A Kiscelli Múzeum

Mit is írjak, hogyan is kezdjem...

Vegyes érzésekkel jöttem ki a kastélyból. Egyrészt maga az épület impozáns, igaz csak madártávlatból tárulhatna elénk a szépsége, másrészt a múzeumi rész csalódást okozott. Nem magával a kiállított tárgyakkal, nem is azok bemutatásával volt gondom, azok szépek, magas szinten oldották meg az elrendezésüket, profi módon. Igazából olyan érzésem támadt amikor már mindent végig néztem, hogy nem tudtak mit kezdeni a rendelkezésre álló hatalmas térrel, szobákkal.



Mindenhol volt valami, mindenből egy pici, de egy múzeumi tárlatot azért ettől bővebbnek gondolnék.
A termek tematikusan berendezettek, így a számozott termek a következő témákkal kapcsolatos emlékeket mutatják be:
1. templomok, egyházi épületek, középítkezések, pest-budai órák és órások;
2. fürdők, magánpaloták, magánvillák, emléktárgyak, ónedények;
3. ötvöstárgyak, érmék,  fogadalmi tárgyak;
4. szobrok.

Az egyik teremben felvillant a szecesszió, kedvenc stílusom, de csak felvillant, mint minden más.

A folyosókon számtalan alkotó képeit és szobrait láthatjuk. Úgy egymás után...

Láthatunk még érdekes térképeket a 19. századi Budáról és Pestről. Meglepő, milyen picurka volt ez a mostanra hatalmassá terebélyesedő város.

A földszinten az Arany Oroszlán Gyógyszertár és régi cégérek láthatók.

A gyógyszertár gondosan kivitelezett, mint minden ilyen műemlék gyógyszertár.

A cégérek már sokkal izgalmasabbak. Érdekes végig nézni, hogy a múlt században ki, hogyan oldotta meg a figyelem felhívást, a reklámot.

Szintén a földszinten, egy külön teremben jó pár régi nyomdagép és a nyomdászathoz tartozó masina található. Jó alaposan körbe lehet járni őket, megszemlélni a finomságokat. Nekem a kőnyomatok kliséi tetszettek a legjobban.

Ja, a legfontosabb, íme a Nemzeti dal nyomdagépe élőben. Becsületkasszás fizetéssel (100 forint) kapsz egy reprint nyomatot.





Az úgynevezett templomtérben (ami a csupasz falú, vakolatlan, üres, valamikori templomot takarja) egy installáció megtekintésére invitáltak. Leírom, mit láttam:
a templom mennyezetéről - talán tíz méter is lehet - úgy 4x4 méteres közönként drótok lógtak le. A mindegyik végén egy picurka ventilátorok, melyek színes műanyag zacskókat fújtak fel, amiket ki is világítottak. Nos, ezek lebegtek a föld felett fél méternyire, rendezetlen imbolygással varázsolva el a nézőt. Valaki megjegyezte: "A gyerekeknek biztosan érdekes lenne". Az alkotás megítélése nem az én tisztem, nézze meg mindenki, majd eldönti, tetszett-e neki.

Legvégül a barokk szoborpark következik.

Most számba véve, mi mindenről írtam, úgy tűnik, mégis csak van valami ebben a múzeumban.

Néhány kép található még itt az épületről, a gyógyszertárról és cégérekről, a bútorokról, kályhákról, szobrokról, egyéb műalkotásokról és a nyomdamúzeumról.
Ha érdekel, nézd meg az albumom, de inkább a múzeumot!

Békés, boldog, szeretettel teljes Karácsonyt kívánok mindenkinek!

I wish peaceful, happy, loving Christmas for everyone!

Ich wünsche friedliche, glückliche, liebevolle Weihnachten für alle!

Wiener Christkindlmarkt - 2012 - Hofburg Wien - Silberkammer

Hazafiság ide, hazafiság oda, nekem sokkal jobban tetszenek a bécsi adventi vásárok, mint például a budapesti Vörösmarty-téri.
Persze a bécsiek közül sem mindegyik nyerte meg a tetszésemet, most is a Rathausplatz-on található viszi el a pálmát (egy kis képzavarral élve), és a pici, de szintén hangulatos Freyung téren berendezett Altwiener Christkindlmarkt.


Hogy miért?
Sokkal csillogóbbak, sokkal több a karácsonyi hangulathoz kapcsolódó, kapcsolható portéka.

Van azért itt is ismétlődés, de a sok  pavilon miatt ez nem szembeötlő. Az árakról viszont nem beszélnék, nem igazán a mi pénztárcánkhoz szabták őket.


Sok továbbá a vallási témájú dísz, ez érthető is. Kidolgozásuk művészi, szinte kivétel nélkül.

Több installáció teszi még meghittebbé a vásári hangulatot, akár angyal is lehetsz egy angyalszárny előtt lefotózva. Igaz hosszas sorra számíts, mire odajutsz.


Mézeskalácsból van a süteményeken túl számos házikó, ötletet adva egy otthoni elkészítéséhez.

Ha már ennivaló, van bőven választék tartalmasabb ételekből, édes finomságokból, csokival bevont gyümölcsökből, és az elengedhetetlen puncsból, forralt borból.


Kaphatsz sült krumplit szeletelve, egészben, tócsniként (vagy valami hasonlóként). Ez utóbbi igen ízlett, ajánlom mindenkinek. A nevét nem tudom, de ha tallér alakú reszelt krumplit látsz sülve, bátran vedd meg.
Nem ajánlom a lángos címen hirdetett valamit. Az biztos, hogy olajban sütik, de ez inkább emlékeztet egy pitára, mint a mi jó igazi lángosunkra. Árulják natúr, de debrecenit is betekernek vele. Igen, Bécsben debrecenit árulnak számtalan helyen!

Ha belefáradtál a vásári forgatagba, unod már a tömeget, nézd meg a Hofburg-ot esti kivilágításban, csodálatos.
Másnap délelőtt fel is kerestük, hogy megnézzük az állandó kiállítást, kiállításokat.

Három az egyben jeggyel megnézheted a Silberkammer-t (a császári család étkészletei), a Sisi emlékkiálítást, és a császári lakosztályokat. Fényképezni csak az elsőben szabad. Lenyűgöző készleteket látsz a porcelántól az ezüstön keresztül az aranyozottig, ez utóbbi aranyozott porcelán is lehet.

A Sisi emlékkiállítás sok újat mondott, mutatott be, megcáfolva eddigi hiedelmeket, mondákat. Picit emberközelibb lett ezáltal Erzsébet királyné.
A császári lakosztályok pedig a nevükhöz hűek. Persze itt is elhangzik sok, számomra legalább is eddig ismeretlen információ a magyar nyelvű sétálós idegenvezetős masinából. A termek számozásához kapcsolódik a kiválasztandó szöveg, ez jó és egyszerű, a számozás viszont néha össze-vissza sikeredett, nehezen található meg.

Összességében bő három óra, amennyiben nem futva, hanem nyugodt tempóban akarsz mindent megnézni.

Végezetül láthatsz egy "echte" császárzsemlét, és egy különleges szalvéta hajtogatást, amit - állítólag - csak egy ember ismer mindig, majd ő adja tovább.

További képeim a Wiener-, az Altwiener- és a Maria-Theresien Platz-on lévő Christkindlmarkt-ról, az adventi éjszakai Bécsről és Hofburg-ról a Silberkammer-rel egyetemben. Jó szórakozást kívánok itt és ott is!

Adventi vásár 2012 - Budapest, Vörösmarty tér

Miért is írok erről az egyébként is kellő propagandát kapó adventi vásárról?
Egyrészt mer tetszett, másrészt mer nagyon jó irányba fejlődik. Ez a jó irány pedig az igazi kézműves termékek széles választéka. Bóvlival, giccsesnek mondható portékákkal (bár ez utóbbi elég szubjektív) nem nagyon találkoztam.

Amit egyedül hiányoltam, az a karácsonyhoz kapcsolódó csillogó-villogó díszek, a karácsonyi hangulathoz tartozó mütyürök. Ezekből is akadt néhány, de nekem nem elég.


Mint írtam, a kézművesség a jellemző, bár néhány helyen tetten érhető a gépi munka. Nos nem kiabálnak, de szakértő szem nélkül is észrevehetők.

Bizonyos tárgyaknál akár elfogadható is lenne, de azért hímzésnél, főleg, ha kézinek titulálják, nem illene a valódiak közé keverni.

Nagyon megfogott még a számtalan fajta étket kínáló helyek igényes kialakítása, sokszínűsége, nem is beszélve az illatok kavalkádjáról.
Természetes a puncs (akár alkoholmentesen), forralt bor (ez csak alkoholosan), forró tea, el is kel a hideg időben.
Van kürtős kalács, rétes, bejgli, ízesített puliszka, leves cipóban, agyag edényben főtt egytálétel, húsfélék párolt káposztával...... nem is tudom felsorolni, meg kell kóstolni mindet, ha bírod gyomorral, és van elég időd rá.

Sok minden tetszett, azokat le is fotóztam, de ami visszatartott a vásárlástól az a kissé magasra szabott ár. Jó pár dolognál nem tudom megítélni azok értékét, de aminél van viszonyítási alapom, azoknál szembeötlő a vastagon fogó ceruza. Kár érte. Nem tudom, mennyi lehet a  pavilonok bérleti díja, biztosan magas (ha igen, ez is rossz döntés), de a szerényebb haszonkulcs azon túl, hogy jóval több eladott termék több hasznot is hozhat, a későbbi reklám hatása pedig az egész évre kihathat.

Ezeket is figyelembe véve az idén éreztem magam a legjobban a Vörösmarty téren rendezett adventi vásáron az igényessége, a hangulata miatt. Javaslom, keresd fel te is!

Sziget Csárda - Tiszaújváros

A 35-ös főúton Tiszaújvárosból Polgár felé haladva, a Tisza-hídon éppen átérve egyből jobbra fordulsz és máris ott vagy a Sziget Csárdánál.

Miért is keresd fel ezt a helyet?

Nem is első sorban a berendezése és a hangulata miatt, bár az is megkapó. Ízlés kérdése, kinek mi tetszik. Van itt hal- és vadtrófea, csikós, gulasch, ostor, lopótök nyersen, színezve, vaskályha, és még sorolhatnám reggeltől estig. Egy kicsit zavaró a műanyag alátétek sokszínűsége, ezek egyáltalán nem passzolnak ide.

Amik kötelezővé teszik e csárda felkeresését, azok a halétkek. Sorjában a harcsa tepertő, a harcsa halászlé és az egyben sült kecsege.

Egyik finomabb, mint a másik. 

Több éves tapasztalatom, hogy a minőség nem változik, mindig kimagasló.
Nem szaporítom a szót, hiszen a személyes tapasztalat biztosan meg fog győzni Téged is.

Cegléd

Mivel Cegléden a látnivalók döntő része két közeli térre tevődik, így csupán egy órányi ráérő időt is érdemes itt eltöltened.
A két tér a Kossuth (ahol a Dózsa) és a Szabadság (ahol a Kossuth szobor található). Úgy száz méterre vannak egymástól, igaz számtalan megtekinteni valóval.
Ezeken túl persze vannak kis terecskék, út közbeni mutatós épületek, szökőkutak, emlékművek, szobrok, nem is beszélve a Kossuth múzeumról, csak a szabad időd mértékétől függ, mi mindent keresel fel.

Kezdjük a Kossuth térrel.

A tér közepén magasodik a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt klasszicista templom, előtte a Szentháromság-szoborral.
A templom mögött bújik meg Dózsa György emlékműve. Természetesen érdemes körbe járni a teret, így megleled e szobrot. Az egyik oldalon paloták, a másik oldalon pedig a XVIII. századi Katolikus Óplébánia és a Bíróság eklektikus stílusú épülete vár téged.  A templommal szemben pedig a Városháza épületegyüttese zárja a teret.



A Bíróság és a Plébánia közötti kis utcácska végén találod a piciny Eötvös teret a városalapítók szoboregyüttesével, a 650 éves múlt tiszteletére. Ebben a piciny kis közben pár műemléki ház is van, szemléltetve a múlt hangulatát.

A Szabadság tér felé haladva megtalálod azt az emléktáblát, ami Kossuth Lajos 1848. szeptember 24.-i toborzó beszédének helyét jelzi, amire a nép válasza a közismert nóta szövege volt: "Kossuth Lajos azt üzente...."

A Szabadság téren meg is találod az 1902-ben emelt Kossuth szobrot az Evangélikus Templommal, mint kiváló háttérrel.

Jobbra tőlük magasodik a lombok felé az 1870-ben,  klasszicista stílusban épült Református Nagytemplom. Lenyűgöző az épület, a tornyai, a díszítések. Bejutni sajnos nem sikerült, erre utaló tájékoztatót sem láttam, vagy nagyon eldugták. Kár. Gondolom ez az alkotás nem csupán az egyház, hanem mindannyiunk kincse ..... lenne.
A kertjében, tőle balra található az a pozsonyi Zöldfa vendégfogadót díszítő erkély(maradvány), ahonnan Kossuth kihirdette a jobbágyfelszabadítást.
A kertben, illetve a templom körül sétálva találsz még pár emlékművet, különböző szemszögből megcsodálhatod a tető díszeit, előtte pedig a míves kovácsolt vas kerítést.

A teret körbe sétálva szép épületeket, díszes rácsokat, erkélyeket, ablakokat, felfelé tekintve (azt mindig érdemes) szép tetődíszeket láthatsz.
A tértől két saroknyira a Rákóczi úton, úgy 200 méternyire a Múzeum utcában keresd fel a Kossuth Múzeumot. Állandó kiállítása Kossuth életét bemutató dokumentum gyűjtemény és Patkós Irma kiváló ceglédi színésznő hagyatéka.

Tovább menve a Rákóczi úton újabb szép épületeket, kis terecskét, szökőkutat, a rendőrség épületének falán egy Sárkányölő Szent György domborművet, a ceglédi Kossuth gimnáziumot, a Gubody kertet, majd legvégül a vasútállomást találod meg. Részemről ennyit sikerült felfedeznem pár óra alatt.
Gondolom több idővel még több maradandó élmény is jár e szépséges városban.