Múzeumok Éjszakája - 2018

Az idei Múzeumok Éjszakáján már túl vagyunk, nekem is csupán egy apró szeletét sikerült megtekintenem a teljes kínálatnak, de kedvcsinálónak - úgy vélem - megteszi e rövidke beszámoló.

Mivel sok minden sok helyen volt, így kiválasztottam egy jól körülhatárolható részt, és megnéztem ott, amit csak lehetett, ami belefért az időbe. Ez a hely a Vár volt, ott pedig sorjában a következőket tekintettem meg.

Kezdtem az Országos Levéltárral, főleg azért, hogy megvegyem a karszalagot, ami mindenhová biztosította a belépést, sőt a múzeumbusz járatokra is érvényes volt. Nagyon szimpatikusnak találom a múzeumbusz megszervezését, mert 7 területre osztva Budapestet egy-egy járatra felfűzték az arrafelé felkereshető látnivalókat, amik részt vettek az éjszakai programokban. Az egyes járatok közt természetesen voltak kapcsolódási pontok, így akár mindent bejárhattál. Arrafelé, ahol jártak ezek a buszok, prospektusokat osztogattak térképpel, megállókkal, szóval ez alapján is megszervezhetted az utadat - akár.


A másik, ami miatt a Levéltárban kezdtem, a jeletkezés az egyes raktártúrákra. Ez alapján be tudtam osztani a maradék időt a többi látnivalóra, ahol nem voltak kötött időpontokhoz kapcsolódó programok.



Ezután felkerestema De la Motte-Beer palotát a Vár túlsó végén.
A kívülről semmitmondó épület csodálatos barokk belsőt takar, szép látványt mutatnak a termek, de az ünnephez kapcsolódóan még koncertekre is sorkerült ifjú tehetségek előadásában.


Rövid sétával eljutottam az Aranysas patikamúzeumhoz, ahol egy középkori patika és a hozzá tartozó műhely látható a patika, a kotyvasztás speciális eszközeivel egyetemben.


Mivel az első raktársétig még volt egy kis időm, ezért megtekintettem a Hadtörténeti Múzeum előtt és a kertjében a különböző haderőnemeket bemutató sátrakat.

Közben persze találkoztam a régmúlt "divatjainak" megfelelő egyenruhába bújt emberekkel, akik szívesen pózoltak egy-egy felvétel erejéig.

Volt itt íjászat, kispuska lövés, ólomöntés, személyre szabott dögcédula készítés, fegyver és más katonai eszköz bemutatója, szóval volt mit megnézni.

Mivel ezek már nem az első raktártúrák voltak részemről, így már láttam a felajánlott lehetőségek közül jó párat, illetve nem is érdekelt mind, ezért kettőt választottam ki.


Az egyik az abszolutizmus korát mutatta be, nem csak az árnyoldalakra helyezve a hangsúlyt, sőt kiemelve, a visszás politikai helyzet ellenére milyen prosperáló volt országunk - akkor.

A másik a mecénások néven szerepelt. Itt a valamikori felső réteg és az általuk támogatottakról fennmaradt dokumentumokat mutatták be.


Ilyen volt Csokonay hálálkodó levele, a tolnai Festetits útlevele, egy igazi kutyabőr, valamint a nemesi házasságkötés elengedhetetlen feltételül szolgáló négy generációs családfa, pntosabban a négy generáció nemesi mivoltát bizonyító okirat.
Ezeken túl még számtalan, több száz éves iratot vehettél a kezedbe, szemlélhettél meg, a hozzájuk tartozó izgalmas, érdekes kerettörténeket kíséretében.


Remélem a fentiek elegendőek voltak ahhoz, hogy jövőre, a Szent Iván éjszakájához kapcsolódó Múzeumok Éjszakáján te is részt vegyél, élvezd a számtalan program adta lehetőséget!

Kulturális Örökség Napja - 2016.szeptember 17-18.

Mivel ezeken a csodálatos napokon szerzett élményeimet, tapasztalataimat osztom most meg a kedves Olvasóval, így csak jövőre hasznosíthatja mindezeket. Esetleg a lehetőség közül a választásában lehetek segítségére, tapasztalataim birtokában remélem zökkenőmentesen tud majd jelentkezni, részt venni a programokon.
Egy kicsit sűrűre sikeredett a felfedezésre szánt két nap, de így több
mindenről adhatok számot.

Az időben elkezdett szervezés ellenére pár dolgot át kellett terveznem,
mert sajnos nem egységes a regisztráció (viszont nem követelik meg mindenhol). Van, ahol a weboldalon található link segítségével kellett kiválasztanom az időpontot, van ahol elektronikus levélben kellett jelentkezni, és a végleges útitervhez meg kellett várnom a
visszaigazolásokat, amik viszonylag gyorsan meg is jöttek. Ezek tartalmazták mindazon információkat, amik a beléptetéshez, a gond nélküli részvételhez kellettek. Volt, hogy más időpontot ajánlottak fel az általam kért helyett, mert az már betelt. Sőt, még az esetleges kérdésekre is készségesen, egyértelműen válaszoltak. Ilyen volt a fotózási lehetőségekkel kapcsolatos
érdeklődésem, de ezekre majd az adott programnál kitérek.
Egy helyen, az Országház kupolatúráján nem tudtam részt venni, mert szeptember elsejétől lehetett regisztrálni, mint utólag kiderült 9 órától, mire ezt a választ megkaptam 9:13-kor, már mind a hét túra foglalt volt. Igaz, alkalmanként csak nyolc főt tudtak felvinni a hely adottsága miatt, de országosan
összesen az 56 fő igen kevésnek tűnik.

Akkor sorjában, miket is láttam, milyen élményekben volt részem szombaton.

Elsőként a Nemzetgazdasági Minisztérium, a valamikori Magyar Általános Hitelbank épületét néztem meg József nádor téren. Erre elektronikus levélben kellett jelentkezni,
személyes adatok megadásával (ezt részletesen leírták), valamint a személyi igazolvány számára is szükség volt.
A belépéskor egy ellenőrző kapun kellett áthaladni, a fém tárgyakat, a táskát külön kellett tenni, utóbbiba bele is néztek, de a több mint tíz fős csapattal ügyesen végeztek. Érdemes tehát úgy tíz perccel a kezdet előtt ott lenni.

Az épület, a folyosók, a megnézett államtitkári, miniszteri szoba és a tárgyaló
csodálatosak, az alagsorban lévő páncéltermek, ajtók érdekesek, de ezeknél nem lehetett fotózni, így ezeket nem is tudom megmutatni. Sőt láthattunk egy még működő páternosztert is.
Ahol már nyugodtan fényképezhettél, az a valamikori, lenyűgöző Főpénztár terme. Itt egy kis tárlattal is készültek, amiben képek voltak
az épület múltjához, személyekhez kapcsolódóan. Nyugodtan nézelődhettél, még a meglévő széfterembe is benézhettél.

Következő állomás a Várban található Országos Széchényi Könyvtár épülete, ami nekem csalódást okozott.
Az idegenvezető itt is, mint mindenhol, lelkes volt, beszámolt a könyvtár működéséről, hogyan nézett ki az épület amikor még palotaként működött, miért lett olyan, amilyen mostanság, és mit
terveznek vele a jövőben.
Akadtak azért érdekes látnivalók is, mégpedig egy hagyatékból összeállított kiállítás, Kossuth könyvtárából néhány kuriózum, egy minikönyv kiállítás, szintén hagyatékból, és a szintek között a megigényelt könyveket szállító
alkalmatosság, amit a gyerekek kipróbálhattak.
Meglepő módon 8 emeletes az épület. A legfelső szinten van egy hatalmas erkély, ahonnan a budai oldal látható, a Citadellától a Tabánon keresztül az északi várfalig.

Ezután irány a Bécsi kapunál található Levéltár, ott is a raktárlátogatások. Ezek minden órában indulnak, és az éppen aktuális ajánlatra előre fel tudsz iratkozni. A főbejárattól indulnak, jelezve, hogy melyik raktár esedékes.

Az épület kívül-belül lenyűgöző, már sokadszorra jártam ott, de nem tudok betelni vele.
Három raktárra volt időm, de ezek is maradandó élményt nyújtottak.
Többek között megismerhettünk Széchenyihez és Görgeyhez  kapcsolódó iratokat, amik finomították a mindkettőjükről kialakított nézeteinket.
Megtudhattuk számtalan érdekességen túl, hogy a Kancellária hogyan tartotta nyilván a fontosabb döntéseket, az akkori jogszabályokat, hogyan térképezték
fel Trianon után a Magyar-Román határvonalat, milyen leltár készült a szerzetes rendek felszámolásakor.
Itt is fotózhattál egy kikötéssel, vakut nem lehetett használni. Minden esetre nagy fényérzékenységű gépet vigyél, mert az épület belseje is fényszegény, a raktárbeli fényviszonyok is gyengék vaku nélkül. Részemről telefonnal fotóztam, szerintem elég jól kivehetők a képek, ha nem is művésziek, de a
láthatóság a lényeg.

Vasárnap két regisztrációt igényelő túrán vettem részt az Ország Házában.

Ez esetben egy weboldalon kérték az adataidat, itt is kellett a személyi igazolvány

száma.
Minden túra egy helyről indult, jelen esetben az I. kapu előtt, a kordonon kívül gyülekeztünk, majd egy névsor alapján ellenőriztek, megnézve az igazolványodat is.
A beléptetés hasonlóan történt, mint a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

Elsőként az Országgyűlési Könyvtárat tekintettem meg. A kaputól a könyvtárig a Parlament falai mentén haladtunk el, közelről egy egészen más, új nézőpontból szemlélhetted meg ezt a fenséges épületet, valamint onnan tekinthettél a Dunára, a budai oldalra, ez is különleges volt.

A könyvtár látványként is csodálatos, a tájékoztató pedig felvillantotta, micsoda kincsekkel rendelkeznek. A könyvtárban szabadon fotózhatsz, sőt akár még a zárásig bent is maradhattál (volna, de várt a következő túra).
A Széchenyi, a Zrinyi, és '56 évfordulóira való tekintettel az ablakbeugrókban
rögtönzött kiállítások szemléltették az adott személyhez, történéshez kapcsolódó relikviák sokszínűségét.
Addig nem tudtam, hogy mint magánszemély is beiratkozhatsz a könyvtárba, élvezve a rengeteg olvasni, tanulmányozni való könyveket, iratokat, sőt még a beiratkozási díj ellenében wifit is használhatsz, másolatokat is kérhetsz. Egyet nem tehetsz meg, kölcsönözni nem lehet, érthető okokból.


Második, egyben e két szép napon az utolsó túra a Parlament alagsorában folyt.
Itt az egyik karbantartó kalauzolt végig a Ház valamikori levegőztető, hűtő, fűtő rendszerén, ami nem más, mint az alagsori pincerendszer. Az épület tér felőli oldalán látható két hatalmas kerek nyílás díszráccsal lefedve, ami a levegővétel helye, és szükség szerinti hűtéskor a jégverem volt. Manapság a hűtést korszerű hűtőberendezések végzik tekintélyes hőcserélő csövekkel, de a légjáratok és a szabályzók a régiek.
Lehetőség van a levegő párásítására is egy, a jégverem bejáratánál
működtethető permetező rendszerrel.

A fűtés gőz segítségével történik, bonyolult csőrendszeren keresztül elvezetve a szükséges helyekre, számtalan szabályozó szelep működtetésével.
Ennek az igen bonyolult rendszernek az üzemeltetéséhez nagy szakértelem, és sok-sok évi tapasztalat kell, ami szakiról szakira száll.

Szóval ennyi mindent láttam, láthattam a kiváló kezdeményezés jóvoltából, sok ember áldozatkész szervező munkája eredményeként, nem is beszélve a túravezetők lelkes, alapos
szakértelemről tanúskodó részvételével.

Még sok mindent megnéztem volna, de majd jövőre...

Emlékhelyek napja

A Nemzeti Örökség Intézete szervezésében május 14-én megrendezésre került az "Emlékhelyek napja". Tudom, ez a hír már elkésett, de lesz jövőre is, biztosan. Gondolom, a kerete nem fog változni, így reményem szerint segíthetek a felkészülésben, illetve ajánlhatom azokat a helyeket, melyeket felkerestem.

Van egy weboldaluk, ami nagyon jóra sikeredett, itt a programokat ismertették. Könnyen el lehet igazodni, nem terjengősen, de elégségesen ismerteti a szükséges információkat. Arra azonban figyelned kell, hogy viszonylag sűrűn változnak az ismertetések, főleg az időre meghirdetett túrák választéka bővülhet. Ezen túl még nyomtatott füzettel is készültek a weboldal tartalmával.

A Fiumei úti sírkerttel kapcsolatban jártam úgy, hogy az oldal első felkeresésekor még csupán a kezdő időpontot közölték, mire én érdeklődtem a megadott elektronikus címen, és a válasz pár nap múlva meg is jött, keressem fel az adott oldalt. Újra megnézve már egy részletes programot láthattam.

Vannak olyan programok, amik a hely adottságaiból adódóan regisztrációhoz kötöttek, a csoport létszáma limitált. Ilyen volt az általam is felkeresett Magyar Tudományos Akadémia, és akkor kezdem is ennek ismertetésével, mert aznap ez volt nekem is az első.

A jelentkezés gyorsan ment, minden egyértelmű volt az Akadémia oldalán. Minderről visszaigazolást is kaptál elektronikus levélben.


A regisztráció egyszerű volt, csupán egy aláírás a listán. A két különböző túra résztvevői (épület- és képtár látogatás) megkülönböztető matricákat kaptak, majd egy fülest is, amiben a program alatt a tájékoztatót hallhattad. Bár szerintem erre nem volt szükség igazából, a teremben kiváló volt a hangosítás.

Érthető módon szoros felügyelet alatt volt a csoport, végig biztonsági őrök terelgették a jónépet, nehogy elbóklásszon valaki. Persze azért nyugodtan fotózhattál, türelmesen megvártak mindenütt.



Majdhogy felesleges mondanom, az épület funkciójából adódóan kellő tiszteletet ébreszt a látogatóban, ráadásul gyönyörű, lenyűgöző is.


Nem tudom, mikor újították fel, de mintha vadonatúj lenne.
Itt a külcsín teljes mértékben összhangban van a belbeccsel.

Felkerestük a dísztermet, a felolvasótermet, majd az egyébként a külön túrában, vezetéssel látogatható képtárban is szétnézhettünk.


A díszteremben az Akadémia megalapításának ötletétől az építkezés befejezéséig ismertették a főbb mérföldöveket, a prominens személyek tevékenységeit, megnyilvánulásait. Ami megragadott, az az őszinte tenni akarás, az önzetlenség, a jobbító szándék, a nemzet megbecsülése, felemelkedésének óhaja. Nem ragadtatom el magam ezek mentén, mindenki gondolja végig, hogyan is állunk ezekkel manapság.........

A felvezető előadás után sorra bemutatták a díszterem freskóin szereplő személyeket, kis történelmi áttekintés keretében. Majd a külső homlokzati elemek, szobrok kerültek sorra, szintén igényesen elmondva.

A felolvasóteremben, illetve a képtárban már "csak" nézelődhettél, de így is felemelő érzés volt e falak között - egyszerűen - járkálni.

Ezután irány a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi-kapui épülete. Sajnos a várbusz indulási helyének keresgélése miatt lekéstem az épületet bemutató túrát, viszont így bőven volt időm a régóta áhított, a "Nyomot hagytak" című kiállítás megtekintésére.

Igen sok kordokumentumot megnézhetsz, a több száz évestől kezdve a közelmúlt relikviájáig. Megszemlélheted az egri vár védőinek listáját, sajnos az életüket vesztettekét, Dobó híradását a vár sikeres megvédéséről, Mátyás király aláírását, míves pecsétnyomókat csodálhatsz meg.

Van még egy búcsúlevél Teleki Páltól, Kádár kézírása, Einstein és Szilárd Leó közös szabványának bejelentése, nem is sorolom, hisz mindezt a saját szemeddel kell látnod.


Ez a kiállítás szerencsére december másodikáig nyitva van, ezért erre még van lehetőséged. Melegen ajánlom!

A délután folyamán még el tudtam menni a Fiumei úti sírkertbe, ahol a művészparcellákban bóklásztunk egy nagyon kedves, lelkes, felkészült túravezető kíséretében.

Mivel a temető megközelítése nem egyszerű, bár tömegközlekedéssel is azért elérhető, de kocsival menve nyugodtan parkolhatsz a parcellák közötti úton, hely van bőven.

Maga a temető hatalmas, a felkeresett parcellákban is nagy teljesítmény lenne  eligazodni, így különösen jól jött a szakértő irányítás.

Nem csupán a sírok megtekintése volt nagy élmény, hanem az adott, neves személyhez fűződő anekdoták, sztorik megismerése, néhol irodalmi idézetekkel fűszerezve.

Persze az út során láthatóak a többi, esetenként magas színvonalú művészeti alkotásnak is beillő emlékek . Akadnak szokatlan, néha fura megoldások is, de ezek bizonyára megfelelően alkalmazkodnak az illetőhöz, az emlékének tiszteletteljes megőrzéséhez.



A jó másfél órás túra végén még megnézhettük a kegyeleti múzeumot is. Ez számomra nem volt olyan nagy élmény, mint maga a kirándulás, de a múlt szokásainak, a temetkezés kellékeinek megismerésére tökéletes.

Szóval tartsd észben ezt a lehetőséget jövőre, figyeld a híradásokat, amik azért elég szűkösek, és válogass a számtalan lehetőség közül magad, és akár mások gyarapodására, okulására.