Translate

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miskolc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miskolc. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 15., szombat

Diósgyőri vár - Miskolc



Miskolc egyik gyöngyszeme a Diósgyőri vár.
Korábban csak híradásokból hallottam, felvételekről láttam a Diósgyőri vár újszerű rekonstrukciójának eredményét. Igazából nem tudtam eldönteni, jó-e így nekiállni egy felújításának, vagy sem.

Most látva rövid a válaszom: jó.

Nem csupán az jó az egészben, hogy csak a képzeletedre kellene hagyatkoznod, esetleg rajzok alapján elképzelned, milyen is lehetett fénykorában, hanem mindez a szemed elé is tárul.

Előző látogatásomkor kezdték el építeni, kialakítani a lovagi tornák terét, most azt is láthattam, sőt egy díjugrató versenyt tekinthettem meg éppen. Hozzáteszem, ingyen és bérmentve.

Már önmagában a vár ilyetén szerű újraépítése is jó ötlet, de programok nélkül túl sok időre nem kötné le az embereket, így viszont ott ragadsz egy jó időre.

Szóval programok kellenek.
Az egyik a tárlatvezetés, amit a vár hangulatához alkalmazkadó ruházatban tesz meg az erre felhatalmazott hölgy. A kezdetekkor kissé gépiesen, rutin szerűen tette a dolgát, de amint érdeklődést tapasztalt, mindjárt kizökkent a szerepéből, és lelkesen ecsetelte az adott támához kapcsolódó "kerettörténetet".
Ez először akkor esett meg, amikor a latrinához értünk. Elmondta amit kellett, de maghallotta a gyerekek kérdését, érdeklődését, hogyan is volt az, ekkor belelkesedett, és szinte mindent elmesélt, amit e támában el lehetett. Innen kezdve "oldottabb" hangulatban folyt a tárlatvezetés.

Már a belépéskor nagy élményben lehet részed, főleg a gyerekeknek az, mégpedig a pénzverés. Többféle mintázat közül választhatsz, amit verőtőkével, vagy préssel másolnak át egy alumínium érmére, így az ára is kedvező, mutatós, és maradandó.

Másik a gyerekeknek, az ifjú lovagoknak tartott programok, biztosan örök emlék marad. A vár weboldalán ezekről bővebben tájékozódhatsz.


Most pedig pár szó a termekről, a berendezési tárgyakról. Mivel új építéséről van szó, így viszonylag kevés az adott korból megmaradt rész, de azt szépen kiemelik, fel is hívják rá a figyelmedet.

A bútorok újak, de korhűek. Egyáltalán nem zavaró, nincs belőlük túl sok, de ahhoz éppen elegendő, hogy az adott terem hangulatát megadja. A falikárpit, az ablakmélyedésekbe helyezett ülőpárnák ezt csak növelik.


Olyan érzésed lehet, mintha éppen most hagyták volna el a helyiséget a társalkodónők a királyné kiséretében. Minden teremben más-más a faliszőnyeg, mások a párnák, a díszítések, így nem unalmas a számtalan hely megtekintése.



Le a kalappal a koncepciót kidolgozók, a tervezők, a kivitelezők előtt. Nem tudom elégszer hangoztatni, mintha élne a vár, és nem most, hanem a régmultban lennél, ez pedig jó, ez az emlék biztosan örökre megmarad.


Még egy ajánlás, és zárom a mondókámat.
A négy saroktoronyból hármat újítottak fel, egyet meghagytak romos, félbevágott formában. Ez is tetszett, így jobban áttekintheted egy torony szerkezetét, mint belülről, felkapaszkodva  a tetejére.

Márpedig kapaszkodj fel, mert a vár közvetlen környéke csodálatos, a hegyoldal is az, csupán a nem túl távoli lakótelep látvány zökkent vissza a jelenbe, de ez már így marad.


Egy apróság rontotta el a hangulatunkat, szerencsére ez a végére jutott, mégpedig az étkezési lehetőség. Lehet, hogy csupán nekünk nem volt ez a rész szerencsés, remélem így van, mert ha ez állandó, akkor baj van.
A rengeteg pénzzel, energiával létrehozott csoda így nem teljes, egy apró, de kellemetlen szálkával a szemedben távozol, és az bizony senkinek sem jó. Nem írom le a kálváriánkat, csupán ezzel arra szeretném a figyelmedet fordítani, hogy időben keresd meg a lehetőséget, ne farkaséhesen vadássz éttermet.


Parkolási lehetőség bőven van, bár nekünk kicsitt távolabb jutott hely (nem vészesen távol) a lovasverseny többlet helyigénye miatt.

Ha telítődtél az élményekkel, akkor sétálj egy cseppet a nem túl hosszú, de hangulatos Vár utcában a gesztenyefák árnyékában.


Szóval vagy célzottan, vagy éppen arra felé járva feltétlenül keresd fel Magyarország kicseinek egyikét, egy gyöngyszemet, a Diósgyőri várat!


2013. augusztus 18., vasárnap

Lillafüred, Újmassa

Folytatva a kirándulást Lillafüred és tágabb környezetében, most a lillafüredi kisvasút következik. Hivatalos nevén a Lillafüredi Állami Erdei Vasút, ami Miskolcról indul és Garadnáig megy. Az indulás helyét megtalálni sem egyszerű, ott helyben pedig semmi segítségre ne számíts. Parkolj, ahol tudsz, ha balga módon kocsival jöttél idáig. A jegypénztárban a felvilágosítás = 0. Megkérdeztem, van-e lehetőség egyes állomásokon leszállni és visszaszállni később. A válasz: akár egy megállót megyek csak, akkor is az egész árú jegyet kell megvennem. Vettem két felnőtt és két gyerek jegyet. Később derült ki a jegykezelőt megkérdezve, hogy családi jeggyel akárhol, akár mennyiszer le- és felszállhatsz. Gondolom, két felnőtt és két gyerek jogosult lehet(ne) családi jegyre!? A végállomás pedig siralmas, szánalmas (a kép a lillafüredi megállót mutatja, ami igen szép). Inkább lenne helyette a diósgyőri megálló, ahol létezik még egy szép épület, és talán parkolóhely is lehetne. Nem is beszélve, hogy a két állomás közti szakasz nem túl izgalmas. Nyafogás vége.

Nyáron egy és negyed óránként jár, többnyire megtelik, így ha jó helyet akarsz, időben menj ki az állomásra. Indulás előtt úgy negyedórával hamarább ér be. Két nyitott és egy zárt vagonból áll. Jó időben a nyitott az igazi, de a zárt ablakai is lehúzhatók, ott is élvezheted a szellőt (és a dízel füstöt időnként). Csodálatos környezetben kanyarog felfelé, hol az erdő fái, hol sziklák közt, hol viadukton, hol alagútban, ahol a visítás kötelező (mindenkinek). Széldzsekit azért vigyél, főleg a gyerekeknek, meg sapkát, akár még nyáron, napsütésben is, hisz az erdő hűsebb mindig.

Mi Lillafüredig terveztük az utat, ez is fél órát tett ki. Lillafüreden a vasútállomás környékén, a parkban ottjártunkkor volt egy játszóházacska gyerekeknek, amit a mieink nagyon élveztek. A közelben étkezhetsz, vásárolhatsz mindenféle "fontos" dolgot, fagyizhatsz. Persze vannak ingyenes szórakozások, mint az elhajlott faágon mászás, átkelés köveken a patak felett, a park - talán - vidra szobrának a meghódítása, madarak kergetése.
A WC az állomás épületében található, nincs vele különösebb gond, csupán a belépéshez százas érme kell, pénzváltó pedig nincs. Egy cseppet ez a művelet, már mint a pénzváltás, összehozza az embereket. A mai világban azért ez sem rossz. Lehet, hogy ez volt a cél?

A másik, kimondottan lillafüredi program a Szent István cseppkőbarlang  felkeresése volt.
Amennyiben kocsival jössz, akkor két parkolóhely közül választhatsz: az egyik, a park végében maszek, óránként 300 forint, a végén kell fizetni. A másik a városi. Vagy dobálod a pénzt, megpróbálod kiszámítani az ott tartózkodás időtartamát, vagy sms küldésével indítod és zárod le a parkolást. Ez sem drága, a parkoló órán minden információ szerepel, és elég közel van a barlanghoz.


Ide igen jól öltözz be, mert télen-nyáron 10 fok körüli a hőmérséklet, tehát pulóver és valami vízhatlan kabát elkel. Minimális létszám 10 fő és óránként indítják a túrát. Szépek a cseppkövek, a gyerekeknek is tetszett, viszont a sötétségtől tartottak, gondolom, mert a barlang, mint szó, nagy nyomott hagyott bennük (később a barlangfürdőnél ez némi bonyodalmat is okozott).


A Hámori-tóhoz, a Palota Szállóhoz, a vízeséshez, a függőkerthez (ez éppen felújítás alatt) nem mentünk el, mert enyhén életveszélyes az egyébként sem túl széles, kanyargós út nemlétező padkáján bukdácsolni, főleg ilyen pici gyerekekkel. Valami megoldás erre? Vagy ha évtizedekig jó volt, jó lesz továbbra is?


Ha már itt vagyunk, akkor az őskohót is felkerestük, ami ugye Újmassán van. Pár kocsinak van hely, az idegenvezető kedves, örömmel mutatja be a kovács műhelyt és a kiállítási épületet. A műhelyben a gyerekek pár dolgot kipróbálhatnak, ami szintén nagy élmény.

Persze ennek az útnak van egy személyes vonatkozása is, mégpedig az egyik ükapám Alsóhámorban élt és az őskohóban dolgozott. Mondjuk ezzel előtte is tisztelegtem.

Alsó- és Felsőhámorról, a vadasparkról már írtam, még Tapolcán a csónakázó tó, a barlangfürdő és a Diósgyőri-vár van hátra.