Visegrád - egynapos túraajánlat (de lehet többnapos is)

Visegrádon sok csodálatos hely van, amit érdemes felkeresni, akár gyalog, akár autóval.
"Teljesítheted" ezt a túrát egy nap alatt is (akkor picit tempósan kell mindent végigjárnod), de több napra elosztva mindenütt annyi időt tölthetsz, ami alatt alaposan megszemlélhetsz mindent. Így nem villanásszerű élmények rakódnak el benned, hanem alaposan rögzülned az agyadban, később sokkal többre tudsz visszaemlékezni. Márpedig az emlékek jók, főleg ha kellemesek.

Nos, e rövidke, vagy talán hosszabb okoskodás után jöjjön az ajánlat.



Kiindulási pontként vegyük a Palotaház melletti parkolót, elég tágas tér, nagy valószínűséggel mindig le tudod tenni az autódat. Sőt mi több, étkezhetsz is ott (mi nem próbáltuk ki), valamint megnézheted a Mesterségek udvarát egyben (nekem inkább ajándékboltoknak tűntek).

Autóval fél óra maga az útvonal bejárása (13,2 km),  gyalogosan mindez 2,5 óra (11,1 km).
Vegyük az autós verziót, bár az első lépésket gyalog érdemes megtenni.




A parkolótól pár perc sétával elérhető a Királyi Palota. Nagyon szépen rendbehozott várromok közt fedezheted fel a királyi lakot, magát a palotát. Helyenként tájékoztató táblák mesélnek az egyes termek valamikori funkcióiról, ha nem is sokat, de a korabeli berendezéseket is bemutatják. A belső és külső kert szintén mutatós, szépen gondozzák. A továbbiakkal a helyszínen ismerkedhetsz meg.





Innen pár percre (10-15), szintén gyalog elérhető az alsóvár a Salamon- toronnyal. Két okból is érdemes lerakni az autót. Egyrészt kis kerülővel érhetnéd el a torony melletti parkolót, másrészt igen kellemes a Salamontorony utcán végig haladni. Az utca végefelé egy lépcső vezet a Fő útra a Duna felé, ahol Görgey tábornok mellszobra, illetve egy emléktábla jelzi, hol is élte le utolsó éveit a hadvezér. A Görgey-villa manapság a Vár Hotel Kastélyszálló.

A Salamon-torony önmagában is szép látvány, az egyes szinteken kiállításokkal is találkozhatsz, de az igazi élmény a csigalépcsőket megmászva a kilátás a tetejéről.

A Zsitvay-kilátó felé haladva megállhatsz egy cseppet bobozni, nagyon élvezetes kikapcsolódás. Az indulási pont a parkolótól egy fahídon keresztül érhető el, száz méternyi a távolság. A jegyet megvéve máris beülhetsz egy bobba (kétszemélyes), és máris vontatnak fel az ereszkedés csúcspontjára, ahonnan a zöld jelzés után már száguldhatsz is lefelé. Egy karral kell fékezni, elsőnek biztosan túl óvatos leszel, legfőképp a kanyarokban, így érdemes eleve két jegyet venni. Megérkezés után ki kell szállni, és újra az indulási ponthoz menni, így mindenki sorra kerülhet. Részemről az alpesi bobot javaslom, de a weboldalukon mindenről tájékozódhatsz.



A Zsitvay-kilátó a Nagyvillám Étterem felöl közelíthető meg, a parkolóból jobbra, vagy balra megkerülve az éttermet rövidesen eléred a kilátót. Túl sok segítség nincs, merre is lehet, onnan a fák még eltakarják, egy a lényeg, mindig csak felfelé menj.
Innen is csodálatos a kilátás, mivel jóval magasabban van, mint a Salamon-torony, még több mindent láthatsz.



Következő célpont a Fellegvár. Erről többet nem is írok, mivel ez a legismertebb Visegrádon, ikonikus jelképe a városnak.

Eddigre biztosan megéheztél (hacsak nem ettél már a kiindulási ponton), így irány tovább a Patak Park Étteremhez, ahol nagyon finom pisztrángot ehetsz ízletes salátával (mi ezt próbáltuk ki). A patak partján a védett teraszon - persze jó időben - kellemesen fogyaszthatod el a finom étkeket, szívélyes kiszolgálással téve még kellemesebbé az ott tartozkodásodat.




Ezután irány a város, most már "teljesítve" minden célkitűzést. Persze megállhatsz még a Keresztelő Szent János templom közelében, egy kellemes sétával zárandó a tartalmas kirándulást.

Még egy maradt hátra, a szállásajánlás.
Szívesen reklámozom ingyen és bérmentve a Royal Club Hotelt, nem messze a városközponttól. Egy északra néző erkélyes, kellemes szobában kaptunk helyet (a 104-esben), ami apartmannak tűnt, mert hotelszobákhoz képest igen tágas volt és még egy kis konyharész is tartozott hozzá.
A személyzet szolgálatkész, a tisztaságra semmi panasz nem lehet, állandóan nyüzsögnek az emberek. A reggeli a szokásos svédasztalos, a vacsor is ilyen, elégséges választékkal, rendkívül ízletes ételekkel.

Egyébként meg mindenfelé érdeklődnek, mit, milyennek találtál, nyomogathatod a gombokat (igaz, csak a szobaszámod megadása után fogadja el).

A wellness részlegben megtalálod a nem túl nagy, de azért elégséges hidegebb vizű medencét, egy melegvizeset, van még gyerekpancsoló, ilyen-olyan szauna, gőzkamra, kneipp taposó, külső medence, és a kedvencem, a relax szoba. Így rosszabb idő esetén is le tudod kötni magad.



Az utolsó utáni javaslat már a hazafelé tartó útra vonatkozik, mégpedig a rév. Nagy élmény komppal átkelni a Dunán, nem is beszélve a vízről eléd táruló látványról visszatekintve Visegrádra.



Rajta, keresd fel e csodálatos várost, szeretettel fogadnak mindenfelé.

Kulturális Örökség Napja - 2016.szeptember 17-18.

Mivel ezeken a csodálatos napokon szerzett élményeimet, tapasztalataimat osztom most meg a kedves Olvasóval, így csak jövőre hasznosíthatja mindezeket. Esetleg a lehetőség közül a választásában lehetek segítségére, tapasztalataim birtokában remélem zökkenőmentesen tud majd jelentkezni, részt venni a programokon.
Egy kicsit sűrűre sikeredett a felfedezésre szánt két nap, de így több
mindenről adhatok számot.

Az időben elkezdett szervezés ellenére pár dolgot át kellett terveznem,
mert sajnos nem egységes a regisztráció (viszont nem követelik meg mindenhol). Van, ahol a weboldalon található link segítségével kellett kiválasztanom az időpontot, van ahol elektronikus levélben kellett jelentkezni, és a végleges útitervhez meg kellett várnom a
visszaigazolásokat, amik viszonylag gyorsan meg is jöttek. Ezek tartalmazták mindazon információkat, amik a beléptetéshez, a gond nélküli részvételhez kellettek. Volt, hogy más időpontot ajánlottak fel az általam kért helyett, mert az már betelt. Sőt, még az esetleges kérdésekre is készségesen, egyértelműen válaszoltak. Ilyen volt a fotózási lehetőségekkel kapcsolatos
érdeklődésem, de ezekre majd az adott programnál kitérek.
Egy helyen, az Országház kupolatúráján nem tudtam részt venni, mert szeptember elsejétől lehetett regisztrálni, mint utólag kiderült 9 órától, mire ezt a választ megkaptam 9:13-kor, már mind a hét túra foglalt volt. Igaz, alkalmanként csak nyolc főt tudtak felvinni a hely adottsága miatt, de országosan
összesen az 56 fő igen kevésnek tűnik.

Akkor sorjában, miket is láttam, milyen élményekben volt részem szombaton.

Elsőként a Nemzetgazdasági Minisztérium, a valamikori Magyar Általános Hitelbank épületét néztem meg József nádor téren. Erre elektronikus levélben kellett jelentkezni,
személyes adatok megadásával (ezt részletesen leírták), valamint a személyi igazolvány számára is szükség volt.
A belépéskor egy ellenőrző kapun kellett áthaladni, a fém tárgyakat, a táskát külön kellett tenni, utóbbiba bele is néztek, de a több mint tíz fős csapattal ügyesen végeztek. Érdemes tehát úgy tíz perccel a kezdet előtt ott lenni.

Az épület, a folyosók, a megnézett államtitkári, miniszteri szoba és a tárgyaló
csodálatosak, az alagsorban lévő páncéltermek, ajtók érdekesek, de ezeknél nem lehetett fotózni, így ezeket nem is tudom megmutatni. Sőt láthattunk egy még működő páternosztert is.
Ahol már nyugodtan fényképezhettél, az a valamikori, lenyűgöző Főpénztár terme. Itt egy kis tárlattal is készültek, amiben képek voltak
az épület múltjához, személyekhez kapcsolódóan. Nyugodtan nézelődhettél, még a meglévő széfterembe is benézhettél.

Következő állomás a Várban található Országos Széchényi Könyvtár épülete, ami nekem csalódást okozott.
Az idegenvezető itt is, mint mindenhol, lelkes volt, beszámolt a könyvtár működéséről, hogyan nézett ki az épület amikor még palotaként működött, miért lett olyan, amilyen mostanság, és mit
terveznek vele a jövőben.
Akadtak azért érdekes látnivalók is, mégpedig egy hagyatékból összeállított kiállítás, Kossuth könyvtárából néhány kuriózum, egy minikönyv kiállítás, szintén hagyatékból, és a szintek között a megigényelt könyveket szállító
alkalmatosság, amit a gyerekek kipróbálhattak.
Meglepő módon 8 emeletes az épület. A legfelső szinten van egy hatalmas erkély, ahonnan a budai oldal látható, a Citadellától a Tabánon keresztül az északi várfalig.

Ezután irány a Bécsi kapunál található Levéltár, ott is a raktárlátogatások. Ezek minden órában indulnak, és az éppen aktuális ajánlatra előre fel tudsz iratkozni. A főbejárattól indulnak, jelezve, hogy melyik raktár esedékes.

Az épület kívül-belül lenyűgöző, már sokadszorra jártam ott, de nem tudok betelni vele.
Három raktárra volt időm, de ezek is maradandó élményt nyújtottak.
Többek között megismerhettünk Széchenyihez és Görgeyhez  kapcsolódó iratokat, amik finomították a mindkettőjükről kialakított nézeteinket.
Megtudhattuk számtalan érdekességen túl, hogy a Kancellária hogyan tartotta nyilván a fontosabb döntéseket, az akkori jogszabályokat, hogyan térképezték
fel Trianon után a Magyar-Román határvonalat, milyen leltár készült a szerzetes rendek felszámolásakor.
Itt is fotózhattál egy kikötéssel, vakut nem lehetett használni. Minden esetre nagy fényérzékenységű gépet vigyél, mert az épület belseje is fényszegény, a raktárbeli fényviszonyok is gyengék vaku nélkül. Részemről telefonnal fotóztam, szerintem elég jól kivehetők a képek, ha nem is művésziek, de a
láthatóság a lényeg.

Vasárnap két regisztrációt igényelő túrán vettem részt az Ország Házában.

Ez esetben egy weboldalon kérték az adataidat, itt is kellett a személyi igazolvány

száma.
Minden túra egy helyről indult, jelen esetben az I. kapu előtt, a kordonon kívül gyülekeztünk, majd egy névsor alapján ellenőriztek, megnézve az igazolványodat is.
A beléptetés hasonlóan történt, mint a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

Elsőként az Országgyűlési Könyvtárat tekintettem meg. A kaputól a könyvtárig a Parlament falai mentén haladtunk el, közelről egy egészen más, új nézőpontból szemlélhetted meg ezt a fenséges épületet, valamint onnan tekinthettél a Dunára, a budai oldalra, ez is különleges volt.

A könyvtár látványként is csodálatos, a tájékoztató pedig felvillantotta, micsoda kincsekkel rendelkeznek. A könyvtárban szabadon fotózhatsz, sőt akár még a zárásig bent is maradhattál (volna, de várt a következő túra).
A Széchenyi, a Zrinyi, és '56 évfordulóira való tekintettel az ablakbeugrókban
rögtönzött kiállítások szemléltették az adott személyhez, történéshez kapcsolódó relikviák sokszínűségét.
Addig nem tudtam, hogy mint magánszemély is beiratkozhatsz a könyvtárba, élvezve a rengeteg olvasni, tanulmányozni való könyveket, iratokat, sőt még a beiratkozási díj ellenében wifit is használhatsz, másolatokat is kérhetsz. Egyet nem tehetsz meg, kölcsönözni nem lehet, érthető okokból.


Második, egyben e két szép napon az utolsó túra a Parlament alagsorában folyt.
Itt az egyik karbantartó kalauzolt végig a Ház valamikori levegőztető, hűtő, fűtő rendszerén, ami nem más, mint az alagsori pincerendszer. Az épület tér felőli oldalán látható két hatalmas kerek nyílás díszráccsal lefedve, ami a levegővétel helye, és szükség szerinti hűtéskor a jégverem volt. Manapság a hűtést korszerű hűtőberendezések végzik tekintélyes hőcserélő csövekkel, de a légjáratok és a szabályzók a régiek.
Lehetőség van a levegő párásítására is egy, a jégverem bejáratánál
működtethető permetező rendszerrel.

A fűtés gőz segítségével történik, bonyolult csőrendszeren keresztül elvezetve a szükséges helyekre, számtalan szabályozó szelep működtetésével.
Ennek az igen bonyolult rendszernek az üzemeltetéséhez nagy szakértelem, és sok-sok évi tapasztalat kell, ami szakiról szakira száll.

Szóval ennyi mindent láttam, láthattam a kiváló kezdeményezés jóvoltából, sok ember áldozatkész szervező munkája eredményeként, nem is beszélve a túravezetők lelkes, alapos
szakértelemről tanúskodó részvételével.

Még sok mindent megnéztem volna, de majd jövőre...