Vörösmarty tér - kézmíves vásár

Manapság a Vörösmarty téren vitt át az utam, akkor akadtam rá a kézműves vásárra.
Kicsit adventi hangulat ötlött fel bennem, igaz a karácsonyi díszek hiányoztak. Azért volt mit nézni, többségében tetszettek a kiállított portékák, voltak nagyon míves darabok is.




Nekem úgy tűnt, hogy döntően a keramikusok nyerték el a zsűri kegyeit, mert itt csak zsűrizett tárgyakat vehetsz, és kerámiából volt számtalan.

A kerámiák közt is dívott a belőlük készült
virágkompozíció, annak számtalan megjelenése.

Vannak azért használati tárgyak bőven. Nekem a szolidabb kivitelűek tetszettek, de vehetsz extravagáns színkeverékest, vagy modern mintásat is.
Persze a provanszi stílus - mint mindig, most is - megfogott.

Ízlésesnek, ötletesnek találtam a kerámia medálokat.
Az általam fotózott választék csupán hányada a valóságosnak.
Akár színben, akár mintában biztosan találsz ízlésednek valót, ami még - talán - a ruhatáraddal is szinkronban van.



Bár már máshol láttam, sőt találkoztam is személyesen a csokiból készült használati tárgyakkal, de az itt bemutatott szortiment lenyűgözött. Tényleg mindent meg lehet formázni csokiból, de hogy mi az értelme, azt nem nagyon tudom. Ki kell próbálni, milyen is beleharapni - mondjuk - egy villáskulcsba.

Persze vannak textilből, fából, gyöngyből, és még számtalan dologból készült tárgyak is, némelyik nagyon megfogott, csupán az ár riasztott vissza a vásárlástól.

Apropó árak. Szerintem szemérmetlenül drága minden, még a valutában vásárlóknak is.

Sohasem értettem meg, miért jobb néhány darabot nagy haszonkulccsal eladni, mint sokat kevesebb árréssel, de összességében nagyobb nyereséggel.

Arról nem is beszélve, hogy az itt felfedezett árus, művész a későbbiekben mennyit profitálhatna az ismertségéből, jó híre terjesztéséből. Mint "kirohanásomból" kitűnhet, ez a momentum kiverte nálam a biztosítékot.

Na jó, egy kis evéssel, ivással lehiggadhat az ember, arra ha nem is túl sok, de úgy vélem, elégséges hely, lehetőség van. Lassan már kialakul a "szokásos" vásári választék, bár most úgy láttam, mindenféléből csak egy-egy volt. Szemre minden jól nézett ki, kóstolni nem volt lehetőségem.

Beszámolómat két jópofa dologról készült fotóval zárom, a többit pedig te is megláthatod, ha felkeresed a vásárt.

Csepel, a megújult Szent Imre tér a játszótérrel

Csepelen, a Szent Imre téren már szépen látszanak a megújulás jelei. Bár a természet még csak ébredezik, de ami eddig is látható, az biztató.


A park jelentős részét felújították, a járdákat újra kövezték, újabb növényszigeteket alakítottak ki, ültettek be virágzó és zöldellő növényekkel.


Egyes műemlékek, mint a Nepomuki Szent Jánosé, szerintem jobban is érvényesülnek, a kulturált környezetben szebbé váltak a többiek is.




Kialakítottak újabb közösségi tereket is a régen is volt sakkozók kedvencén túl. Egyelőre még nem látszik, mi volt velük a tervezők szándéka, de gondolom, a jó idő beköszöntével a teret látogatók majd belakják.

Természetesen a korábban már meglévő műalkotásokat is megszemlélheted, így az országalmát, országzászlót, számtalan szobrot, emlékművet.

Elhelyezésükben túl nagy koncepció nem vélhető fel, de önmagukban mind szépek, mutatósak.

Most pedig a lényeg, ami miatt minderről írni szerettem volna, az a játszótér. Eltekintve attól, hogy a mostanság divatosan emlegetett uniós normák szerint készültek, valóban mind biztonságos, szép, némelyik még kreatív is.

Van itt újszerűen kigondolt ugráló, ami egyben mászókaként is funkcionál, számtalan forgó, billegő alkalmatosság, és természetesen csúszda is, amihez feljutni plusz erőfeszítést igényel, ami nem utolsó szempont az örökmozgók "kifárasztási stratégiájában".

Ami különösen megragadott, egy klasszikus távbeszélő. Nagy volt a népszerűsége, amikor valaki felfedezte, mire is szolgálhat az a lefelé fordított tölcsér. 

Szerintem az egyik legnépszerűbb eleme lesz a játszótérnek.

Amennyiben Csepelen jársz, keresd fel a teret, ha mindezt kis gyermekekkel teszed, akkor gondtalan órákat tölthetsz el itt, a játékok biztonságosan lekötik őket, neked csak nézelődnöd, pihenned kell.

ZOO-CAFÉ : állati jó hely

A ZOO-CAFÉ valóban egy állati jó hely, a szó közvetlen és átvitt értelmében is.
Pár perc sétára található a Fővám, vagy akár a Kálvin tértől, mint ismertebb kiinduló pontoktól.


Belépéskor a cicákkal találkozhatsz legelsőnek, illetve ők a leginkább szembe ötlőek, de szétnézve még számtalan állatot láthatsz a ketrecekben, terráriumokban, akváriumokban, az asztalon, a gyerekek kezében, vállán, hátán, és még számtalan helyen.

Igen, ez a hely kellemes a felnőtteknek is egy kis sütire, kávéra, üdítőre, de leginkább a kisebb gyermekek világa.
Nagyon finomak a sütemények, de itt nem ez a lényeg, úgy gondolom. A gyerekek mihelyst meglátják a számtalan állatot, már egy cseppet sem érdekli őket a sok finomság.

Rohangálnak az egyiktől a másikig, miközben a személyzet szívesen segít egy-egy fajta megismerésében, hogyan bánj vele, mit tehetsz vele. Egyrészt a szabályokat, pontosabban instrukciókat be kell tartani, másrészt melegen ajánlott egy felnőtt felügyelete, egyrészt az állatok, másrészt a csemeték védelmében. Nem kell pánikba esni, a gyermekeknek semmi baja sem eshet, csupán megijedhetnek egy mozdulattól, egy szokatlan reakciótól.

Minden asztalon található kézfertőtlenítő folyadék, amit az állatsimogatás előtt is célszerű használni, másrészt étkezés előtt, illetve távozáskor. Így nem érheti meglepetés sem a simogatottat, sem a simogatót.

Azt, hogy melyiküket teheted asztalra, megmondják, és bátran tedd is. Igaz, némelyikük nyugodtan bóklászik, szaglászik, de vannak virgoncabb fajták is, őket gyorsan kell követni, nehogy valami baj történjen.



A nagyjából egy óra ott töltött idő nekünk, felnőtteknek is gyorsan elszaladt, főleg a gyerekeknek.

Ide feltétlenül vissza kell térnünk, sőt mi több, többször is.



Majd elfeledtem! Előre foglalj asztalt, nehogy kellemetlen meglepetés érjen a telt ház miatt, főleg hétvégeken.
Keresd fel ezt a kiváló helyet, nagy élményben lesz részed!



Most a másik két unokával látogattuk meg az állatokat. Továbbra is minden rendben volt, a figyelem a vendégek felé messzemenő, a személyzet mindig ott van, ahol segítség kell, ahol simogatnivaló hiányában "szenved" valaki.

 Közelebbi barátságot kötöttünk a siklókkal is. Nagy élmény volt, ahogy rátekeredett az ujjaimra, ahogy kereste a legjobb helyet.

Meg lehetett tapasztalni - persze szintén simogatás által- milyen is a bőre, lehetett arról beszélni, miért is nyújtogatja folyamatosan a nyelvét. Egy kis rögtönzött biológia óra okulásképpen.



Most a cicák is jobban bírták a közelséget, nem bújtak el, sőt mi több, rendesen kényeztették magukat.

Persze azért a kinti világ is nagyon izgatta őket.

Provence Budapesten - SAJNOS MÁR BEZÁRT!

Van egy kis pékség, vagy kávézó, vagy étkezde, vagy teázó, vagy hívd ahogy akarod, a lényeg, egy olyan hely a Duna-parton, ahová ha betérsz, máris Provence-ban érezheted magad.
Ez a hely a Patrisa Provence a kilencedik kerületben.
Véletlenül akadtam rá, a "szeretlek magyarország.hu" weboldal cikkét elolvasva jött az elhatározás, ezt személyesen is meg kell tapasztalnom.

Kíváncsiságomat csak fokozta a facebook oldaluk meglátogatása.
Előrevetítve: nem csalódtam, minden igaz, amit olvastam róluk, tőlük.

Belépve egyből megragadott a hangulata. Semmi sem túlzó, minden apró részlet illik a Provence-ról kialakult képbe. A bútorok antikolása éppen annyi, amennyi ahhoz kell, hogy egy már régen bejáratott hely képzetét keltse.

Most pedig a "próbavásárlásom". Friss, helyben készült bagettet ettem vargányás és házi sültes krémmel, friss zöldsalátával, limonádéval leöblítve, finom eszpresszó kávéval zárva.
Fenséges volt, nem is akarom tovább ragozni.

Persze azért figyeltem a szomszéd asztalok rendeléseit is:  süteményeket, habos csokit, sült teát, más, ránézésre számomra ismeretlen étkeket, mind nagyon gusztusos volt. Pár asztaluk van csupán, de mindig jött valaki a szabad helyekre, úgy tűnik, hogy ismertségük már megvan.



A személyzet - ottlétemkor két hölgy - szívélyes, figyelmes, nem tolakodó. Nincs kapkodás, de minden hamar elkészül, sőt a rendeléskor még azt is megkérdezték, hogy a kávét most, vagy a végén kérem? Mikor végeztem, már jött is a kérdés: hozhatom a kávét? Meg voltam hatódva.

Nem szokásos egy ilyen beszámolóban, de meg kell említenem, mutatnom a mosdót is. Mikor megkérdeztem, hogy fotózhatok-e, akkor a válasz természetesen volt, és már nyitották is az előteret, ezt is nézzem meg. Le voltam nyűgözve.

A részletekre is érdemes figyelni, mestermunka mindegyik. A lakásomban el tudnék képzelni ilyen apróságokat.

Ide feltétlenül vissza kell térnem, alaposan, módszeresen ki kell próbálnom mindent, az előjelek alapján nemigen fogok csalódni semmiben sem. Szóval melegen ajánlom mindenkinek, nézz be hozzájuk, bátran próbálj ki mindent.




Valentin napra újabb díszítés került a portálba, persze stílszerűen, egy kis tavaszváró virágcsokorral, Ámor nyilával.

Tapasztald meg személyesen, újra csak ezt tudom ajánlani.

Visszatérve újabb felemelő élményben volt részem.
Közelebbről megismerkedtem egy valódi francia krémessel, habos, pillecukros, forró fehér csoki kíséretében.

Másik csoda a málnakrémes pisztácia egy kis cappuccinoval.
Ez is tökéletes.


Szavakkal nem is tudom kifejezni, mennyire finom volt.


Most pedig egy jó kis reggeli, mégpedig menüben.
Bagett a már kipróbált vargányás krémmel ( a mangalicás is kiváló), utána croissan vajjal, lekvárfélével (talán fahéjas alma? úgy meglepett, el is feledtem megkérdezni).
Mindezek mellé újra egy kis cappuccino.
Ez a nap kiválóan indult. Kár, hogy nincs mindennap erre lehetőségem.

Újabb édesség, a "zéró" csokitorta. Gluténmentes, cukormentes, laktózmentes, de egyik sem hiányzott. Íze kiváló, semmi túlzás, kiegyensúlyozott. Finom falat, finom tálalás, a kép önmagáért beszél. Mint írtam is, a túlzásmentesség abszolút jellemző mindenre, és ez így van jól. Nagyon jól van ez így.
Hozzá persze egy sült tea, mégpedig most áfonyás. Szintén hozzáadott cukor nélkül. Próbáld ki ezt is!

Most pedig egy kis Snickers, amiben a lényeg a közepében található karamell. Tökéletes ízek abszolút összhangban.
A másik meglepetés a Creme Brulée, kellemesen hűs vanília puding a tetején roppanós, karamellizált cukorral. Kellemes látvány, kellemes íz.

Itt a tavasz, közeleg a húsvét, így a díszítés is ehhez igazodik. Persze provanszi stílusjegyekkel.


Most egy könnyedebb édesség volt soron, egy eclair fánk, abból is a vaníliás fajta (van még málnás és pisztáciás is).  Ízletességével - természetesen - semmi gond, viszont ne ezzel próbálj jól lakni. Igaz, nem is ez a cél, vagy vehetsz többet is, azaz minden rendben.

Ma ebédre egy fenomenális szendvics prágai sonkával hozzá friss salátakeverék. Neve - mi is lehetne más, mint - Patrisa.
Bőséges, ízletes, a szokásos, szemet gyönyörködtető tálalásban.
Utána desszertként mandulakrémes, áfonyás kosárka. Jó zárása volt az ebédnek.

Most pedig egy újabb édesség csoda, illetve kettő is. Az egyik karamellás, a másik barackos.


Nem tudok mást mondani, mint eddig: mutatós, tartalmas, az ízek harmóniája kiváló. Forró csokival együtt felér egy fő fogással.



A citromtorta a látványával fogott meg, az ízével meg is tartott. Ennek csak az vetett véget, hogy elfogyott...


Újabb szendvics esett át az ízpróbán, melyet sikeresen teljesített, kiváló minőséget kapván: a grillezett kecskesajtos szendvics, kis fügével, körtével, szőlővel, és a szokásos zöldekkel.









Pár hangulati elem, ami a kellemes közérzetet csak fokozza, már ha lehet egyáltalán fokozni...









Még egy képet közzé teszek, kommentálás nélkül.
Magáért beszél.



Amennyiben mindezek megnyerték a tetszésedet, keresd fel e szép, kellemes helyet.