Zwack Múzeum és Látogatóközpont

A közelmúltban alkalmam volt meglátogatni a Zwack Unicum látogatóközpontját.
Nem csupán azért írok erről, mert látogatásra érdemesnek tartom, hanem azért is, mert erős érzelmi szálak kötnek az Unicumhoz.
No nem mint fogyasztót, hanem mint valamikori munkatársat. Zwack Péterről sokat és sokan írtak már, én csak annyit szeretnék megemlíteni a személyes tapasztalásaim alapján, hogy Ő egy Ember volt. Nem csak vallotta, hangoztatta, hogy a Zwack Unikum egy családi vállalkozás, egy nagy család, hanem így is volt. Valóban egy nagy család tagjának érezhetted magad, mint alkalmazott is, a napi közös örömökkel, csalódásokkal, vitákkal, kibékülésekkel, eredményekkel, sikerekkel.


Ehhez persze nagy mértékben hozzájárult Sívó Imre vezérigazgató, aki a szememben a mai napig a Vezető, mind szakmai tudásban, mint vezetési ismeretekben, mind emberi kapcsolatokban.


Szóval szívemben középső helyet foglal el az Unicum, most pedig jöjjön az Unicum szíve.

A Látogatóközpont bejárata felett látható ez a tábla, ami - azt hiszem - mindent elárul a valamikori gyár eredetiben megőrzött csarnokában találhatókról.


Ide belépve sajátságos illatkavalkád fogad, ami az Unicumot alkotó gyógy- és fűszernövények harmonikus keveréke. Nagyon jellegzetes, ha egyszer megtapasztaltad, sohasem fogod elfelejteni. Sajnos (vagy talán szerencsére?) az internet nem alkalmas az illatok továbbítására, így erről személyesen kell meggyőződnöd.
Persze a kiállított alapanyagok nem csak az alkotókból állnak, hiszen az összetevőket nagyon kevesen ismerik. Még az államosításkor sem került a gyár birtokába, de nem is olyan volt akkoriban az Unicum, mint előtte és utána.

A földszinten körbe járva a múlt emlékeivel ismerkedhetsz meg, láthatsz lepárlókat, ábrákat, régi relikviákat.
Az emeleten a szárított növények tárolását, néhány cseréphordót, és fahordót szemlélhetsz meg, ahogy azok valaha a napi munkában részt vettek.
Sematikus ábra mutatja a gyártási folyamatot. Ez alapján azért ne állj neki gyomorkeserűt gyártani, maximum a szád íze lesz tőle keserű, vagy a hangulatod.

Maga a palack már ősidők óta gömbölyű formájú, ez egyben a védjegye is, csupán a felirat, a címke formája változott időről-időre.
A manapság is használatos kereszt vörös volt eredetileg, de a Vöröskereszt megjelenésével alakult át a mai színvilággá.

Persze az Unicumon kívül számtalan ízletes likőr, pálinka is kapcsolódik a Zwack névhez, még ha néha nem is tudsz róla, egyszerűen szereted inni azokat.

Most pedig jöjjön a pince, ahol a gyártás során előállított mixet (nevezhetnénk köztes terméknek is), valamint a már kész Unicumot érlelik hosszú hónapokig, hogy az íze összeérjen, a tökéletes harmónia előálljon.
Itt lehetőséged van kóstolóra, közvetlenül egy hordóból. Tapasztalatom szerint az Unicumot valaki vagy imádja, vagy utálja, köztes állapot nincs. Szerencsére ezt az italt szeretők köre népes, állandó, így a gazdasági kilengések mégha hatással is vannak a fogyasztók számára, ez a hatás nem lehet katasztrofális.

Nem beszéltem még a múzeumról, a mintaboltról, de kell ezeken túl még valami, ami a kíváncsiságodat fokozza, hogy feltétlenül keresd fel ezt a gyönyörű, a régmúltban gyökerező, de szerencsére élő, és remélem még hosszú-hosszú ideig élvezhető csodát, a Zwack Unikumot.
Garantáltan szívélyes fogadtatásban lesz részed, örök életre szóló élménnyel gazdagodva hagyod el eme patinás épületegyüttest






Befejezésként még egyszer hagy fejezzem ki tiszteletemet Zwack Péter élete és munkássága előtt, a szerénységét szimbolizáló Fiumei úti Sírkertben található nyughelye képével!
.

Vörösmarty tér - kézmíves vásár

Manapság a Vörösmarty téren vitt át az utam, akkor akadtam rá a kézműves vásárra.
Kicsit adventi hangulat ötlött fel bennem, igaz a karácsonyi díszek hiányoztak. Azért volt mit nézni, többségében tetszettek a kiállított portékák, voltak nagyon míves darabok is.




Nekem úgy tűnt, hogy döntően a keramikusok nyerték el a zsűri kegyeit, mert itt csak zsűrizett tárgyakat vehetsz, és kerámiából volt számtalan.

A kerámiák közt is dívott a belőlük készült
virágkompozíció, annak számtalan megjelenése.

Vannak azért használati tárgyak bőven. Nekem a szolidabb kivitelűek tetszettek, de vehetsz extravagáns színkeverékest, vagy modern mintásat is.
Persze a provanszi stílus - mint mindig, most is - megfogott.

Ízlésesnek, ötletesnek találtam a kerámia medálokat.
Az általam fotózott választék csupán hányada a valóságosnak.
Akár színben, akár mintában biztosan találsz ízlésednek valót, ami még - talán - a ruhatáraddal is szinkronban van.



Bár már máshol láttam, sőt találkoztam is személyesen a csokiból készült használati tárgyakkal, de az itt bemutatott szortiment lenyűgözött. Tényleg mindent meg lehet formázni csokiból, de hogy mi az értelme, azt nem nagyon tudom. Ki kell próbálni, milyen is beleharapni - mondjuk - egy villáskulcsba.

Persze vannak textilből, fából, gyöngyből, és még számtalan dologból készült tárgyak is, némelyik nagyon megfogott, csupán az ár riasztott vissza a vásárlástól.

Apropó árak. Szerintem szemérmetlenül drága minden, még a valutában vásárlóknak is.

Sohasem értettem meg, miért jobb néhány darabot nagy haszonkulccsal eladni, mint sokat kevesebb árréssel, de összességében nagyobb nyereséggel.

Arról nem is beszélve, hogy az itt felfedezett árus, művész a későbbiekben mennyit profitálhatna az ismertségéből, jó híre terjesztéséből. Mint "kirohanásomból" kitűnhet, ez a momentum kiverte nálam a biztosítékot.

Na jó, egy kis evéssel, ivással lehiggadhat az ember, arra ha nem is túl sok, de úgy vélem, elégséges hely, lehetőség van. Lassan már kialakul a "szokásos" vásári választék, bár most úgy láttam, mindenféléből csak egy-egy volt. Szemre minden jól nézett ki, kóstolni nem volt lehetőségem.

Beszámolómat két jópofa dologról készült fotóval zárom, a többit pedig te is megláthatod, ha felkeresed a vásárt.

Csepel, a megújult Szent Imre tér a játszótérrel

Csepelen, a Szent Imre téren már szépen látszanak a megújulás jelei. Bár a természet még csak ébredezik, de ami eddig is látható, az biztató.


A park jelentős részét felújították, a járdákat újra kövezték, újabb növényszigeteket alakítottak ki, ültettek be virágzó és zöldellő növényekkel.


Egyes műemlékek, mint a Nepomuki Szent Jánosé, szerintem jobban is érvényesülnek, a kulturált környezetben szebbé váltak a többiek is.




Kialakítottak újabb közösségi tereket is a régen is volt sakkozók kedvencén túl. Egyelőre még nem látszik, mi volt velük a tervezők szándéka, de gondolom, a jó idő beköszöntével a teret látogatók majd belakják.

Természetesen a korábban már meglévő műalkotásokat is megszemlélheted, így az országalmát, országzászlót, számtalan szobrot, emlékművet.

Elhelyezésükben túl nagy koncepció nem vélhető fel, de önmagukban mind szépek, mutatósak.

Most pedig a lényeg, ami miatt minderről írni szerettem volna, az a játszótér. Eltekintve attól, hogy a mostanság divatosan emlegetett uniós normák szerint készültek, valóban mind biztonságos, szép, némelyik még kreatív is.

Van itt újszerűen kigondolt ugráló, ami egyben mászókaként is funkcionál, számtalan forgó, billegő alkalmatosság, és természetesen csúszda is, amihez feljutni plusz erőfeszítést igényel, ami nem utolsó szempont az örökmozgók "kifárasztási stratégiájában".

Ami különösen megragadott, egy klasszikus távbeszélő. Nagy volt a népszerűsége, amikor valaki felfedezte, mire is szolgálhat az a lefelé fordított tölcsér. 

Szerintem az egyik legnépszerűbb eleme lesz a játszótérnek.

Amennyiben Csepelen jársz, keresd fel a teret, ha mindezt kis gyermekekkel teszed, akkor gondtalan órákat tölthetsz el itt, a játékok biztonságosan lekötik őket, neked csak nézelődnöd, pihenned kell.

ZOO-CAFÉ : állati jó hely

A ZOO-CAFÉ valóban egy állati jó hely, a szó közvetlen és átvitt értelmében is.
Pár perc sétára található a Fővám, vagy akár a Kálvin tértől, mint ismertebb kiinduló pontoktól.


Belépéskor a cicákkal találkozhatsz legelsőnek, illetve ők a leginkább szembe ötlőek, de szétnézve még számtalan állatot láthatsz a ketrecekben, terráriumokban, akváriumokban, az asztalon, a gyerekek kezében, vállán, hátán, és még számtalan helyen.

Igen, ez a hely kellemes a felnőtteknek is egy kis sütire, kávéra, üdítőre, de leginkább a kisebb gyermekek világa.
Nagyon finomak a sütemények, de itt nem ez a lényeg, úgy gondolom. A gyerekek mihelyst meglátják a számtalan állatot, már egy cseppet sem érdekli őket a sok finomság.

Rohangálnak az egyiktől a másikig, miközben a személyzet szívesen segít egy-egy fajta megismerésében, hogyan bánj vele, mit tehetsz vele. Egyrészt a szabályokat, pontosabban instrukciókat be kell tartani, másrészt melegen ajánlott egy felnőtt felügyelete, egyrészt az állatok, másrészt a csemeték védelmében. Nem kell pánikba esni, a gyermekeknek semmi baja sem eshet, csupán megijedhetnek egy mozdulattól, egy szokatlan reakciótól.

Minden asztalon található kézfertőtlenítő folyadék, amit az állatsimogatás előtt is célszerű használni, másrészt étkezés előtt, illetve távozáskor. Így nem érheti meglepetés sem a simogatottat, sem a simogatót.

Azt, hogy melyiküket teheted asztalra, megmondják, és bátran tedd is. Igaz, némelyikük nyugodtan bóklászik, szaglászik, de vannak virgoncabb fajták is, őket gyorsan kell követni, nehogy valami baj történjen.



A nagyjából egy óra ott töltött idő nekünk, felnőtteknek is gyorsan elszaladt, főleg a gyerekeknek.

Ide feltétlenül vissza kell térnünk, sőt mi több, többször is.



Majd elfeledtem! Előre foglalj asztalt, nehogy kellemetlen meglepetés érjen a telt ház miatt, főleg hétvégeken.
Keresd fel ezt a kiváló helyet, nagy élményben lesz részed!



Most a másik két unokával látogattuk meg az állatokat. Továbbra is minden rendben volt, a figyelem a vendégek felé messzemenő, a személyzet mindig ott van, ahol segítség kell, ahol simogatnivaló hiányában "szenved" valaki.

 Közelebbi barátságot kötöttünk a siklókkal is. Nagy élmény volt, ahogy rátekeredett az ujjaimra, ahogy kereste a legjobb helyet.

Meg lehetett tapasztalni - persze szintén simogatás által- milyen is a bőre, lehetett arról beszélni, miért is nyújtogatja folyamatosan a nyelvét. Egy kis rögtönzött biológia óra okulásképpen.



Most a cicák is jobban bírták a közelséget, nem bújtak el, sőt mi több, rendesen kényeztették magukat.

Persze azért a kinti világ is nagyon izgatta őket.