Kamalduli Remeteség - Majkpuszta - renoválás után

 Négy éve látogattam meg a Kamalduli Remeteséget előszőr, most a hosszan tartó renoválás után újra.
Az elhúzódást a valamikori templom környékén végzett ásatás okozta elsősorban.
Hajtott a kíváncsiság, hogyan sikeredett a felújítás. Röviden, csodálatosan.

A tónál alakították ki a fogadó épületet, itt vehetsz belépőt a remeteségbe. A nélkül csak a kertbe mehetsz be.

Viszonylag nagy parkoló is van, árnyék nélkül.
A Celli Szűz Mária kápolna felújítása sajnos elmaradt...

Az épületeket kívülről rendbe tették, mintha új lenne, most épült volna mind. Ami plusz a korábbiakhoz képest, a templomból megmaradt tornyot is látogathatóvá tették, felkapaszkodhatsz a harangig, onnan, felülről szemlélheted a remeteséget, kitekinthetsz a környékbeli dombokra.

A templomtorony földszintjén egy érdekes megoldással találkozhatsz, a valamikori imaszékekből hármat helyeztek el tükrök közé, így végtelenné vált a látvány.

E mellett még a kastély előtti kert is elkészült, számtalan, színpompás virággal beültetve, közepén a szökőkút már működik, sőt a kápolna is megszemlélhető.

Az alatta elterülő kertrészen pedig fűszernövények özönét nézheted meg, élvezheted az illatorgiát.

Ami még változott, az a látogathatóság. Minden egész órában vezető meséli el a hely történetét, ezt viszont most csak a foresteriában, a kastélyszárnyban teszi, utána egyénileg keresheted fel a klauzúrát, a remeték lakásait, a templomtornyot.

Két remetelakba nézhetsz be, amiből egyik a vezetőé, a másik egy remetéé. Továbbá még egy lakot átalakítottak mosdóvá, így ezzel sem lehet gond.

A lakások közötti utacskákat szintén virágok szegélyezik, döntő részben levendula, ami - szerintem - még illik is a hely szelleméhez.

Egyébként a kastély kapuját csak félóránként nyitják meg, az egészórakor kezdődő vezetést követő fél órai beengedéskor a látogatók már csak egyénileg nézhetnek meg mindent. Amennyiben kíváncsi vagy a hely történetére, vagyis vezetett túrán akarsz részt venni, akkor érdemes előre érdeklődni, mikor van szabad hely, mert egy negyven fős tanulós csapat kimeríti a lehetőséget.

A főkapu felé haladva a következőket hallhatod (biztonságból a kapura is felírták):
"Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt!"

A folyósókon több, hasonló gondolatot megfogalmazó táblát is találsz, így:

"A hallgatás ereje
Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele" (Ottlik Géza)
Majd:
"Mileőtt megszólalnál, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni" (Friedrich Hölderlin)
Tömörek, lényegretörők, mint a  bölcsességek általában.
Nekem a következő tetszett a legjobban:
"Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor sem ereszt, ha mennék. Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Cssak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül." (Esterházy Péter)

A kiadós séta és nézelődés után megpihenhetsz a kastély kávézójában, ihatsz finom kávét, különleges szörpöket, megkostolhatod a levendulás kekszet. Sütemény ottjártunkkol sajnos nem volt (már/még?).

Remélem, felkeltettem a kíváncsiságodat és meglátogatod e gyönyörű, szent helyet.

                                                   

                                                     Feledhetetlen élményben lesz részed.

Kamalduli Remeteség - Majk

Van egy hely, ami eredetileg az elmélyülés helye volt, némaságot fogadó szerzetesek népesítették be, de immáron 250 éve nem tölti be ezt a szerepét.

Ha felkeresed manapság, most is átérezheted mindazt, amit a hajdani lakói érezhettek, élhettek át nap mint nap. Ez a hely Majkon a Kamalduli Remeteség, illetve  az Esterházy kastélyként funkcionáló épületszárnyak.



Eredetileg a remetéknek 20 cellalakást terveztek, de mind nem valósult meg támogatók hiányában, de 17 elkészült, és nagyon szép állapotban várja a látogatókat. A hajdanán támogatókat, illetve az egyes lakhelyek fenntartásához hozzájárulókat a lakások homlokzatára felhelyezett családi címerrel "jutalmazták".

A remeték életének irányításában jelentős szerepet ellátó templomnak sajnos már csak a tornya maradt meg, de így is impozáns.


A cellalakások végtelenül egyszerüek, nem túl nagyok, de egy, a világtól elvonult embernek megfelelő helyet biztosítottak a minennapi élethez. A legnagyobb helyiség, a hálószoba az étkezést, az alvást, az elmélyülést szolgálta ki, a másik, a dolgozószoba annak a tevékenységnek adott helyet, amit a remete végzett (gyertyaöntés, famunkák, fűszernövények feldolgozása, és még számtalan), volt egy kis élelem tárolására szolgáló kamra, és az imádkozás helyéül szolgáló kápolna, ami meglepő módon igen díszesre sikeredett.






Minden lakáshoz tartozott egy kis kertecske, amit főleg fűszernövényekkel ültettek be. Itt töltötte a remete azt a szabadidőt, ami a napi nyolc órai imádkozás és a rá hárult munka után még maradt.







A cellalakásoktól elválasztva, egy nagyobb udvart körül ölelve található az eredetileg a remetéket kiszolgáló személyzetnek, a közös helyiségeknek, a konyhának, könyvtárnak, gyógyszertárnak, betegszobának, gazdasági helyiségeknek, vendégszobáknak, a prior, a vezető, illetve a nem magányban élő testvéreknek helyt adó épület, amit a remeték távozása után a posztómanufaktúra átmeneti ideje után az Esterházyak vadászkastélyként használtak.





Persze itt van még a remeték közös étkezéseinek, imáinak helyt adó refektórium, csodálatos díszítéssel.


A valamikori kastély helyiségeiből csupán néhányat rendeztek be felvillantva az akkori élettér berendezési tárgyait, azt a miliőt, amiben a tulajdonosok és vendégeik élhettek.

Keresd fel ezt a sok mindent megélt szent és egyben profán helyet tested, lelked felüdülése gyanánt!