Tündér-szikla (Zugliget)

Most egy csodálatos túralehetőségről írok, Budapest határán belül. 

Ez Zugligetben a Tündér-szikla meghódítása.

A túra kiinduló pontjának az "58-as Kisvendéglő" környékét javaslom, viszont nem a vendéglőnél parkolva (bár ott is lehet), hanem a Zugligeti úton. 

Itt úgy négy autónak elegendő parkolót találsz, ahonnan egynesen indulhatsz felfelé vagy a jelölt úton (zöld jelzés), vagy egy vízmosás szerü ösvényen.

Amenyiben a vendéglőnél parkolnál, akkor egy lépcsőn felmászva jutsz a Zugligeti útra, és a felüljárón áthaladva a túloldalra éred el az előbbi helyet.

Egy cseppet lankásabb út vezet fel a tetőre a Libegő alsó állomása közelében lévő Zugligeti Noche Camping bejáratánál induló úton.
A libegőtől a kemping felé haladva, szinte a bejáratnál jobbra van egy keskeny utcácska, itt kell felfelé menned, majd a végén balra kanyarodva követni a zöld jelzést. Ez nekem a visszafelé vezető út volt.

Érdemesebb az eredetileg javasolt úton kezdeni, mert ekkor még van erőd a meredek hegyoldal meghódítására, és felfelé sokkal biztonságosabb, mint ugyanezen az úton lefelé haladni. A látnivaló mindenért kárpótól.

A vízmosást követve figyelned kell nagyon, mert előszeretettel használják hegyi kerékpárosok. Az is lehet, hogy ők koptatták ki ilyenre, ha így van, akkor nagyon szomorú. A vékonyka termőföld hamar elillan, lemosódik és akár le is csupaszíthatja a hegyoldalt. 

Terepfutókkal is összeakadhatsz, ez már kevésbé veszélyes. Ha időben észreveszed őket, akkor félreállsz pár másodpercig és mindenki mehet az útjára.

Felfelé haladva több, jól kiépített kilátópontról csodálhatod a környéket.
Nagyjából félúton van egy tisztás, tűzrakási hellyel, itt lazíthatsz egy cseppet.

A csúcs azért a Tündér-szikla. Ennek meghódításával óvatosan bánj, mert nem jól tapadó cipővel a poros sziklaperemre kiállni életveszélyes is lehet. Ha nincs sziklamászási tapasztalatod, akkor inkább messzebbről csodáld.

Még e felett is van kilátó, innem felülről tekintheted meg a sziklát.

Ezután a csúcsig van pár méter, ahol eléred az erdei utat (csak külön engedéllyel használható, persze kivéve a gyalogosokat és kerékpárosokat). 

Az út túloldalán szintés egy újabb tűzrakó hely a valamikori kőbánya tövében. Vigyázz, nagyon könnyen rádeshet egy darab, ne menj be a kerítésen belülre.

Visszafelé ha balra tartasz, akkor a libegőnél kötsz ki. Azért lefelé is megterheli a térded, bokád a meredek lejtő, itt is óvatosan haladj.

Felnőtteknek mindenféleképpen ajánlott, de tízéves gyermekek is teljesíthetik a túrát.
Ja, még az időtartamról: felfelé egy jó óra pihenőkkel, nézelődéssel, lefelé már csak fél. Persze egy egész napot is eltölthetsz itt.

Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum valamint a Kéhli Vendéglő

Óbuda egy szeglete igencsak meglepetést okozhat Neked, kedves olvasó, ha felkeresed.

Ez a viszonylag kis terület az Árpád híd budai hídfője mellett, a híd miatt kissé el is szakítva a nyüzsgő világtól - e miatt a közelmúltat igen jól szemléltetve - az Óbudai Társaskör által elnevezett Krúdy-negyed.


Részemről két kimagasló helyet kerestem fel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot, majd a közelében lévő Kéhli Vendéglőt (de erről majd később).



Kezdem a múzeummal.


Az állandó kiállítása lenyűgöző. Ahogy haladsz sorjában a folyósókon, a termeken, más és más boltot találsz igen szépen, gazdagon berendezve, bábukkal szemlélteve a bolt jellegéhez tartozó elárusítókat, öltözetüket.

Az elsőbe belépve majdnem köszöntem is a bábunak, annyira élethű volt.



A sort egy Közért boltja zárja, már ha valakinek mond ez a név valamit a szupermarketek, plázák előtti világról. Ott még a rendelkezésedre állt a kávédaráló mellett mák- és diódaráló is. Persze sokszor meghibásodva, eltömődve, de állt.



A másik része az állandó kiállításnak a vendéglátás századforduló közeli világát, berendezéseit felvonultató részleg.




A szintén szakszerüen elhelyezett tárgyak a kor hangulatából sokat visszaadnak,bár ezt a világot csak képekről, filmekről ismerhetem, de biztos vagyok benne, hogy olyan volt, ahogy bemutatják.


Vannak még időszaki kiállítások is, ezek nem nyerték meg túlságosan a tetszésemet. Egyedül a "Gellért 100" névvel illetet tárlatokban találtam érdekes installációkat a szálloda múltjából.




Még egy csalódás, a Krúdy emlékszobák. Szerény, igen szerény, nem sok személyes tárggyal, itt van még hová fejlődni...

Ha kinézelődted magad, pár lépésnyire megtalálod a Kéhli
Vendéglőt. Itt megpihenhetsz, finom étkeket ehetsz.

Hosszan sorolhatnám, mi minden fogott meg a vendéglőben, azt hiszem, röviden jellemezve is megérted, sejted a mondanivalóm lényegét. A békeidők hangulata, békebeli pincérekkel a leginkább ide kívánkozó szavak.

Az étlapról az "egyszerübb" pörkölttől kezdve, bezárólag a kacsamell párolt káposztával széles választékát találod azon ételeknek, ami a Krúdi novellákból, regényekből ismerősek. Szerencsére nem követik a főzés és tálalás mai, divatos trendjét. Minden az, és úgy néz ki, ami, és ahogy nevezik.


Ízlésemhez a legközelebb a Dzsentri szoba állt legközelebb, de van még számtalan helyiség, kinek mi tetszik jobban. A személyzet olyan, ahogy egy pincért elképzeltem magamban, figyelmes, segítőkész, udvarias, ha kell, visszavonul, ha kell, tanácsot ad.

Felüdülés volt ellátogatni oda, biztosan visszatérek még, főleg, ha a társaság is számomra kedves. Nem tudok ettől jobb élményt elképzelni.

Rajta, próbáld ki Te is!