Translate

Keresés ebben a blogban

2024. március 11., hétfő

Zebegény - egy csodálatos település

 Mivel tömegközlekedéssel is jól megközelíthető Zebegény, így mindenféleképpen érdemes felkeresni ezt a csodálatos települést kikapcsolódás, vagy egy kis mozgás gyanánt.

A Nyugati pályaudvartól 50 perc a menetidő, nem vészes és az emeletes zónázó járatok nagyon kellemesek, kényelmesek, tiszták. Amint eléred a Dunát, a felső szintről csodálatos a kilátás a folyóra, a túlparti hegyekre.

Mivel a végállomás Szob, így oda is elmehetsz, de előtte ott van még Nagymaros (komppal átkelhetsz Visegrádra), Verőce, no meg Vác. Szóval jó egynapos túrát szervezhetsz, ha ezeket egymás után felkeresed. Amennyiben van vármegye bérleted, netán a 65. életévedet betöltötted, akkor plusz költséget sem jelent a vonatozás.


A zónázó vonatok óránként indulnak (általában óra 8-kor), így egy-egy megállónál épp elég időd van a kisebb települések felfedezésére a következő járat érkeztéig. Persze kivétel Vác, az akár önmagában is egynapos elfoglaltságot jelenthet.

A helyiek barátságosak, segítőkészek, mint egy kisebb településen általában, maga a község hangulatos, látnivaló adódik elégséges. 

Amit feltétlenül érdemes elsőként felkeresned, az a Havas Boldogasszony-templom, ami Kós Károly és Jánszky Béla tervei szerint épült, csupán pár percnyire a vasútállomástól. 






Kívülről is csodálatos, a belseje lenyűgöző. Nekem szerencsém volt, mert épp szereltek bent valamit, így beengedtek szétnézni, de talán előzetes egyeztetéssel bármikor megtekinthető, mármint belülről is.


A Malom-völgyi patak hídján áthaladva, jobbra fordulva, úgy 20 méter után balra kezdődik a gyalogos szerpentin a Kálvária dombra. 

Már az elején egy sziklakápolnával találkozol, csupán be tudsz kukucskálni, mert ráccsal lezárták. Mellette a sziklafalon szobrok, sőt a szomszádos ház kertjében is van egy mutatós női szoborfej.










A szerpentin kellemes, enyhén emelkedik, persze így hosszabb az út, de közel sem vészes. Közben van egy pihenő, ahonnan felülről tekintheted meg a települést, a templomot.



Felérve balra a Trianon emlékmű látható, amit 1930-ban készítettek, monumentális. 




Mellette szintén egy panoráma kilátó, innen még szebb a Duna, a Dubakanyar látképe.

Szemben vele a Kálvária kápolna (a 10-13. stációképek a külső falon, a 14. a kápolnán belül), innen indul a temető felé a kálvária 9-1. stációja.



A temetőről majd később mesélek, mert pár lépésnyire találod a Kós Károly-kilátót. Innen még jobban kitágul a horizont, teljes pompájában láthatod a községet, a folyót, a hegyeket. Sajnos nincs kialakítva tűzrakó hely, sőt kimondottan tiltott, még a sátrazás, vagy az éjszakai bivakolás a kilátóban. Kár, pedig tökéletes kiránduló hely lehetne...




Most pedig a Kálvária stációi mentén (számozás szerint visszafelé) leballaghatsz a temetőhöz.




Vannak itt a hősi halottakról megemlékező sírhelyek (még a szovjet katonák emlékére is), valamint Szőnyi Istváné (híres festménye a "Zebegényi temetés"), egy apácáé, "élt 1 napot" feliratú fejfa és még számtalan míves síremlék.










A kálvária felőli temető bejáratot elhagyva kellemes környezetben, mutatós házak mellett ereszkedhetsz le a patakhoz.


Sajnos több időm nem lévén, sok, még felkeresésre érdemes nevezetességet nem tudtam megnézni, csupán egy gyors ebédre ültem még be a Mókus Sörözőbe.



Kellemes a belső tere is, de a ragyogó tavaszi napsütésben a teraszon fogyasztottam el a szerény, viszont ízletes étket egy korsó csapolt sör kíséretében (a vonatozás egyik előnye!), meg persze a finom kávét se feledjük el.

Mivel kimaradt pár, felkeresésre érdemes látnívaló, így feltétlenül meglátogatom újra Zebegényt, a nyugalom egyik szigetét!



2024. február 14., szerda

Komárom - újra

 Nagyjából 13 év után újra felkerestük Komáromot, hogy pontosítsak, Dél-Komáromot.
Sokat változott.

Kezdem a szállással, amit tiszta szívvel ajánlok mindenkinek! Nagyon jó helyen található, innen a város nevezetességei pár perc alatt elérhetőek autóval, de gyalogosan sem vészesek a távolságok.
Ez pedig a Hotel Aqua, közvetlen kapcsolattal a Brigetio gyógyfürdővel. 



Ez azt jelenti, hogy az étkezőn keresztül bejuthatsz a fürdő területére, igaz a termálvizes medencéig pár métert a szabadban kell megtenned, ami télen sem vészes. Amennyiben a szálláson veszed meg a beléptető órát, akkor azon a napon akárhányszor ki-be léphetsz egy árért. Ez azért kényelmes megoldás.



A hotelt 2016-ban újították fel, igen jól sikeredett. A szobák kellően tágasak, a bútorok egyszerűek, de kellemes látványt nyújtanak, a fürdőszoba meg egyszerűen pompás.


Szállást csak reggelivel foglalhatsz. A reggeli a hotelek általános kínálatának megfelel, sőt még érkezéskor tisztázzák, van-e valamilyen különleges igényed az étkezéssel kapcsolatban, mert akkor arra is figyelnek.

Az ebédet, vagy vacsorát pedig a közeli éttermek valamelyikében elfogyaszthatod, pár perc sétával több is fellelhető. Ajánlásom a Sarki Vendéglő, ami a hoteltől úgy 10 méterre van, stílszerüen a sarkon. Kínálata kimondottan magyaros ételekből áll, az adagok bőségesek, az ízek fenségesek, az árak kellemesek.



Maga a hely egyszerű, olyan "kockás abroszos", de ez semmit sem von le az élményből, már amiért oda mégy. Jó szívvel ajánlom a pacalt, már aki szereti...

Ebéd utáni kávéra és süteményre pedig ott van az út túloldalán a Molnár Cukrászda, kiváló, sőt mi több, mutatós süteményekkel.

Most pár szó a gyógyfürdőről.


Február lévén csak a gyógyvizes medencét próbáltuk ki, először is a kültérit. Palánkkal körbekerített, a szél ellen így jól védve egy elég nagy fedetlen medence kettéosztva, egy 36-38 fokos és egy 30-33 fokos részre. A víz - a gyógyfürdő weboldala szerint - kálcium- magnézium hidrogénkarbonátos, kloridos és szulfátos hévíz. 

Eleget ücsörögve a vízben azért arra számíts, hogy a bőröd jó darabig kissé záptojás szagú lesz, ami azért nem kellemetlen.




A beltéri gyógymedence elég nagy, 34-36 fokos, plusz egy 33-35 fokos jacuzzi is található itt.

Amit hiányoltam, sehol sincs ivókút, de még a mosdó vize is langyos, így folyadékpótlásról neked kell gondoskodnod. Volt is ám szinte mindenkinél egy-egy palack víz.


Szállás, étkezés, fürdés rendezve, most jöhetnek a látnivalók!

Kezdjük a Csillagerőddel, ami a hoteltől nagyjából negyedórás sétával elérhető.
A környezetét, az erődöt szépen rendberakták, a valamikori udvaron felépített hatalmas csarnok pedig szépen illeszkedik a környezetébe.




Az erőd termeiben a budapesti Szépművészeti Múzeum több mint százéves gipszmásolat-gyűjteményét mutatják be, nagyon mutatós kiállítást hoztak létre.






Fel is mehetsz az erőd tetejére, körbejárhatod, a magasból más perspektívából láthatod az építményeket. Mindenféleképpen keresd fel, jó élményben lesz részed!





Másik "kötelező" látványosság a Brigetio öröksége látogató központ. Akár gyalog, 20 perces sétával ez is elérhető, de ha autóval mész, elegendő parkoló áll a rendelkezésedre. A fő attrakció a Brigetio öröksége című állandó régészeti kiállítás.



Viszonylag kis területen mutatják be az örökséget, a fellelt tárgyakon, mozaikokon, síremlékeken, rekonstruált kenyérsütő kemencén, és épületrészen keresztül.






Feltétlen kérj vezetést, mert szinte befogadhatatlan információval lát el a vezető, nem csupán a látnivalókra szorítkozva, hanem az ahhoz kapcsolódó kulturális, történelmi, művészeti információkat is átadva. Nekünk két órát tartott, de repült az idő, nagyon megérte. Maradandó élményt kaptunk.

Majd elfeledtem, még megszemléltük a padlástérben kialakított régészeti látványraktárat is, ahol a kiállítótérből kimaradt leletek láthatók az őskortól kezdve.

Sajnos egy negatív élménnyel kell zárnom a város bemutatását, ez pedig a  Monostori Erőd. Ide autóval érdemes menni, mert a város keleti végén található.

Belépéskor már jelezték, hogy olcsóbb a jegy, mert szűkített a kiállítás. Nos, igazából egyet sem találtunk (mások sem), nem lehetett a dunai bástya kilátóba sem felmenni, szóval sehol semmi...
Sétálhattál a végtelen, lepusztult folyosókon, a kazamatákban, benézhettél üres helyiségekbe. Időnként egy-egy színes ablaküveg, a fény és árnyék játéka hozott színt a sivárságba.
Mivel hatalmas területen fekszik az erőd, amihez hatalmas belső szabadtér is tartozik, így jó ideig kereshettük a semmit.




 




A tér egy szegletében kiállítottak pár katonai járművet, mindenféle koncepció nélkül. Szegények, igen romos állapotban voltak.








Ezután a dunaparti sétány felé vettük az irányt, ahol elsőnek egy - szó szerint - partravetett aknakereső naszád fogadott. Miért pont ott? Ki tudja...






Tovább haladva egy T55-ös harckocsi álldogált a sétány és az erőd közti füves területen. Információ persze itt sem volt, mi is ez.






A mólóig sétálva megnézhettük kívülről a dunai bástyát, és ennyi.
Szóval ennyit erről az erődről. Láttunk rendezvény nyomokat, sátrakat, színpadot, székeket, vélhetőleg az erődöt - csak - erre használják, már amikor...



Azért ez sem tudta elvenni a korábban említett két kellemes élmény hatását, nem is beszélve a kiváló gyógyvízről. Jó érzéssel gondolok Komáromra, tehát mindenféleképpen javaslom, hogy keresd fel (legalább) egyszer!