Sopron

Sopron. Mit lehetne még mondani erről a közismert városról? 

Könyvtárnyi irodalma van, így most a személyes élményeimet, benyomásaimat osztom meg a tisztelt olvasóval.

Ami most is, és mindig meghatott, az a történelmi hangulat. Lépten-nyomon jelen vannak a többszáz éves épületek, részben, vagy egészben felújítva, de megőrizve az eredeti bájukat. Még a renovált homlokzatokból is kikandikálnak az eredeti elemek, ablakok, boltívek, no meg a címerek, melyekből számtalan van. Bóklászásom alapvetően a belvárosra, a Várkerület és Színház utca által határolt területre korlátozódott, óhatatlanul kitekintve az ezen túl található helyekre, 

érdekességekre, étteremre, cukrászdára, amik szintén kihagyhatatlanok.

Nem is beszélve a múzeumokról, emlékhelyekről, hangulatos kapualjakról, ahová néha be lehetett tekinteni az éppen nyitott kapukon keresztül.

       

                        

Kezdem a szállásunkkal, a Wollner Hotellel. Mivel a belváros oda-vissza gyalog is úgy tíz perces séta, így gyakorlatilag a központban található. Nagyjából az 1700-as évekre tehető az eredeti épület, ami persze már át lett alakítva, és a szálloda létrejöttekor teljesen fel lett újítva. Az épület röviden jellemezve lenyűgöző. Ez nem csupán az építészeti elemekre igaz, hanem a berendezésekre is, a belső tér kialakítására, a díszítésekre, a falak festésére (ami korhű, elegáns, de nem túlzó), az izléses festményekre, rajzokra, szóval mindenre. 

 

Külön megemlíteném a tulajdonosok szívélyességét, közvetlenségét, figyelmességét, összességében kiváló vendéglátók. Ami még meghatott, az örökség védelme. Szobánkban, ami a 102-es számú, a sarokban egy eredeti falelem található egy beugróban, a belső udvarban pedig a 18. században oda került római sírkő van a falba beépítve. Szóval itt is jelen van az évszázados múlt. Az első emeletről pedig a hátsó függőkertbe juthatsz. Csodálatos, a nyugalom szigete. 

                   

Étterme már nem működik, de ott fogyaszthatod el a gazdag reggelidet. Minden gondosan válogatott alapanyagból készül, a helyi termelői piacról szerzik be a sajtokat, a szalámit, a pékáru osztrák minőség, a tojás tanyasi. A rántottát, vagy a tükörtojást frissen készíti, íze fenséges.

        

                           

Innen persze könnyű volt elérni mindent, számtalanszor bejárva a közeli utcákat. Egy közeli látványosság az Ó-Zsinagóga. Alapvetően egy picurka épület, ami két részből áll, a férfiak és a nők számára kialakított imahelyből, valamint az udvarban található rituális fürdőből. Érdekes volt a szeparált épületrészek közti kukucskáló, ahonnan a nők követhették a szertartást.

                                         

A Fő téren összpontosul a látnivalók zöme, az ikonikus Tűztorony, Sopron jelképe, a Fabricius ház, a helytörténeti múzeum, a Storno ház, a Szentháromság-szobor, a Nagyboldogasszony templom, számtalan étterem, és még hosszasan sorolhatnám, mi mindent tudsz felkeresni, amennyiben ismereteidet személyes tapasztalással kívánod bővíteni.

A Fabricius házban polgári lakásokat mutatnak be, autentikus bútorokkal, berendezéssel. Picit bele kóstolhatsz, hogyan is élhetett valaha a középosztály.

   

            

A helytörténeti múzeum már nem volt ennyire egyéges, a kialakítás koncepcióját nem sikerült felfedeznem, de lehet, hogy ez az én tudatlanságomból ered. Persze azért itt is találsz érdekes kiállítási tárgyakat, hogy csak a Sopron hovatartozását eldöntő szavazócédulákat említsem.

A Storno ház. Halkan jegyzem meg, 15. századi épület. Itt szállt meg pár hónapig Bécset ostromolva Mátyás király, a 18. században a Festetics család birtokába került (1720-ban nyerte el jelenlegi formáját), Liszt ferenc is adott itt koncertet. Végül a bajor id. Storno Ferenc vette meg 1872-ben. Festőként és restaurátorként szerzett hírnevet, no meg tekitélyes gyűjteményével, ami a jelenlegi kiállítás is, persze a lakás berendezési tárgyaival egyetemben. Ámulatból ámulatba estem a termeket, szobákat bejárva. A képek sem adják vissza az élményt, személyesen kell megtapasztalnod.

Ellátogattunk az autóval pár percre található Botanikus kertbe, az egyetem területén található. A navigáció (Google térkép) elsőre a túloldalra vitt, de rövid érdeklődés után megtaláltuk a helyes irányt. A bejárat az egyetem főépületénél van, oda menj. Igazából nem nagy látványosság, egy jó darab árnyas liget. Sétára, kikapcsolódásra, hűsölésre a nagy melegben viszont kiváló. Persze bemehetsz az egyetem épületébe is, ott is találsz érdekességeket.

                      

Másik kitekintés, szintén pár perces autózás a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita kolostor. Jelenleg szállodaként funkcionál, de az épület látogatható, ez is egy szép élmény. Érződik a korabeli kolostori hangulat, amit a folyósók, a szobák mutatnak, nem is beszélve a refektóriumról, ami teljes mértékben az eredeti ebédlőt mutatja, annak minden díszével. Megéri ez a kiruccanás is.

                      

Nos, a szellemi táplálékhoz azért kell a testi is, most a meglátogatott éttermekről pár szó.

A Gyógygödör Borozó szépen kialakított pincéjében magyaros étkek közül választhatsz, részemről a kipróbált böllérmájast javaslom. A másik, szintén a Fő téren található étterem a Corvinus Pizzéria, Étterem és Vinotéka. Itt a rántott békacomb volt a nyerő, de a sült kacsacomb is nagyon ízletes. A harmadik kipróbált étterem a Deák téren (mily meglepő elnevezés) a Deák étterem. Ajánlom a fogasfilét túrós csuszával, mangalica pörccel, a marhapörköltet lábszárból, és a csúcs, a desszertként fogyasztott kemencés túrós palacsinta, aszaltszilvával. Ez utóbbi még látványnak sem semmi, úgy pöstiesen szólva.

    

Le ne maradjon a Harrer cukrászda! Egy dombon található, szintén nem túl messze a központtól.A teraszról fenséges látvány tárul eléd. A csokoládé, a bonbon, a sütemény választék hatalmas, minőségi, az ízek fenségesek. Tesztelés gyanánt az Eszterházy tortát kóstoltam meg, átment a vizsgán.

Annyi élmény ért e pár nap alatt, nem is tudom számba venni. 

     

A hely, a környék hangulata magával ragadó, ezt lépten-nyomon érezheted.

               

Nincs más hátra, fel kell keresni Magyarország eme gyöngyszemét, megtapasztalni mindazt, amiről villanásnyit írtam, érezni a vendégszeretetet, az emberek közvetlenségét.

Debrecen unokákkal

Pontosabban Debrecenben a Nagyerdő és közvetlen környéke volt a célpont. Persze az unoka behelyettesíthető bármilyen státuszú gyermekkel. A programot 4-5 éveseknek állítottuk össze, így a felkeresett helyek, látnivalók is elsősorban az ő szórakoztatásukat szolgálták.


 Szállásunk a Hotel Nagyerdőben volt, ami kiváló kiindulópontnak mutatkozott minden tervezett túránkhoz.

Az épület nyolcadik emeletén egy sarki szobában helyezkedtünk el, ami alapvetően a városközpont felé nézett, de az érdekes, ék alakú erkélyről ráláttunk a parkra, a csodaszép Vigadó térre, az új stadionra, a víztoronyra.

Egy franciaágy, egy kihúzható kanapé, mellettük tágas tér,gardróbszoba, fürdőszoba és előtér, nem is beszélve a hatalmas erkélyről szolgálta a kényelmünket. Nem túl modern, de megfelelő állapotú szálláshely, finom reggelivel, elegendő választékot kínáló, ízletes vacsorával, a földszinten nem túl nagy, de elegendő méretű termál medencével tökéletes a kikapcsolódáshoz.

Egyik kiváló alkalom a szórakozásra, az ismeretszerzésre az állatkert, ami közvetlen kapcsolatban van a vidámparkkal, benne egy kellemes kisvasúttal. Az állatkerti belépővel minden megtekinthető, csak a vidámparkban kell a játékokra külön fizetni. A játékok, a használatukért fizetendő összegek a vidámparki bejáratnál megtekinthetők, ennek megfelelően megvásárolhatók a különböző címletű kuponok. Ugyanott veheted meg a jegyet a vasútra is, ami minden félórában indul.


Egy apró gond, hogy bizonyos játékok korhatárhoz kötöttek, néhányra csak kísérővel ülhetnek fel a csöppségek, ami plusz kiadás, ez utóbbi szerintem felesleges.
Az állatkert szép, rendezett, a viszonylag sok vadállat jól megtekinthető, nagy élmény kicsiknek, nagyoknak.

 A másik lehetőség maga a Nagyerdő. Melegben persze egy kis fagyi is jól esik. Kiváló minőségben, elég széles választékban kapható a Grill Terasz mellett, egy kakas tövében. A közeli padokon, az árnyat adó fák tövében kényelmesen elfogyaszthatod, így a gyerekek sem kenik össze magukat.

Nem messze a fagyizótól, a Békás tó mellett kiváló játszótéren órákat tölthetsz el a kreatív, érdekes játékokkal. A talaj homokos, ami a sérülések elkerülése érdekében jó találmány, viszont váltócipőt, vagy zoknit feltétlenül vigyél.



Ha már a Békás tónál vagy, akkor kikapcsolódásképpen tehetsz egy kis sétát a tó körül. Figyelheted a napozó halakat, vagy mondjuk békára "vadászhatsz".








Esetleg a fák között meghúzódó mászókákat kutasd fel, vagy csak sétálj és nézelődj.
Megláthatod a turistákat szállító hintót, nagyon mutatós, a kicsiket is érdekli.






Talán felülhetsz egy nosztalgia villamosra, amit sajnos bérelned kell ehhez, vagy a városközpontba is ellátogató városnéző kisvonatra.
Ez utóbbi érinti a strandfürdőt, az állatkertet, valamint megáll a központban a Református nagytemplom előtti sétálóövezetben, a Piac utcában,

Feltétlenül keresd fel a víztornyot. Gyönyörűen felújították, egy külső lépcsőn kapaszkodhatsz fel a tetejébe, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környékre.
Tériszonnyal küzdők azért előre gondolják meg, képesek-e felmenni a részben rácsos lépcsőkön.
A fák koronája felett körbe nézve egészen másképpen látsz mindent, mint a föld közeléből.



Nem is beszélve arról, hogy a nem túl drága belépő fejében a földszinti, vagy emeleti teraszon elfogyaszthatsz egy kávét, vagy ásványvizet, vagy üdítőt. No, ez utóbbi nem szabadon választott, hanem bubis narancslé.

A középső támpilléren kialakítottak egy 430 fogásos mászófalat, bár ennek a használati lehetőségéről nem sokat tudok.

Éjszaka pedig változó színű fényárban úszik, szép látvány.

Utoljára még egy programajánlatom van, mégpedig a debreceni botanikus kert, vagy másképpen a fűvészkert.

Megtalálni nem igazán könnyű, elég sokat kellett érdeklődni a helyiektől, míg végül ráakadtunk, pedig előtte térképen alaposan tanulmányoztam az útvonalat.

Tájékoztató tábla nincs, a google map is csak a Nagyerdőt megkerülőt mutatja a Vigadó térről tervezve az utat, pedig átvágva a parkon azért sokkal közelebb. Szóval érdeklődj bátran és elég gyakran.

Egyébként láttam már mutatósabbat is, de az árnyas utak, a táblákkal jelzett növények, a pálmaház,a pihenő helyek, a kaktuszgyűjtemény megér egy sétát.

A planetáriumot nem kerestük fel, azért a gyerekek "tűrőképessége" is véges, így amikor már nem nagyon érdekelte semmi, akkor kifelé vettük az irányt.
Egy fagyi a triciklis árustól azért helyrebillentette az egyensúlyt.


Ennyi lett volna a mi programunk, de szerintem egy kis keresgéléssel még számtalan lehetőséget fellelhetsz.

Nekünk bónuszként egy hőlégballonos verseny élvezete járt. Nem tudtunk róla, a vacsora végeztével fedeztük fel az égen úszó ballonok tömegét. Sajnos a kép nem adja vissza a valós látványt, csak sejteti.

Végezetül irány Debrecen a gyerekekkel, de akár nélkülük is!