Az egyik ilyen szempont, ami a nevezetességek ismertetésén túl mutat, a személyes élmény, plusz azért akadnak olyan helyek, amik - szerintem - nem kaptak eddig kellő figyelmet, erről is szeretnék beszélni.
A másik a megközelítése és kezdenék is ezzel.
Hosszú idő óta nem autóval mentünk a párnapos kiruccanásra, hanem vonattal, és ez igen jól sikeredett. Van egy igen kedvező momentum, ami a vonatozás mellett szólt, mégpedig a koromnál fogva ingyenessé vált közlekedés. Ezen felbuzdulva az IC-re első osztályú jegyet váltottunk. Plussz ajándék volt, hogy Budapest-Szeged között pont az utazásunkkor indult be az
1+ kocsiosztály, amit szintén kihasználtunk, erre akkor még nem kellett ezért külön díjat fizetni. Így az elsőosztályra a különbözeti, valamint a helyjegyet kellett megvenni. Tudom, ez nem szokványos felállás, de így a benzinköltséghez képest mi harmadáron utazhattunk.
Az 1+ fülke lenyűgözött, de az első osztály többi fülkéjével, a nyitott térben lévő ülésekkel sincs semmi baj, sőt! Nagyon kényelmes, praktikus a berendezés. Az említett fülkében 4 szék van, ami állítható, lábtámaszos, mind mellett konnektor, USB port, érintőképernyős beállítási lehetőséggel a lámpa fényerejéhez és a hőfokhoz. Tetszett még a folyamatos utastájékoztatás, a képernyőn mindig láthattad a következő állomást, az ottani időjárás viszonyokat, hol tartunk éppen, mennyivel megyünk.
Ebben a kényelmes, kellemes környezetben szinte elrepült a két óra, még a jó pár perces késés sem esett zokon. Ja, és a wifi szárnyalt, le a kalappal előtte!
Visszarepültem gyermekkoromba, csupán a kolbász és a rántotthúsos szendvics hiányzott, ami akkoriban a vonatozás elengedhetetlen kelléke volt.
Szegeden pedig villamossal (négy megálló a pályudvartól), majd pár perces sétával elértük a szállodánkat, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek.
Ez pedig a Mozart Hotel, amitől jobb elhelyezkedésű a városban szerintem nincs is.
Pár perc a Dóm, a Móra Ferenc Múzeum, a Széchenyi tér, de gyalog is elérhetők azok a látnivalók, amiket szerintem érdemes felkeresni. Plusz szinte száz méterre egy kiváló étterem is van, a Régi Híd Vendéglő, amiről még majd írok (csak reggeli volt a szállás árában).
Most pedig jöjjenek az általános benyomásaim a városról.
Szeged azért nem kis város, de a belváros mindenféleképpen egy kisváros hangulatát keltette.
Elég sok, viszonylag keskeny, egyirányú utca van számtalan kerékpárossal, ennek ellenére semmiféle tülekedést nem tapasztaltam. Az autóval közlekedők türelmesek a gyalogosokkal, a kerékpárosokkal, de még egymással szemben is (a két nap alatt egy dudaszót sem hallottam). A gyalogátkelőhelyeknél (ahol nem volt lámpa) előzékenyen átengedték a gyalogjárókat, kerékpárosokat, akik - számomra kellemes meglepetésképpen - mindig jelezték a kanyarodási szándékukat.
A tömegközlekedés is jó, rövid időn belül szinte bármit elérhetsz villamossal vagy busszal.
A terek, parkok. A parkok, amikből van számtalan. Mind szépek, kellemesek, teli fákkal, szobrokkal, és ami fontos, emberekkel. Sétálnak, beszélgetnek, ücsörögnek a padokon, sőt az iskolások foglalkoztatásába is bekapcsolódnak, mondjuk - amit mi láttunk - szoborvadászattal.
Apropó
szobrok. Nem csak a parkokban, hanem a Tisza-parton, a Dóm körül, és szinte bárhol ráakadhatsz egyre. Szebbnél-szebbek, mutatósak, némelyik különleges, sőt jópofa is.
Számtalan étterem, cukrászda, kellemes kávézó és étkezési lehetőség, kinek-kinek ízlése, igénye szerint.
Akkor most mesélnék az említett Régi Híd étteremről. Egy többemeletes ház földszintjén, nem túl látványos, kevésbé figyelemkeltő bejárata van. Esetleg az épület melletti terasza tűnhet fel, de az is csak nyáron. Belépve egy kellemes helyre térsz be, kényelmes boxok, székek, figyelmes kiszolgálás, finom, ízletes étkek várnak bőséges adaggal. Részemről ajánlanám az "Öreghídi harcsapaprikás, ahogy szépapám főzte" nevezetűt főételnek, majd desszertnek az epres-mákos palacsintát. Mindehez egy jó bor is dukál, amiből van választék kedved szerint.
Ha már evés, ivás, akkor séta közben érdemes megpihenni egy kávéra az "A Capella Cukrászdában", leginkább a teraszon, és megkóstolni a rákóczi túrósukat. Persze a többi sütemény is jól néz ki, mást is megízlelhetsz.
Pár szó még a nevezetességekről.
A Dóm, a Dóm-tér, a Dömötör-torony, az egyetem eléggé ismert, ezekről csak pár szót ejtenék.
A Dömötör-torony vezetéssel látogatható, egyszer biztosan érdemes megnézni.
A Dóm esetében a toronytúrát javasolom, felérve a tetejébe, megmászva a 287 lépcsőt, lenyűgöző látvány tárul eléd.
A Móra Ferenc Múzeum részben csalódás volt, részben különleges élmény. Maga az épület, a belső kialakítása gyönyörű.
Ottjártunkkor egy ideiglenes kiállítást lehetett megnézni, "A legendás vadnyugat - Cowboyok és indiánok" címmel. Háááát!? Valamit azért bemutattak, valamiről azért meséltek...
A természettudományi állandó kiállítás mondhatni szokványos, kitömött vadállatok egy nem túl nagy kiállítóteremben....
Ami kellemes csalódás volt, az a "Móra rengeteg - A zöld Móra". Különleges megoldások, ötletes installációk, jó szórakozás, jó lehetőség Mórát mélyebben is megismerni.
Érdemes felkeresni a Szent István téren a nemrég felújított víztornyot, körülötte megnézni a Mérnök Pantheont. A víztorony látogathatóságán lenne még mit javítani...
Innen pár perc sétával, a Lechner téren megcsodálhatod a Szent Rozália kápolnát, megéri a kitérő.
Ami még lenyűgözött, az Új zsinagóga. Látványos, hatalmas, szép, ide is érdemes elmenni, benézni, a hoteltől 10 percnyire található.
Amennyiben szerencséd van és épp nyitva áll az ajtaja, akkor bekukkanthatsz a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága székházába, ami a hotel tőszomszédságában található.
Látványos az épület, kellemes az udvara (a bicikliző Einstein szoborral), gyönyörű a lépcsőháza.
Úgy gondolom, ennyi figyelemkeltés elég ahhoz, hogy felkeresd a hírös várost!
Ez is Szeged:
