Erdély a skanzen kilencedik tájegysége, igen sikeres alkotás.
Már a belépés is különleges, a Felső-Tiszavidéket elhagyva egy autentikus határátkelőhöz érsz. Minden ott van, amit valaha láthattál a határátkelésnél. Felidézik a régi, szép, néha kellemetlen, izgalmas élményeket. Persze csak azoknak mond ez valamit, akik még átélték, átélhették mindezt.
Egy igazi polgári város fogad, kávéházzal,
postával,
patikával,
divatáru bolttal,
és nyomdával.
No meg az ügyvéd és a postatiszt szépen berendezett lakásaival. Ez utóbbiakban rövidke jelenetekkel, életképekkel szórakoztatják a nagyérdeműt, bepillantást engedve életükbe, felvillantva az aktuális eseményeket.
Megmutatják a csomagfeladás rejtelmeit, kipróbálhatsz egy korabeli telefonközpontot, megismerkedhetsz a morze rejtelmeivel.
A divatárú boltban megtapinthatod a különféle szöveteket, a nyomdában ismertetik a nyomtatás folyamatát, a patikában megkóstolhatod a szőlő-, mentolos- és pemetefű cukorkát, majd beülhetsz egy szépen berendezett kávéházba, vagy a teraszon fogyaszthatod el a fenséges tortákat, sütiket, kortyolgathatod a kávét, esetleg forró csokit, vagy kedved szerint a limonádét.
A téren, az utcákon sétálva korhű ruhába öltözött emberekkel találkozhatsz, de itt van egy rikkancs, kellően harsányan, no meg a főszerkesztő úr is.
Ottjártunkkor busójáráskor szokásos öltözékben egy csapat is körbesétált a téren, újabb fotózási lehetőséget kínálva.
Kiérve a központi épületegyüttesből különféle portákat kereshetsz fel.
Megnézhetsz egy unitárius templomot, egy kultúrházat, egy iskolát,
a Balavásári portán pedig megízlelheted a puliszkát a skanzen trületéről származó gyümölcsökből készített házi lekvárral, fenséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése