetőség a Szentfa kápolnánál lesz. Itt elég sok pad, asztal áll a turisták rendelkezésére (még egy fedett pihenő is van), találsz tűzrakó helyet, forrásvízzel olthatod a szomjadat.
A rétről látható egy fa épület, kilátó (Rám-szakadék fogadóépület), ami ottjártunkkor zárva volt. Későbbi érdeklődésre a vízmű fejlesztésére, iletve az átadás óta keletkezett károk helyreállítására hivatkoztak. Van (lesz) itt elsősegély hely, meg valami, amihez klíma is kell. A felső szintről mit látsz, kérdés, mivel nagyjából a túloldali fák lombkorona magasságában van. Majd meglátjuk...
Innen a fedett pihenő előtt haladj tovább, a jobboldali úton. Itt még együtt megy a piros-sárga-zöld jelzés, neked az utóbbit kell követned. Rövidesen eléred a patakot, ha szerencsés időben jársz arra, elégséges víz csordogál a mederben.
Nemsokára kettéválik az út, a sárga jelzés a Lukács-árok felé, a zöld pedig visz tovább a Rám-szakadékhoz.
Előtte újabb irányjelző, meg figyelmeztetés, hogy "omlásveszély". A szakadékba lépés előtt újabb figyelmeztetés, alulról felfelé járd be az utat, majd felülről a Lukács-árokban vezető sárga úton térj vissza Dömösre. No, ez még arrébb van, irány a szakadék felfedezése!
A bevezető szakaszon még könnyedén haladsz a patakmeder mentén, majd jönnek a beépített kapaszkodók, amik nagyban segítik a továbbhaladást. Ahol szükséges, rozsdamentes acélból korlátokat helyeztek el a sziklafalban, illetve később a létrák is ebből készültek, profi módon kialakítva, de legfőképpen időtállóan.
Egyre vadregényesebb helyekre jutsz, a buja növényzet, a mederben felhalmazódott hatalmas szikladarabok, gallyak, ágak, farönkök teszik kísértetiessé a tájat. Közben csobogók, kisebb vízesések teremtik meg a jó hangulatot, kellemes háttérzenét biztosítva a felfedezéshez.
Az első nagyobb vízesésnél találkozol a már említett létrával, könnyedén teljesíthető, és ami a lényeg, nem csúszik.
Ja, majd elfeledtem. Bár láttam sportcipőben is embereket a szakadékban, de erősen ajánlott a vízhatlan túrabakancs, egyrészt a lábad, de legfőképpen a bokád védelmében, a veszélyes megcsúszások kikerülésére, no meg az sem az utolsó szempont, hogy a lábad száraz marad.
Bár nem túl hosszú, de csodálatos szakasz a szakadék. Meg-megállsz nézelődni, madarak csicsergését meghallgatni, rácsodálkozni a sziklákon megkapaszkodó mohákra, páfrányokra, virágokra, a korhadó fákon megtelepedett gombákra, a számtalan rovarra, sőt még siklóval is találkozhatsz. Egy a lényeg, ne bántsd őket, hisz ők sem bántanak, még a sikló sem!
A szakadék legvégén még fel kell kapaszkodnod egy fahídhoz, majd pár lépcső megtétele után leülhetsz pihenni egy fa mesebeli gyökérzeténél.
Innen további lépcsők vezetnek a javasolt visszaúthoz. Egy cseppet még felfelé kell haladnod, továbbra is a zöld jelzésen, immáron felülről szemlélve a szakadékot. Majd elérsz egy pihenőt, ahol kettéválik az út. A tied a Lukács-árok felé mutató sárga lesz.
Lefelé sokat segít a túrabot, csökkentendő a térdedre nehezedő terhelést.
Dömös előtt nagyjából a Szentfa kápolna előtt térsz vissza az induláskor használt útra. A kápolnánál újra megpihenhetsz, pótolhatod a forrásból az ivóvizet, de akár fel is frissítheted az arcodat. Jól fog esni.
Kellemes, élménydús túrázást kívánok!
