Translate

Keresés ebben a blogban

2014. március 27., csütörtök

Király fürdő

Régóta szerettem volna meglátogatni a Király fürdőt, most sikerült.
Elöljáróként csak annyit, biztosan túl nagy volt a várakozásom.
Közbevetőleg a parkolás a közelében nem egyszerű dolog, tömegközlekedéssel megközelíteni sem egyszerű. Ez az első akadály.

Már az épület látványa előre vetített valamit, de ekkor még reménykedtem.

Nevét az egyik tulajdonosáról kapta, a Kőnig családról, napjainkban a "király" szó jelent egy exkluzivitást is, de sajnos itt nem.
Egyes részek, inkább apró részletek megmutatják az eredeti fényét, de ez a kisebbség.

Az egy dolog, hogy belépéskor igen szerény környezet fogad, a büfében strandszékek vannak, nem éppen maiak, de benézve a belső udvarba igen lehangoló látvány fogad. Állítólag étterem működött ott, most hulló vakolat, szemét, rendezetlenség látható.


A szép részhez tartozik a lépcsőház, a lépcső. Ez igen jóra sikeredett, nem tudom miért álltak meg itt. Hallom a választ, a pénzhiány. Biztosan igaz, csak egyet nem értek: kiváló adottságú hely hozzáértően, ízlésesen felújítva csalogathatja a turistákat, ennek hiányában inkább elriasztja.

Hozzáteszem, jelen állapotában sem nevezhető olcsónak a belépő, kiváló állapotban viszont többet is lehetne kérni érte.


Nagyon szépen mutat még a lejárat az öltözőből a fürdő részhez, illetve a belső udvart övező folyosó is.
Itt, az egyik sarokban találhatók a régmúlt emlékei, kicsit össze-vissza.
Ezzel be is fejezhetem a dicséretet.

Az öltörők inkább az elfogadható szintet ütik meg, a zuhanyzók, mosdók már lehangolóak. Nem a tisztaságról beszélek, azzal az ég egy világon semmi baj sincs, hanem az állapot, a látvány.


A fürdő rész...
A medence és környéke rendben, ha jól láttam felújítva, a kupola is olyan törökös, viszont eléggé lehangoló a falon körbe futó fehér kábelcsatorna az oda nem illő lámpákkal. Ez csak egy a sok közül.
A belső udvar éppen feltúrva, de ettől függetlenül napozásra kiváló ... lenne, ha lenne napozóágy. Valami készülődik, mert egy hatalmas fa dézsa álldogál letakarva, majd elválik mivé fejlődik. Van még egy régi fürdőkád is, csak úgy odatéve.
Remélem egyszer még csupa dicsérő szóval illethetem ezt a potenciálisan kiváló, történelmi, csodálatos gyógyvízzel rendelkező helyet. Egyszer...

2014. március 22., szombat

Városliget Café & Bar

A Városliget Café & Bar a Hősök tere és a Városliget találkozásánál vár minden kulináris élvezetet kedvelőt, mégpedig csodálatos környezetben.





Nevével ellentétben, vagy inkább azt kiegészítve ez egy étterem, mégpedig nagyon ízlésesen kialakított belsővel, finom étkekkel.

Valamiért nem használhatják a Városliget étterem nevet, de azt hiszem mindenki csak így ismeri. Ha eddig nem ismerte, keresse fel.


Az ablakokból kitekintve balra a Kós Károly sétány hídja, szemben a városligeti csónakázó tó, mögötte a Vajdahunyad vár a Mezőgazdasági múzeummal. 
Kell ettől szebb környezet egy ízletes ebéd elfogyasztásához? Úgy gondolom nem, kevés ilyen adottságú hely van.


Nem csak a belső ízléses, hanem a tálalás is, itt adnak a formára a tartalom mellett.
Mi tányérhúst ettünk, ami egy tálban egy egész fogás: marha fartő leves házi daragaluskával, velő pirítóssal és a levesbéli marhahús pirított burgonyával, szilva szósszal, tormás almával.



Elsőre kevésnek tűnhet, de a végére jól laksz. Itt említenék meg egy apróságot, ami zavaró volt, mégpedig az ütemezés. Az előbb említett fogásokhoz a tányérokat, a hozzávalókat sorban tálalják, na nekünk hosszabb szünetekkel. Szerencsére a velő és a hús nem hűlt ki zavaróan, de sokkal komfortosabban éreztük volna magunkat, ha minden időben érkezik. Remélem ezen javítanak, akkor már kaphatják is a csillagot.



Közben békebeli limonádé, zárásként finom kávé, számtalan változatban, máris megértetted miért is érdemes élni.
Nagyon kellemes a terasza, csak innen nem láthatod a bevezetőben említett szépségeket.
Kelj fel, keresd fel, kóstolj, majd meglátod, megérte-e? Szerintem igen.

Még egy pár távlati kép az épületről zárásként:

























2014. február 8., szombat

Üdvözlet! / Greetings! / Grüße!

Köszöntöm a 4000. látogatót!

Welcome to the 4000th visitors!

Willkommen auf der 4000. Besucher!

Добро пожаловать в четырёхтысячный посетители!


2013. november 10., vasárnap

Sóstógyógyfürdő - Nyíregyháza


Sóstógyógyfürdő egyik gyöngyszeme a magyarországi kikapcsolódást, felüdülést, felfrissülést szolgáló vidékeinek.


Van itt minden. Gyönyörű park, benne múlt század elei épületekkel, gyógyvíz számtalan fürdési áztatási lehetőséggel. Van itt egy tájjellegű múzeumfalu, hatalmas kiterjedésű állatkert, sőt az igazán aktív kikapcsolódást kedvelőknek egy kalandpark.


November lévén sok minden már bezárt, ezért ha bármit tervezel, előtte alaposan nézz körül.

Mi is meg szerettük volna nézni a  Sóstói Múzeumfalu , de október végével lehúzták a rolót. Igaz, egy napra, mégpedig a nevezetes Márton napra szombaton kinyitott, ez vezetett félre. Kívülről azért megcsodáltuk, amit meg lehetett. Biztatóan néznek ki az épületek, jövőre megnézzük az egész falut.


Sikerünk volt viszont az állatkerttel, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, a  Nyíregyházi Állatparkkal 
Valóban inkább egy park, tágas terekkel, megszámlálhatatlan állattal a bolygónk minden szegletéből. Persze a legnagyobb sikere a fókák etetésének volt, egy kis műsorral kerítve. Amennyiben azt a célt tűzted ki, hogy mindent alaposan megnézel, szánj rá úgy öt órát.

Most vegyük sorra a fürdési lehetőségeket, belevéve a nyáriakat is, mert azok most már bezártak.
A legfrissebb az  Aquarius Fürdő , élményfürdő kalózos vonulattal. Kisebb gyermekeknek számtalan bujkálási lehetőséget alakítottak ki. Közvetlenül mellette a klasszikus, nyitott strand. Nyáron közvetlen átjárással. Nem messze ezektől a  Fürdőház , ami nem csak a szállóvendégeknek, hanem kívülről bekeveredett látogatóknak is nyújt termálvizes fürdési lehetőséget. Végül a sós vizű tóban kialakított strand, a Tófürdő. Mindezek ötszáz méteres távon belül. Úgy gondolom, ezek közül azért lehet már választani.


Most pedig egy pár szó az épületekről. Először is a Svájci lak, ami nevéhez híven svájci stílusban épült, jelenleg szálloda és egy étterem is található benne. A harcsapaprikás sztrapacskával életem egyik legfinomabb étke volt. A  Fürdőház, szintén stílszerűen egy valamikori kádfürdőből kialakított hotel, gyógyászati és fürdő résszel. Belülről szolidan elegáns, modern.  Itt csak reggelizni lehet. Az emeleti részen kis kuckót alakítottak ki a kisebbeknek.


E két épület közrefog egy víztornyot, ahol nyáron a Turinform iroda és egy fagyizó működik. Szemet gyönyörködtető látvány.


A Krúdy Vigadó jelenleg használaton kívüli. A külső látvány szerint a valamikori elegáns szálloda bár felújításra került, de a szállás lehetőséget megszüntették, rendezvénytermeket alakítottak ki a szobák helyén. Kár érte. Kár különösen azért is, mert valami rendezetlen ügylet miatt nem is működik. A hozzá tartozó hatalmas teraszon már látszik az idő múlása, a karbantartás hiánya. Remélem egyszer ez is belép a vendéglátás körébe.


A valamikori állomásépületből éttermet alakítottak ki.
Kívülről megőrizték az eredeti formákat, de vidám díszítést alkalmazva még fel is dobták a megjelenését. Belülről csodálatos faborítás teljesen jól passzol a 424 Irish Pub-hoz. A 424 megfejtéséhez pedig el kell jönnöd ide. Itt a 424-es csatahajót, mégpedig a lapcsánkába burkolt vörösboros marhapörköltet kóstoltam meg, fergeteges. Vigyázz, kezdj inkább egy fél adaggal, a teljes az brutális mennyiség.



Harmadik étterem egy pizzéria a Fürdőház mögött, a tóparton. Olaszos hangulat, kiváló pizzákkal. Vékony a tésztájuk, ropogós a peremük, a feltét fenséges. Mindegy, melyiket kéred, nem fognak csalódást okozni. Persze van itt más tésztaétel is, éhen biztosan nem maradsz.

Azt hiszem ennyi elég is bemutatásra, személyesen kell meggyőződnöd a hely varázsáról. Néhány képet még elérhetsz az albumjaimban Sóstógyógyfürdőről, az állatkertről, a múzeum faluról és a szállodáról.













2013. október 26., szombat

Tamariska-domb, Csepel

Egy apró gyöngyszem Csepelen a Tamariska-domb.



Egy csipetnyi - most már - érintetlen természet, szépen alakuló sétautakkal, félig kész tájékoztató táblákkal, ösvényekkel, a tetején elég nagy tisztással, padokkal, fedett résszel. Nevét az itt található számtalan tamariszkusz bokorról kapta.




Egyedül ivóvizet és mosdót nem láttam, remélem azt is megoldják előbb-utóbb. Sajnos az emberek egy része nem képes rendet tartani, volt itt-ott eldobott palack, papír, zacskó, szerencsére nem túl sok, azért zavarta a szemet a szemét.

Arra tökéletesen megfelel, hogy egy cseppet kikapcsolódj, vagy gyermeked felesleges energiáját levezethesse, fára másszon, ismerkedjen a növényekkel, állatokkal. Arra nagyon vigyázz, itt nem szabad semmit sem leszedni, letépni, letörni, hiszen sérülékeny a kicsiségénél fogva. Ja, és nem mellékesen természetvédelmi terület is.


Most ősszel a színesedő természet különösen széppé teszi, de gondolom tavasszal is különleges arcát mutatja, nyáron pedig a zöld nyugtat meg.

Vannak itt különleges növények, rovarok, ezeket nem mindet ismerem, ismertem fel, de lehet még itt máskor is nézelődni.


A domb alatt egy bunkerrendszer fekszik. A háború alatt a csepeli védelmi rendszer része volt, sok embernek menedéket adva a légi támadások alatt. Ottjártunkkor szóba elegyedtem egy idősebb úrral, aki elmondta, ő is nem egyszer járt a bunkerban, amikor a légvédelmi szirénák megszólaltak.
Elmondása szerint bányászok ásták ki ezt a bunkert, ácsolattal erősítették meg, amire a löszös talaj miatt különösen szükség volt. Vélhetőleg később betonnal erősítették meg a járatokat.

Akár csepeli vagy, akár nem, megéri felkeresni ezt a kis "szigetet" a családi házakkal körbe véve, hidd el, meg fog ragadni.



2013. augusztus 18., vasárnap

Miskolctapolca és a Diósgyőri vár

Tapolcára kettős indíttatásból mentünk: egy kis nosztalgia csónakázás és a barlangfürdő.

Az első akadályt, egy jó, lehetőleg ingyenes parkolót  a szállásunk egyik alkalmazottja segítségével vettük. A régi szabad strand mögötti utca középtáján van egy kapun megközelíthető murvás parkoló elég sok hellyel. Ne dőljön be senki a P-betűs trikóban integető, jó parkoló helyet ígérő hiénáknak.

A csónakázó tó ugyanolyan, mint valaha, pont akkora, talán még a szigetecskék száma is azonos, csak lecsípett belőle egy cseppet a barlangfürdő, és a vízre is ráférne egy kis takarítás. Hattyú, kacsa rendben.
A bérléssel semmi gond, pont annyian vannak a vízen, amennyien nem zavarják egymást. Igaz a vízibicikli nekem nem annyira hangulatos (ebből van több), mint a csónak, de biztosan elfelejtettek evezni az emberek. Biztosan...
Egyébként a csónakázás ugyanolyan kellemes élmény volt, mint réges-régen, az unokáknak is tetszett.

A barlangfürdőhöz érve két meglepetés ért: egyrészt az ásatás, másrészt mekkorára duzzadt a szabadtéri rész. Nekem a barlangfürdő a sziklában
lévő alagutakat néhány medencével, és maximum a kültéri kagylót
jelentette. Most kisebb-nagyobb gyerek medence, úszómedence, és a valamikori különálló kör épület (benne kabinokkal, mint valaha), a tó egy részén kialakított úszó napozó a kibővített választék. A belső rész is sokat változott, előnyére. Kapható itt mindenfajta étel-ital, viszont nagy várakozási időre számíts, főleg ebédidő tájékán.

Ez volt az utolsó, egész napos programunk, másnap hazafelé felkerestük a Diósgyőri várat, főleg azért, mert aznap kezdődtek a lovagi játékok.

A vár szépen néz ki, a középkori hangulatot teremtő díszítések még emeltek a megjelenésen, a kézműves és más árusító pavilonok élővé tették a környéket, nem is beszélve a boszorkáról, medve táncoltatóról, mutatványosról és korhű zenészekről.


A felvonuláson láthattunk lovagokat, rendi embereket, gyönyörű vizslákat, komondorokat, pulit.
Láthattál párharcot, verethettél korabeli pénzeket, lovagolhattál pónin, kézműveskedhettél, játszhattál korabeli játékokkal, ehettél krumplilángost (nagyon finom volt a számtalan ízesítéssel).



A végén megjelent a király és a királyné is, elfoglalták helyüket a trónon, mellettük udvarhölgyek, lovagok, szolgák, és egy igazi várvédő ágyú elsütése jelentette az ünnepség kezdetét



A harsogó boszorka, a kavalkád, a hangoskodás, na meg az iszonyatos hőség miatt (ásványvizet sehol sem lehetett kapni, még jó, hogy vittünk)  a gyerekek úgy döntöttek, ennyi elég volt a fenséges ünnepségből, seregből, jobb, ha hazamegyünk.


A program most már teljes:

Alsó- és Felsőhámor, Vadaspark,  Lillafüred, Újmassa, Miskolctapolca és Diósgyőr.

Tehát ennyi minden fért bele e pár napba, amik - reményeim szerint - örökre emlékezetesek maradnak a két csöppségnek!