Budapest100 - Várnegyed - 2022 májusa

 Ezt az ajánlást csupán a jövő évi rendezvény miatt teszem, hiszen már május 14-15-én lezajlottak a 2022-re meghírdetett események.

Bár az már biztosan nem itt, a Várnegyedben kerül megrendezésre, de lásd, mi minden szépben lehet részed a Budapest100 szervezésében. A lelkes önkéntesek, a kapuit megnyitó házak szívélyes lakói sok munkával, előkészülettel felejthetetlen élménnyé teszik a programokat.

Most pedig a várnegyedi programokról, amiket felkerestem, felkereshettem.

Elsőként említem meg egyik kedvenc visszatérő programomat, a levéltári raktársétákat a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapui épületében. A levéltárosok vezetésével most a helyhatósági iratanyagokból tekinthettél meg számtalan, akár több száz éves dokumentumot. Egyrészt szemet gyönyörködtetőek a valaha készült míves iratok, másrészt a hozzájuk kapcsolódó történetet meghallgatva árnyaltabb lehet a történelmi ismereted, aminek fényében jobban meg tudod ítélni, mi, miért és miért úgy történt.
Még egy érdekes lehetőség volt, "kérdezd a restaurátort". Nagyon lelkesen válaszoltak kérdéseimre, sőt még antik könyvek állagmegóvásával kapcsolatban is kaptam hasznosítható ötleteket.

A másik szuper lehetőség az, hogy olyan épületekbe is betekinthetsz, ahová egyébként a hétköznapokban nem juthatnál be, vagy csak valamilyen alkalomból, de akkor sem biztos, hogy mindent megtekinthetnél, amire most alkalmad nyílott.

Az egyik ilyen volt az Országház utca 21. alatt található Magyar Tudományos Akadémia üdülési központja által üzemeltetett Vári Vendégház, ami egyben kereskedelmi szállás biztosításával is foglalkozik.
Azon túl, hogy megismerhetted az épület történetét, bemutatták az autentikus, ráadásul eredeti bútorokkal berendezett hangulatos szobákat.
Aki a várban akar eltölteni pár napot, annak ideális a jó elhelyezkedésű apartman.

A másik a Táncsics Mihály utca 7. alatti Zenetörténeti Múzeum. Maga az épület is csodálatos, az ekkor ingyen látogatható kiállítás is lenyűgöző. Szerencsém volt belehallgatni egy másnapi előadásra gyakorló zongorista művésznő játékába. A kiállított zeneszerszámok ölelésében a mű még nagyobb hatást ért el, mintha egy előadáson hallhattad volna.

Hasonlóan megkapó élmény volt a Táncsics Mihály utca 26. szám alatti Budavári zsidó imaház megtekintése. A 400 év után újranyitott zsinagóga falain eredeti freskómaradványokat is láthatsz.
Vasárnap délután pedig a rabbi röviden mesélt a kabbaláról, majd kérdésekre is válszolt. Érdekes volt ennek a vallásnak a gondolatvilágába betekinteni.

Szintén nagy élmény volt a Koller Galéria felkeresése a Táncsics Mihály utca 5. alatt. Nem "csak" a galéria, hanem a szoborkert is lenyűgöző, nem is beszélve az Amerigo Tot állandó kiállításról, a manzárdszoba ablakából eléd táruló panorámáról.

Bár nem intézmény, hanem egy lakóház az Úri utca 15., de története mégis kiemeli a többi közül. Ez pedig a kötődése Raoul Wallenberghez, akinek, illetve a feleségének és a háztulajdonos Berg-családnak a jóvoltából sok zsidó üldözött is menedékre talált a vészkorszak idején. 

Másik híresség, az Európát gyalog bejáró brit író, Patrick Leigh Fermor is vendége volt a háznak.

A látogatókat a Berg-család egyik leszármazottja fogadta, egy kedves, szívélyes hölgy, aki saját sütésű brownie-vel vendégelte meg a betérőket. A sütit az amerikai emigrációban tanulta meg elkészíteni.
'56-os távozása után 2005-ben költözött vissza eredeti lakásukba. 

Sokat mesélt apja és Wallenberg kapcsolatáról, érdekességeket ismerhettem meg.
Ja, meg az ásványvíz mellett kiváló vörösborokkal kínálta meg a házat felkeresőket.
Innen is köszönet mindenért.

Említésre méltó még a Bécsi kapu tér 8. alatti ház és udvara. A belső udvarban ugyanis található egy aggastyán szőlőtőke, ami "Természeti emlék" táblával védett. Ezt a ház lakói érték el, amikor a házkezelőséggel küzdöttek a kivágása ellen. Jól tették, szépen benőtte az udvart, a házfalat, dísze az épületnek.

Ezeken túl jó néhány lakóház udvarába betekinthettél, ahol a szépen karbantartott kertekben írásos anyagokkal, fotókkal mutatták be a ház történetét, esetleg nevezetes eseményeket, vagy a ház lakóival beszélgethettél, milyen is ott lakni, milyen az élet a Várban. 

Jó néhány helyen gondoltak a gyerekekre is, programokat szerveztek nekik, vagy kifestőkkel, játékokkal, vagy ügyességi versenyekkel kötötték le őket.
Volt ahol rajzverseny keretében kérdeztek rá, ki hogyan látja a Várat, a Várnegyedet.

Szóval erről már lemaradtál, hacsak nem vettél részt rajta, de jövőre is lesz Budapest100, garantáltan színvonalas helyszínekkel. Írd csak be nyugodtan előre a dátumot a naptáradba!

BUDAPEST100 - nyissunk a térre - 2018.05.06.

Ez évben is megrendezésre került a Budapest100, az idén a terek jegyében. Megjegyzem, nem túl nagy hírverés keretében. Részemről is a véletlen, a szerencse segített hozzá, hogy egyáltalán tudomásomra juthatott. A Klauzál téren járva szembesültem azzal, hogy már egy napja folynak az események.

Be is mentem a hirdetett helyre, ahol a programfüzeten túl nem sok mindent találtam, láthattam, de még a téren sem volt sok minden.

Elsőként áttanulmányoztam az ajánlatot, és szegényesnek tűnt, de a közeli Hunyadi téren több, konkrétan 3 ház is látogatható volt, így arra vettem az irányt. Végül is megérte, nagyon megérte.


Kezdem a 10. számú házzal. Valaha csodálatos lehetett, aminek már csak - sajnos - a nyomai maradtak meg.

A szokásoshoz képest is díszesebbek a lépcsőkorlátok, a gangfolyósó korlátjai.

Különleges megoldásu az első lépcsőfordulóban kialakított hídszerű, az udvarra nyíló rész. A vasból készült részek még úgy-ahogy tartják magukat, küzdenek a rozsdával, de a vakolat már régen megadta magát. Nagyon szomorú látvány... A lakók nem is képviseltették magukat. Miért?




Más volt a helyzet a 7. szám alatt. Bár itt, maga az épület közel sem olyan impozáns, mit a 10., de a lépcsőház tipp-topp, szépen felújítva, plusz a szervezők és a lakók is szép számmal fogadták a látogatókat.

Készültek gyerekprogrammal, rejtvénnyel, amihez a megoldások a Lakószínház előadásában látható tízperces darabban hallhatóak voltak.



E kettő ötvözete (impozánsság + lakók szívélyessége) a 3. szám. Az épület nem csak valaha, hanem most is szép, mit szép, gyönyörű, és a lakók is állandó ügyeletet tartva segítettek a programok megismerésében, az eligazodásban.

Mert látnivaló - a házon kívül is - akadt bőven. Mivel szombati programkén szerepelt csak a szikvízüzem, a szódagyártás bemutatása, így arról lecsúsztam.



Láttam viszon a "félemeleten" (máshol ez minimum 2 szint!) található zsinagógát, ahol a rabbi - mondhatom - telt ház előtt tartotta a folyamatossá váló ismertetését a zsidóságról, a zsinagógáról, és válaszolt a közben felmerült kérdésekre.
Mindezt ízesen, jó kedéllyel, alapos ismerettel tette.



Láttam ugyanitt a ház korabeli életéről készült képeket.


Láttam a legfelső szinten Duray Tibor festőművész reprodukcióiból készített kiállítást.



Láttam a ház nyilvánvalóan szeretett és jól tartott macskáját, Tigris személyében (ezt gondolom nem kell megmagyráznom).



Összefoglalva a nem túl biztatóan induló felfedező túra hatalmas élménycsomaggal zárult, azaz teljesült az ősi igazság: ne ítélj elsőre!